Részlet Wágner Zsanett cikkéből, amely a kemma.hu internetes portálon jelent meg.

Rostás Árpád a nágocsi nevelőotthonban töltötte gyermekévei zömét, itt szeretett bele a fába, majd szülővárosában, Kaposváron sajátította el az asztalosmesterség alapjait. De ennyivel nem érte be, járta az országot, és inasként leste el a tudást az idősebb szakemberektől. Neve akkor lett ismert, mikor a marcali kórház aulájának felújítását, annak méltatlan befejezését Gyarmathy Lívia: A lépcső című filmjében megörökítette (1995).

A film segítségével Rostás Árpád restaurátori tudásának híre külföldre is eljutott, majd több mint 200 kastélyban bizonyíthatta tehetségét.

Árpádot erős hite viszi előre, számára nincs lehetetlen. Legyen az egy menthetetlennek ítélt bútor, vagy egy más számára elképzelhetetlen cél. Munkái mellett mindig fontosnak tartja, hogy tudását továbbadja az utókornak, elsősorban a hozzá hasonló sorból származó gyermekek részére. Táboraiban például több mint 7000 gyermek ismerkedhetett meg az asztalos munka szépségeivel, és látott példát Árpád életén keresztül, hogy van kiút a kilátástalanságból, sok munkával, és szorgalommal boldogulni lehet ezen a földön.

– Az alapítványt azért indítottam el, hogy a hozzám hasonlóknak lehetőséget adjak. Kisgyermek voltam, amikor édesanyám elhagyott és a mai napig ez ad nekem erőt, hogy megmutassam ország-világnak mire vagyok képes. Nehéz volt. Legalább nekik ne legyen – mondta Rostás Árpád.

Hozzátette, ez a sok évvel ezelőtti történet segített neki eldönteni, hogy a cigány társadalmat soha nem hagyja el. – Mindig segíteni fogok nekik, rajtuk, mert egy vérből valók vagyunk. Sokan mondják, van lehetőségük. De esélyük nincs. Pedig ők is ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.

A cikket teljes terjedelmében itt lehet elolvasni:

http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/hit-es-akarat-az-egykori-intezetis-cigany-kisfiu-utja-versaille-ig-es-haza-660184

fotó: sxc.hu