Hogy fejlesszük a gyereket társasjátékokkal? Lencse Máté pedagógus hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik, az Igazgyöngy Alapítványhoz tartozó Toldi Tanodában fejleszti őket többek között a játék segítségével. Beszélgetésünk során kiderül, hogy a társasjátékozás aranybánya, sokféle készség és élethelyzet begyakorolható általa. Az Részlet Mártonffy Zsuzsa interjújából, amely a Divány című internetes portálon jelent meg.
Ha a szülő, nagyszülő társasjátékozik a gyerekkel, rögtön felmerül, hogy hagyja-e nyerni a kicsit.
Szerintem ne. A gyerek nem hülye, rá fog jönni. Ha olyan a játék, hogy a felnőtt jobb, sokkal elegánsabb előnyt adni. Ez olyan, mintha bal kézzel teniszeznék. Nagyon fantáziadús módon lehet számos játékban előnyt adni.
Sokszor attól fél a szülő, hogy a gyerek, ha veszít, sír vagy tombol, hisztizik.
Ilyenkor inkább az a megoldás, hogy nagyon gyors, 3-5 perces játékokat játszunk. Ha vesztett, gyorsan jöhet az új parti, újra van esélye nyerni.
Mit csináljunk, ha csal a kisember?
Ha csal, akkor érti a játékszabályt, ami tök jó. Én játékon belül szoktam reagálni, például elveszem tőle, amit megszerzett csalással, és megyünk tovább, nem sértődöm meg. Próbálgatja a lehetőségeit, rá kell szólni. Egy idő után meg fogja érteni, hogy nem érdemes csalni, mert a játékokat sok teszteléssel úgy hozták létre, hogy akkor nyújtják a legnagyobb örömet, ha betartjuk a szabályokat.
Mennyi idősen értik ezt meg?
Nem korhoz kötöm, inkább, hogy mennyi időt töltött játékokkal. Egy felnőtt is csalni fog, ha sose szóltak rá. De ha velem játszanak, akkor rájönnek, hogy én úgyis kiszúrom, ha csalnak. Ha továbbra is meg akarnak verni, akkor meg kell tanulniuk jobban játszani. Sok játéknál pár jó ötlettel meg lehet előzni a csalást, hogy tartsák a kezüket, ne kevergessék a paklit, hogy tartsák a kártyát. Az nagyon káros, ha a felnőtt személyesre veszi a csalást és megsértődik.
Mit csináljon a felnőtt, ha a gyerek befejezés előtt abba akarja hagyni a játékot?
Ez is egy hosszú távú fejlesztési cél, hogy végig tudja játszani. De ha ő választja a játékot, kevésbé valószínű, hogy abbahagyja, mint ha a felnőtt kényszeríti rá. A társasjáték-pedagógia az irányított és a szabad játék között található félúton. Én bizonyos pedagógiai célok mentén kiválasztott játékokból felajánlok egy pakkot, mindegy, azon belül mit választ, a gyerek meg megéli a választás örömét, sokkal motiváltabb lesz.
A cikket teljes terjedelmében itt lehet elolvasni: