A Lantos Foundation for Human Rights and Justice kongresszusi ösztöndíjat hirdet többek között magyar egyetemi hallgatóknak és a 2013-as évben végzetteknek.

Mi is áll pontosan a fentebbi fogalmak mögött? Egy gyermek külföldre vitele, valamint visszatartása akkor jogellenes, ha a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga szerinti, érvényben lévő gyermek elhelyezési (felügyeleti) döntés ellenében viszik el/ tartják vissza a gyereket.

Az elmúlt hetekben több olyan hír is bejárta a hazai és a világsajtót, amik olyan gyerekekről számoltak be, akiket hirtelen kiemeltek környezetükből, mert „nem hasonlítanak eléggé szüleikre”. Ezek közül itthon talán a legismertebb Maria története: a kislányt Görögországban egy rendőrségi razzia során találták egy roma közösségben – ahol egyébként fegyverek és kábítószerek után kutattak -, a rendőröknek pedig feltűnt, hogy a kislány „túl szőke”, ráadásul a szülei hamis papírokat adtak át igazoltatáskor.

Amint aztán arról a sajtó beszámolt, DNS teszttel is igazolták: Mariát nem vér szerinti szülei nevelik. Közben a kislányt kiemelték a családból, azóta a Smile of the Child (a Missing Children Europe görög tagszervezete) viseli gondját. Az őt eddig nevelők ügyvédje szerint a lány kiskora óta náluk volt, egy bolgár nő hagyta náluk, de a gyermekért nem fizettek – a házaspárt időközben nem csak kábítószer és illegális fegyver birtoklásával, de gyermekrablással is megvádolták. A helyi szociális munkások szerint az sem kizárt, hogy Mariát koldulásra, prostitúcióra kényszerítették.

Miközben mindenki azt találgatta, kik lehetnek Maria „igazi” szülei, Írországban lakossági bejelentésre két különböző városban két különböző családtól szakították el lányukat illetve fiukat. Az ok mindkét esetben az volt, hogy a gyerekek nem hasonlítottak eléggé szüleikre, testvéreikre, azt hitték a környezetükben élők, talán valami törvénytelenség történt. Az egyik esetben a rendőri nyomozás során egy félreértés folytán ráadásul nem találták a kórházban a születési anyagkönyvi kivonatot. Ahogyan a rendőrség fogalmazott, minden, a gyerekek jólétének megsértésével, őket ért erőszakkal kapcsolatos bejelentést nagyon komolyan vesznek, ezért is vonultak ki oly nagy erőkkel a helyszínre (majd’ egy tucatnyian az egyik testvér elmondása alapján), és ezért is emelték ki mindkét esetben a gyerekeket azonnal otthonról. Hamarosan a DNS-vizsgálatok bebizonyították, mindkét gyermek a vér szerinti családjával él, így visszatérhettek oda.

Közben pedig az ügyben több jogvédő szervezet is megszólalt, egyrészt felszólítva a kormányt a nyílt állásfoglalásra és az ügy kivizsgálására, másrészt figyelmeztetve a közvéleményt arra, milyen veszélyes „boszorkányüldözés” indulhat ezután: ha valaki nem hasonlít eléggé a szüleire vagy testvéreire, máris gyanús?

Maria történetét hallva ez alatt számos olyan szülő jelentkezett a görög hatóságoknál, akik eltűnt gyermeküket vélték felfedezni a kislányban. Vérszerinti szüleit közben megtalálták, a DNS teszt is igazolta, egy bulgáriai roma pár az. Az anya története szerint Görögországban dolgoztak férjével, amikor Maria megszületett: ő a nyolcadik gyermekük, akiről már nem tudtak gondoskodni, így hét hónapos korában odaadták ennek a görög párnak, ők azt mondták, bármikor visszajöhetnek, hogy elvigyék. Pénzt, amint mondta, nem fogadott el érte akkor. Azóta nem is látta Mariát, és nem volt rá lehetősége, hogy elmenjen érte, de most szeretné újra ő nevelni.

Nem tudhatjuk, mi lesz az ügy vége, és csak remélni tudjuk, hogy Mariát a számára leginkább megfelelő környezetben helyezik majd el, ill. hogy további, az írországihoz hasonló elhamarkodott esetek nem történnek meg. Ha más pozitív hozadéka nem is volt a történetnek, az már bíztató, hogy újra elkezdett foglalkozni a közvélemény a gyermekkereskedelem, gyermekrablás, gyermekprostitúció égető kérdéseivel.

Gyurkó Szilvia, az UNICEF Magyarország munkatársa az Origonak nyilatkozva elmondta: „A mindig a legvédtelenebbeket célzó és mindig a pénz által hajtott gyerekkereskedelem a Balkánon a délszláv háború után indult be igazán: a volt jugoszláv államokból származó kallódó gyerekek tömegével jelentek meg az európai szexpiacon.” Ugyanitt azt írják, „Maria esete miatt a Balkánról Görögországba irányuló, jól bejáratott gyerekkereskedő útvonalról beszélnek a legtöbbet, Kerpel Éva szerint a kontinensen áldozattá váló gyerekek legnagyobb része valahonnan keletről, például Afganisztánból származik és kerül Görögországba, majd onnan Európa más országaiba.” (Kerpel Éva korábban a Missing Children Europe alelnöke volt.)

Magyarország egyébként több olyan nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, amik ezeket a bűncselekményeket hívatottak megelőzni, visszaszorítani: 1986-ban a Nemzetközi Gyerekrablás Elleni Hágai Konvencióhoz, 2009-ben pedig A gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyvet ratifikálta.

A Jegyzőkönyv indoklásként és egyben célként a következőket emeli ki:
„Komolyan aggódva a jelentős és növekvő mértékű nemzetközi gyermekkereskedelem miatt, amelynek célja a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia;
Mélységesen aggódva a szexturizmus széles körben elterjedt és folytatódó gyakorlata miatt - amellyel kapcsolatban a gyermekek különösen sérülékenyek -, mivel közvetlenül elősegíti a gyermekek eladását, a gyermekprostitúciót és gyermekpornográfiát;
Felismerve, hogy számos különösen sérülékeny csoport, beleértve a leánygyermekeket is, a szexuális kizsákmányolás nagyobb kockázatának van kitéve, továbbá hogy a leánygyermekek a szexuálisan kizsákmányoltak között aránytalan mértékben találhatók meg, (…)
Abban bízva, hogy a gyermekek eladásának, a gyermekprostitúciónak és gyermekpornográfiának a felszámolását megkönnyíti egy olyan holisztikus megközelítés elfogadása, amely figyelembe veszi a járulékos tényezőket, így az alulfejlettséget, a szegénységet, a gazdasági egyenlőtlenségeket, az egyenlőtlen társadalmi struktúrákat, a diszfunkcionális családokat, az oktatás hiányát, a város és vidék közötti migrációt, a nemi alapú diszkriminációt, a felelőtlen felnőtt szexuális viselkedést, a káros tradicionális gyakorlatokat, a fegyveres konfliktusokat és a gyermekcsempészetet;
Abban bízva, hogy szükséges a közvélemény figyelmének felkeltése a gyermekek eladása, a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia iránti fogyasztói kereslet csökkentése érdekében, valamint bízva a valamennyi szereplő közötti globális partnerség megerősítésében és a nemzeti szintű végrehajtás javításában.”

Ez utóbbi ponthoz csatlakozunk mi is ma induló kampányunkkal – reményeink szerint nem hiába. A gyermekkereskedelem, gyermekrablás, és prostitúció olyan bűncselekmények, amik esetében nagyarányú látenciáról beszélhetünk, felderítésük igen nehéz, ugyanis sokszor igen kiterjedt hálózatokban működik. Fontos ugyanakkor tudatosítanunk, hogy ezek a cselekmények megelőzhetők, vagy legalábbis felismerhetők, és ebben közös felelősségünk van: az utcán vagy villamoson egyedül kéregető gyerekek, vagy az aluljárókban idegeneknek felajánlkozó kislányok mellett nem kell nekünk is szó nélkül elmenni.




Cikkünk a „19 akciónap a gyermekek és fiatalok elleni erőszak megelőzéséért" c. kampány részeként jelent meg. Egyesületünk a Women's World Summit Alapítvány nemzetközi mozgalmához csatlakozva november 1-19. között minden nap a megadott nemzetközi tematika mentén dolgoz fel, főként hazai vonatkozású anyagokat.

Idén második alkalommal csatlakozik a  Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület a világ számos más szervezetével együtt a Women's World Summit Alapítvány "19 akciónap a gyermekek és fiatalok elleni erőszak megelőzéséért" c. kampányához.

Hogyan segítsünk feldolgozni gyermekünknek egy közeli hozzátartozó halálát? Miképpen élik meg a gyermekek a gyász folyamatát? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a Metropol cikke, amely a budapesti Napfogyatkozás Egyesület „Ki vigasztalja meg a gyermekeket?” című konferenciája kapcsán látott Napvilágot.