Hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetben van 230 ezer saját családjában nevelkedő kiskorú és fiatal felnőtt. 131 ezer gyermek veszélyeztetett, fejlődésüket környezeti, magatartásbeli, egészségügyi vagy anyagi okok nehezítik. Sorsuk jobbítására, a gyermekek esélyeinek javítására a gyermekjólét és gyermekvédelem komplex rendszere kínál többféle beavatkozási lehetőséget annak érdekében, hogy ne kelljen szüleiktől, megszokott környezetükből kiszakítani és szakellátásba utalni, nevelőszülő vagy gyermekotthon gondozására bízni. A gyermekvédelmi alapellátás rendszere, felépítése Magyarországon a gyermekvédelem nem pusztán morális, hanem jogszabályok által is előírt kötelezettség. Kereteiről, az itt élő gyermekek jogairól és az őket megillető támogatásokról alapvetően a gyermekvédelmi törvény (a továbbiakban Gyvt.) rendelkezik. A törvény igazodik az 1990-ben hazánk által is aláírt ENSZ Gyermekjogi Egyezményhez. A szabályozás célja, hogy a gyermekjólét, gyámügy és gyermekvédelem komplex rendszerén keresztül minden gyermeknek biztosítsa az egészséges fejlődéshez szükséges intézményi és anyagi hátteret, és elősegítse a családban történő nevelésüket elsősorban úgy, hogy a különböző ellátások biztosításával közreműködjön a problémák megoldásában, megelőzze, illetve megszüntesse a veszélyeztetettséget kiváltó okokat.
A Gyvt. 5. § n) pontja szerint: veszélyeztetettség az olyan – a gyermek vagy más személy által tanúsított – magatartás, mulasztás körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.
A Gyvt. 1997. novemberi bevezetése után az azonnali intézkedést igénylő gyámhatósági ügyek a települési önkormányzat jegyzőjéhez kerültek, így a gyermeket a jegyző vette védelembe, ha a veszélyeztetettséget az alapellátások (pl. bölcsőde) igénybevételével megszüntetni nem lehetett, de feltételezhették, hogy segítséggel a gyermek fejlődése családi környezetben mégis biztosítható. Ezzel egyidejűleg a gyermek gondozásának folyamatos segítése és ellátásának megszervezése, a szülői nevelés támogatása érdekében a gyermek részére a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját rendelte ki. A védelembe vétel két éven át tartó sikertelensége esetén a kiskorú helyzetének javításához az illetékes gyámhivatalt kellett értesítenie. A járási rendszer 2013. évi bevezetésével a gyermekvédelmi hatáskörök – a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megítélésén és a hátrányos helyzet megállapításán kívül – a jegyzőktől a járási gyámhivatalokhoz kerültek. A települési önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata lett a gyermekjóléti szolgálat fenntartása, amelynek elsődleges szerepe van a gyermekeket veszélyeztető problémák megelőzésében, illetve megoldásában. Ennek érdekében a szolgálatok észlelő- és jelzőrendszert működtetnek, együttműködve többek között az egészségügyi és oktatási intézményekkel, különböző hatóságokkal. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak törvényben rögzített feladata a gyermek veszélyeztetettségének figyelése és kezelése, különösen a gyermekkel való rossz bánásmód – bántalmazás, elhanyagolás – eseteinek feltárása. A gyermekjóléti szolgálatok számára pedig kötelezettség a jelzések rögzítése, a veszélyeztetett gyermekek problémáinak feltárása és a megoldások keresése. A gyermekjóléti szolgálatok országos lefedettsége 2014-ben közel 99%-os volt, ugyanakkor a gyermekjóléti szolgálatok gondozási tevékenységéhez csak a települések ötödén lehetett helyben hozzáférni. A többi 2351 településen az úgynevezett nyitva álló helyiségben csak heti egy–két alkalommal volt elérhető a gyermekjóléti szakember, vagy az érintett családoknak kellett egy másik, az ellátást biztosító településre utazniuk. Az érintett gyermekek és családok A települési önkormányzatok jegyzőitől begyűjtött statisztikai adatfelvételek információi szerint a veszélyeztetett gyermekek száma 1970-től a Gyvt. 1997. évi bevezetéséig folyamatosan növekedett. Fontos változást eredményezett, hogy a törvényi szabályozás alapján kizárólag anyagi hátrány miatt a gyermeket már nem lehetett veszélyeztetettnek tekinteni, illetve a családjából kiemelni. Alapvetően ennek a hatására csökkent felére a számuk 1997 és 2007 között. A 2007-et követő években pedig kisebb ingadozásokkal számuk 200 ezer fő körül alakult. Ezek a gyermekek saját családjukban élnek, de a fejlődésüket környezeti, magatartásbeli, anyagi vagy egészségi okok nehezítik, akadályozzák. A gyermekjóléti rendszer feladata, hogy közreműködjön a problémák megoldásában, megelőzze, illetve megszüntesse a veszélyeztetettséget kiváltó okokat, pénzbeli és természetbeni ellátások biztosításával, valamint a gyermekjóléti alapellátásokon keresztül segítse elő a gyermekek családban történő nevelkedését. A 2013. évi illetékességi és hatásköri változások nyomán jelentősen visszaesett a veszélyeztetett gyermekek száma és aránya.
Bár az idősoros összehasonlítást több tényező is korlátozza, a rendszer látóköréből kikerült több mint 50 ezer gyermek esetében felmerülhet a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség kérdése. Elsősorban a kistelepüléseken élő, veszélyeztetettségnek kitett gyermekeknél jelenthet nehézséget, hogy a helyben nem, vagy csak korlátozottan hozzáférhető ellátás mellett sok esetben a jelzőrendszer működésében érintett más intézmények (pl. oktatási, egészségügyi) sem elérhetők. Előfordulhat, hogy a gyermek lakóhelyéhez képest egy másik település oktatási, nevelési intézménye esetleg egy harmadik település gyermekjóléti szolgálata felé élhet jelzéssel.
A gyermekvédelmi hatáskörökkel kapcsolatos változás nem csak a veszélyeztetett gyermekek számára és arányára volt hatással, de a veszélyeztetettség fő okainak megoszlását tekintve is máshová tevődött a hangsúly. A települési önkormányzatok jegyzőinek évtizedekre visszanyúló adatszolgáltatása szerint az észlelt veszélyeztetettségek minimum minden második esetben anyagi nehézségekből adódtak. A környezeti tényezők pedig – párhuzamosan a magatartási okokkal – minden negyedik kiskorúnál jelentettek intézkedést kiváltó problémát. A gyermekjóléti szolgálatok jelentése alapján ezek az arányok átrendeződtek. Kiemelkedően megnőtt a környezeti okok aránya, míg az anyagiaké hasonló mértékben csökkent. Ennek elsődlegesen módszertani oka van (a keretes írásban bővebben), azonban feltehetően az is közrejátszott, hogy korábban a segélyek megállapításának feltételeit is a jegyző vizsgálta, így az anyagi tényezők ismerete dominált a veszélyeztetettként történő nyilvántartásba vételnél is. A gyermekjóléti szolgálatok szociális dolgozói komplexebben látják a problémákat és jobban fókuszálnak a gyermek környezetében fellelhető, őt közvetlenül befolyásoló nehézségekre is. Például a szülők anyagi problémájából adódó nem megfelelő fűtést a gyermek szempontjából már lakhatási problémaként értékelik.
Ez az összeállítás részlet a Statisztikai Tükör 2016. február 5-én megjelent számából. Az újság teljes terjedelemben az alábbi linken érhető el: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/gyermekvedelem14.pdf