Révész Emese és Molnárné Aczél Eszter kurátorok kifejtették: a BTM tárlata négy évszázad több mint 200 művén keresztül, tematikus bontásban vizsgálja a gyerekkor témáját. Mint hangsúlyozták: nem művészet-, de nem is gyermektörténeti kiállítást állítottak össze kurátortársaikkal, Rum Attilával és Tészabó Júliával. Minden terem egy-egy témakört jár körül egymás mellé helyezve, ütköztetve, társítva különböző korok nézőpontjait. A 11 hazai köz- és magángyűjtemény műtárgyait felvonultató tárlat nyitódarabja Kőnig Frigyes kisfiával készített önarcképe. Ezzel a kiállítás az apaság egyfajta rehabilitációjára is törekszik a művészettörténetében igen kevéssé reprezentált tematika bemutatásával - mondták el a kurátorok. 

Az anya-gyermek kapcsolat a Madonna-ábrázolásokon keresztül már a korai századoktól az egyik legerősebb vizuális toposz volt, a BTM termeiben 18. századi, biedermeier és 20. századi munkák jelenítik meg az anyák és a társadalom kisgyermekekhez fűződő viszonyát. Sokat elmond a gyerekek családban elfoglalt helyéről a családtagok együttes ábrázolása, a társadalmi gyermekképről pedig az iskolai jelenetek árulnak el rengeteget, hiszen a 20. századig jellemző volt a rakoncátlan nebulók és a fegyelmező tanító ellentétének toposza. A gyerekeket sokáig "kis felnőttekként" kezelték, kész szerepekbe nevelték bele, ennek némileg meglepő példája a gyermek Esterházy Antal 1678-as, szerzetesi csuhában elkészített portréja. 

A tárlat egymással helyezi ellentétbe a játszó és a kiszolgáltatott, háborúktól szenvedő gyermek ábrázolását, majd a művészek saját gyerekkorára néhol keserű, máskor vidám hangulatban visszatekintő munkákkal zárul. 

A február 19-ig látható kiállítás terében interaktív szigetek várják a gyerekeket, akik ezeken a pontokon aktív tevékenység által értelmezhetik, "építhetik fel" saját családjukat, lakóterüket, illetve kipróbálhatják, hogy milyen rózsaszínben látni a világot és a képeket.

Forrás: mti