Gyakran megesik velünk, hogy görcsbe szorul a gyomrunk, a torkunkban gombócot érzünk, kiüt rajtunk a hideg veríték. Félünk valamitől? Nem, hiszen sokszor alig értjük, mi riasztott meg bennünket, és mégis rettegünk valami ismeretlentől, megmagyarázhatatlantól, irracionálistól. A pontosan leírható félelem határmezsgyéjén túl kezdődik a szorongás titokzatos és baljós világa, a sötét szobától, a mélységtől, a bezártságtól és még számtalan más, valójában tökéletesen veszélytelen dologtól való érthetetlen iszonyodás.

A német pszichoanalitikus típustanában négy szorongásos alapforma: a szkizoid, a depresszív, a kényszeres és a hisztérikus személyiség hétköznapi vagy már kóróssá vált tünetegyüttesét vázolja fel megdöbbentő és egyben lenyűgöző érzékletességgel.