A magasabb társadalmi osztályokban Nagy- Britanniában régi hagyomány, hogy gyerekeiket fiatal korukban elküldik bentlakásos iskolába, amely gyakran távol esik a családi otthontól. A családjuktól elkülönítve élő kiváltságosok, a jövő politikusai azonban megsínylik ezt, és gyakran válnak bántalmazóvá, erőszakossá. A pszichiáter ezt a következőképpen magyarázza:
Nagy-Britanniában a bentlakásos magániskola és a vezetővé válás között szoros kapcsolat van. Ha a szülők megengedhetik maguknak, elküldik gyerekeiket otthonról egy olyan iskolába, ahonnan egyenes út vezet az Oxfordi vagy a Cambridge-i Egyetemre majd onnan a különböző befolyásos intézményekbe, például a bíróságra, a hadseregbe, de leginkább a kormányzat magas pozícióiba. A brit miniszterelnök mindössze 7 éves volt, amikor a Heatherdown előkészítő iskolába küldték Berkshirebe. Mint oly sokan azok közül, akik vezető pozíciót töltenek be Nagy-Britanniában, ő is megtanulta hogyan élje túl szülei hiányát és a bentlakásos iskola követelményeit. Ezek a gyerekek a felnőtt világ kapcsolati rendszerére egyáltalán nem lettek felkészítve, és a vezetők magatartása - akik, állandósítják az elitista kultúrát, a megfélemlítést, a nőgyűlöletet - károsan érinti az egész társadalmat.
Ennek ellenére a bentlakásos iskolából a legbefolyásosabb beosztásokba vezető út ugyanolyan biztos alapokon nyugszik, mint 100 évvel ezelőtt. Akkor ezek az emberek borzalmas háborúba hajszoltak bennünket. Kevésbé közismert azonban, hogy a méregdrága elit bentlakásos iskolákból jóval kevésbé hozzáértő emberek kerülnek ki, mint amilyennek mutatják magukat. Komoly hiányosságaik vannak azokon a területeken, ahol nem pusztán a racionális gondolkodás fontos, ilyen például az emberi kapcsolatok megtartása, vagyis nincsenek felkészülve a mai világban szükséges vezetői szerepre se.
A cikk szerzője 25 évig segített pszichoterápiás kezeléssel korábbi kollégistáknak, és bentlakásos iskolában tanult illetve tanított. Véleménye szerint az intézményesített durva bánásmódot végre elkezdte a társadalom vizsgálni, de a szülői törődés hiánya jóval szélesebb körben elterjedt, mégis kevésbé nyilvánvaló. Ki lehet-e mondani, hogy Cameron és a jelenlegi vezető elit többségének ártott a bentlakásos iskola?
Ez egy összetett kérdés. A gyerekek úgy képesek túlélni a bentlakásos iskolákat, hogy kiölik magukból az érzelmeket, és kialakítanak egy védelmi rendszert, amely komolyan korlátozza őket a későbbi életükben. A társadalmi kiváltságosok kényszerítik a gyerekeiket, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, nincs választási lehetőségük, nem nőhetnek fel családban. Idő előtt elhagyják az otthonukat, a családtagjaikat, a szerető környezetet, és gyorsan saját magukra támaszkodó, ál-felnőttekké válnak.
Paradox módon miközben igyekeznek kellően éretté válni, bennük él egy elárvult kisgyerek, aki megfeneklett a fejlődésben. Ezért is tűnik sok brit politikus kisfiúsnak. Nehezen építenek kapcsolatot a nőkkel, akiket idegeneknek tartanak, és öntudatlanul felelőssé teszik őket azért, mert anyjuk elhagyta őket. A jelenlegi kormány tagjai kétharmadának ilyen előélete van. Ennek komoly következményei vannak, hiszen a felnőtt férfiakban lakó gyerekek irányítják az országot.
A kollégisták a túlélésre rendezkednek be, ami jellemző marad az iskolai évek után is. Nem tűnhettek boldogtalannak, gyerekesnek, butának, vagy bármilyen szempontból védtelennek, gyengének, mert akkor bántották őket a társaik. Ezért ezektől a tulajdonságokat hárítják,, azokat másokra vetítették, és kettős személyiséget fejlesztettek ki, nem véletlen hogy az ex-kollégistákból válnak a legkitűnőbb kémek.
Az egykori kollégista gyerek felnőttként tudattalanul folyamatosan szorong és nagyon ritkán fejlődik ki benne az érzelmi intelligencia. Felnőttkorban is a régi taktikát alkalmazzák: ha bármikor olyan helyzetbe kerülnek, amelyben nevetségesnek látszatának, akkor támadni fognak. Ilyen volt Cameron reakciója, amikor Angéla Eagle parlamenti képviselőnek leereszkedően azt mondta: „nyugodjon meg, kedvesem” annak ellenére, hogy ő volt ideges.
A bántalmazás elkerülhetetlen, ez egy „népbetegség” a bentlakásos intézményekben, ahol magukra hagyott, és rémült gyerekek élnek. Az egykori kollégisták gyakran számolnak be arról, hogy családi életük is sokszor romokban van később. A bántalmazás átitatja a brit társadalmat, különösen a politikát, és a médiát.
Többféle túlélési stratégiája lehetséges. Vannak, akik bántalmazók lesznek, mások leszegezik a fejüket, vagy egy oda nem illő, nyugodt mosoly ül az arcukra, mint Jeremy Hunt egészségügyi miniszter esetében. A BBC 1994-ben forgatott egy dokumentumfilmet, néhány héttel azután, hogy a gyerekek bekerültek az iskolába. A film megmutatta, hogyan alakult ki a gyerekekben a túlélő személyiség, egy olyan ál-felnőtt magatartás, amely az erőltetett önállóság réven kettős személyiséghez vezetett. A bentlakásos iskola társadalmi kiváltsága pszichológiai szempontból kétpólusú. Egyrészt szégyellik beismerni a problémáikat, másrészt mindenhatónak tartják magukat. Védtelenek és defenzívek miközben magabiztosságot áraszatnak magukból. A kiváltságokból fakadó jogosultságról nehéz lemondani, hiszen azok kárpótolják őket azokért az évekért, amikor szeretet, a család melege nélkül, állandó feszültségben éltek, és az érzelmi, kapcsolati és szexuális érés terén is hiányt szenvedtek.
„Wounded Leaders” azaz „Sérült Vezetők” a címe a cikkíró új könyvének, amelyben a brit elitizmust es a negatív hozzáállást a gyerekekhez a gyarmatosító időkre vezeti vissza, és hangsúlyozza, hogy a viktoriánus bentlakásos iskola olyan ipari gépezet volt, amely sztoikus felső vezetőket bocsátott ki a birodalom számára.
Idegtudománnyal foglalkozó szakértők azt bizonyítják, mennyire, rossz a vezetők oktatása, képzése.. Röviden összefoglalva, nem lehet jó döntést hozni érzelmi információk nélkül, mint ahogy az agy nem lesz kellőképpen rugalmas igazi kötődések nélkül, és az arc mimikáit sem tudja értelmezni az az ember, akinek a szívét be kellett zárnia, és nem áll össze a teljes kép, ha valaki a racionalitás szigorú diétájára volt fogva. Ezek a tényezők alátámasztják Will Hutton megállapítását, mely szerint a tory párt politikai megítélése az évszázadok során szinte mindig rossz volt.
Ahhoz, hogy megváltoztathassuk a politikánkat, meg kell változtatni az oktatási rendszert. A legtöbb vezető klinikus orvos felismerte az úgynevezett „bentlakásos iskola szindrómát,” és sokan közülük levelet írtak, amelyben kérték a bentlakásos rendszer megszüntetését a túl korai életkorban. Ezekhez az intézményekhez azonban még senki nem mert hozzányúlni. Ez pénzkérdés, mert milliárdos üzlet és hatalmas lobbi áll mögötte. Mivel az állam a privát oktatást nem finanszírozza, nagyon sokba kerülne ezeknek az iskoláknak a bezárása, átalakítása. Megengedheti- e azonban magának Nagy-Britannia, hogy gyerekeket áldozzon fel azért, hogy másodosztályú vezetővé váljanak?
A fordítás a Guardian Nick Duffel által írt cikke alapján készült:
fotó: sxc.hu