„Hatan feküdtünk állcsonttöréssel a ... kórház állkapocs-sebészetén, nők. Mind a hatan leestünk a létráról” – mondta egyik interjúalanyunk. Egyidejűleg hat nő esetében találta tehát hihetőnek a kórház, a súlyos sérüléseket regisztráló és gyógyító orvos ezt a nyilvánvalóan hamis magyarázatot, és helyénvalónak, hogy nem tesz feljelentést ismeretlen tettes ellen súlyos testi sértés gyanúja miatt, noha ez nem csak joga, de szakmai kötelezettsége is egyben.”
Hasonló megrázó és elgondolkodtató történeteket gyűjtöttek össze Spronz Júlia „Jog hálójában” c tanulmányának alapanyagát összegyűjtő munkatársai. Az első változat „Rendszerbe zárva: Hogyan kezeli a rendszer a nők es gyerekek elleni férfierőszak jelenségét ma Magyarországon?” címen jelent meg. A mostani megújított kiadásban a Patent Egyesület kiadásában a NANE-vel együttműködve az eltelt 7 év új történeteit és az aktuális jogi szabályozást írják le.
A kutatásból kiderül, hogy a családon belüli férfierőszak a jog számára nem létező jelenség. Minden adat rendelkezésre áll arról, hogy a férfiak a nőket, gyerekeket bántalmazzák, az egyének, a hatóságok, az intézmények, mégis úgy tesznek, mintha a „jogalkotó es jogalkalmazó egyaránt olyan szemüveget hordana, amelyen keresztül csak a normaszeges látható.” Márpedig, sajnos a magyar társadalomban a férfiak által gyerekek és nők sérelmére elkövetett erőszak gyakran, „normális”, szankció nélkül marad. Az állam nemcsak az áldozatoknak járó segítségnyújtást nem teljesíti, hanem a megelőzés érdekében is csekély mértékben tesz lépéseket.
A tanulmányok azt bizonyítják, hogy a bántalmazott nők számára jelenleg Magyarországon a jogszolgáltatás nem esik egybe az igazságszolgáltatással. A láthatatlan erőszak magyarázatához tartozik, hogy a nőknek kevésbé hisznek. Még a családgondozók es szociális intézmények, gyámhivatalok munkásai is az egy tagadás-egy állítás esetén sokszor bizonyíthatatlannak ítélik a férfierőszakot. A rendőrség a feljelentést különböző indokokra hivatkozva elutasítja. Nem tartják például zaklatásnak, ha a már különálló házasfelek férfi tagja rendszeresen üzeneteket küld a volt feleségnek, behatol a lakásba, vagy iratokat visz el. Elutasítják a feljelentést akkor is, ha nincs fizikai bántalmazás, „csak” például a kiskorú veszélyeztetése.
Egy másik megtörtént eset szerint elutasította a rendőrség a volt feleség feljelentését akkor is, amikor nem volt közös vagyona az elvált párnak, de - mivel a volt férj az évekkel korábban „osztatlan közös ingatlan használatáról” szóló szerződésükben vállalt, a közös tulajdonú ingatlant terhelő banki hiteltörlesztés fizetését önkényesen beszüntette, - a kölcsönt nyújtó bank a nő feje felől elárverezheti a lakhatásául szolgáló ingatlant. Ezért tett a nő feljelentést.
Az erőszak elhallgatásának egyik leggyakoribb módszere a büntetőeljárás megindításának akadályozása - olvasható a tanulmányban. Nem egyedi eset az sem, hogy a súlyos testi sértés gyanúját nem látta a nyomozó hatóság bizonyítottnak (a férj csak a karját tartotta ki és a feleség beleszaladt) és ezért a magánvádas eljárásra hatáskörrel rendelkező bíróságnak adta át az ügy tárgyalását két és fél évvel az esemény után. Mivel azonban a magánindítványt az elkövető kilétének megismerése után 30 nappal kell előterjeszteni, nem lett semmi a büntetésből.
Itt kell még megemlíteni a rágalmazási pereseket, amelyet az elkövetők indítanak a korábbi áldozataik ellen, így torolva meg a többnyire eredménytelen feljelentést. Nem szükséges magyarázni, hogy ez mennyire igazságtalan. Ideiglenes döntés hiányában az apa diktál. Egy anya beszámolója szerint „Azzal riogattak, hogy ha kiskorú veszélyeztetése ügyében eljárást indítok, mert az apjuk nem fizet, azzal lehet, hogy azt érem el, hogy elveszik a gyerekeimet, hiszen ezzel azt is aláírom, hogy egymagam nem tudom eltartani őket.”
A tanulmány bemutatja az eltántorító mechanizmusokat, amelyek megnehezítik a bántalmazottak jogvédelemhez való hozzáférését. A magánindítvány esetén a biztonságos tanúskodás nem garantált, de ha a sértettek el is indítják, az eljárás során bőven van alkalmuk megalázó és megterhelő bánásmódban részesülni a jogszolgáltatás szereplői részéről.
A tanulmány 24 esetet dolgoz fel, amelyek mindegyike arról szól, hogy jóllehet a nőket bántalmazzák, végül, vagy nem ítélik el a bántalmazót, vagy a nők még hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mert partnereik bosszút állnak, megalázzák és felelősségre vonják őket és kiszolgáltatottságuk tovább nő.
Pedig az erőszakos cselekmények a legkevésbé sem csekély súlyúak, családok élete válhat pokollá, Magyarországon évente közel 200 ember válik emberölés áldozatává miattuk, és évente mintegy 400 millió euróba kerül a hatékony beavatkozás hiánya egy akkora államban, mint Magyarország.
„ A jogi diszfunkció kiküszöbölésére a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldás első lépése egy önálló, a nők elleni párkapcsolati erőszakot átfogóan szabályozó törvény megalkotása lenne. Ennek egyik alternatívája az Európa Tanács Isztambuli Egyezménynek ratifikációja, mely szintén évek óta – különböző mondvacsinált indokokra hivatkozva – halasztódik, annak ellenére, hogy a családon belüli erőszak testi és szexuális formái évente mintegy 200 ezer nőt és a hozzájuk tartozó gyermekeket érintik, és hogy a jelenlegi jogrendszer szemmel láthatólag nem tud mit kezdeni vele”- fejeződik be az összegzéssel a tanulmány.
S hogy mennyire életszerűek a tanulmányok elég csak az elmúlt napok egyik szomorú hírét elolvasni, mely szerint Kaposváron családon belüli erőszak áldozata lett egy 42 éves nő. http://faktor.hu/faktor-borzaszto-reszletek-derultek-ki-a-kaposvari-gyilkossagrol-tavoltartasi-vegzes-sem-vedte-meg-a-not?source=hirkereso
Az okok és a lehetséges megoldások elemzése rendkívül fontos lenne annak érdekében, hogy megfelelő lépések történjenek, a felismerés, kezelés megfelelő tanítása elengedhetetlen, a feltárás és elemzés, beavatkozás módszereinek ismerete a szakemberek széles köre számára, az együttműködés, értékelés meghonosítása, a közvélemény tájékoztatása, formálása, az áldozatok hatékony segítése, az elkövetőknek nyújtott szolgáltatások, az ismétlődés megelőzése céljából is, és azért is, mert a legtöbb esetben az áldozat azt szeretné, ha az elkövető megváltozna, megértené, hogy nem elfogadható a magatartása, nézetrendszere. Nem utolsó sorban pedig azért is kiemelkedő jelentőségű lenne a családon belüli, partnererőszak megelőzése, kezelése terén az előrelépés, mert az esetek többségében az elkövetőnek van gyereke, aki nemcsak védelemre szorul, hanem megfelelő mintát kell, hogy kapjon anyai, apai viselkedési modellekről, erőszakmentes kommunikációról, konfliktuskezelésről, személyközi kapcsolatokról, fontos lenne, hogy ne szégyellje a szülőjét, ne kerüljön ő maga is áldozati, elköveti szerepbe más minta híján.
Spronz Júlia: A Jog Hálójában című tanulmánya az alábbi linken keresztül érhető el: http://patent.org.hu/dokumentumok/kozpolitika_kutatas/joghalojaban_webre.pdf
fotó: sxc.hu