Amikor megjelent ezen a világon, pici volt, ráncos és tehetetlen. Rohantak vele az évek, már serdülő lett, aztán bakfis lány, csinoska, ám tele problémákkal. Az anya sóhajtott, de nem vette a szívére: a kamaszok ilyenek, gondolta, majd ha felnő, minden rendbe jön. És a lányok annak rendje és módja szerint fel is nőttek, ám a gondok megmaradtak, ha jellegük meg is változott: jelentős részük az anyák személyiségéből fakadt. Mert az öregedő édesanya nehezen veszi tudomásul, hogy a lánya nem az ő fiatalkori vágyainak megvalósítója, nem azt csinálja, nem úgy él, ahogy annak idején ő megálmodta. Az ifjú hölgy bizony önálló, az új és nagyon megváltozott kor parancsai szerint alakítja ki mindennapjait, azzal létesít szerelmi viszonyt, akivel ő akar, a férjét ő választja meg, fittyet hány az anyai intelmekre, a társadalmi elvárásokra, aztán ha úgy hozza a kedve, el is válik, és ismét beköltözik egykori leányszobájába, felforgatva szülei újonnan kialakított életét. Néha makrancos, kibírhatatlan, önfejű, sőt goromba, az anya nem érti, mi történt azzal, akit a szíve alatt hordott, akit a saját képére próbált formálni, hol a lányát kárhoztatja vérig sértetten, hol önmagát...