A makrogazdasági mutatók 2015-ben már biztatóak voltak, az államháztartás és az eladósodás adatai pozitív irányba változtak, növekedésnek indult a foglalkoztatottság, gyakorlatilag nullára csökkent az infláció. Azt lehetett várni, hogy elindul egy csendesebb építkezés és megteremtődnek a feltételei annak, hogy a figyelem a stabilizáció után az intézményi reformokra terelődjék, s az ország szembenézzen az egészségügyi rendszer és az oktatási rendszer hatékonysági elveket szem előtt tartó reformjának kérdéseivel. Eddig azonban nem ez történt – olvasható a Tárki Társadalmi Riport 2016 előszavában. Kolosi Tamás és Tóth István György a kiadvány bemutatóján hangsúlyozták, hogy a politikai közbeszédet a nemzeti függetlenség retorikája és a bevándorlás ellenes hangulatkeltés uralta el. Az eseményen többször is elhangzott, hogy a legnagyobb rombolás az oktatási rendszerben történt. Az elhibázott centralizációs törekvések felerősítik a gyerekek származás szerinti egyenlőtlenségeit. A kutatók rossz döntésnek tartják az érettségi és a nem műszaki szakok leértékelését, a tankötelezettség korhatárának leszállítását, a tankönyvpiac kiiktatását, a tanszabadság korlátozását.

Komoly problémák vannak az egészségügyben is. Mint fogalmaztak, a jelen kormányzat sem képes ellenállni a feudális hierarchiákban, az adómentes korrupciós pénzekben érdekelt lobbi érdekérvényesítésének, s a magánegészségügy és a magánbiztosítás lassú terjedése nem ellensúlyozza az ebből a rendszerből kiábrándult egészségügyi dolgozók egyre növekvő elvándorlását. Az adatok azt mutatják, hogy jelentősek az egészségi és az oktatási egyenlőtlenségek, továbbá gyengék, nem hatékonyak az egészségügyi és oktatási intézmények.

A Társadalmi riport kötetek 1990 óta kétévente közölnek adatokat, elemzéseket a megelőző két év magyarországi társadalmi folyamatairól. A 2012-es kötetet alapítványi támogatással, a 2014-es kiadványt közadakozással jelentették meg, a most bemutatott, húsz tanulmányt tartalmazó munka kiadását az államtitkárság támogatta.

A kötet I. fejezet a gazdaság alakulásával, ezen belül is a magyar és a külföldi vállalati értékteremtés és termelékenység folyamataival (Palócz Éva), a munkaerő-piaci fejleményekkel (Scharle Ágota) és a közbeszerzési korrupciós jelenségekkel (Tóth István János és Hajdu Miklós) kapcsolatos tanulmányokat tartalmaz. Az elemzések eredményei a többi között rámutatnak arra, hogy a magyar közbeszerzések nemzetközi összehasonlításban a versenyerősség kirívóan alacsony és a korrupciós kockázatok kirívóan magas szintjével jellemezhetők.

A társadalmi szerkezettel foglalkozó II. fejezet a vagyoneloszlást és ezen belül is elsősorban a gazdagokon belüli rétegződést (Kolosi Tamás és Fábián Zoltán), a középosztály helyzetét (Tóth István György), a „polgár” fogalom jelentését (Sik Endre és Szeitl Blanka) és a szegénység és a depriváció összekapcsolódását (B. Kis Anna és Gábos András), valamint a depriváció idősorait és meghatározó elemeit (Gábos András, Tátrai Annamária, B. Kis Anna és Szivós Péter) járja körbe. A vagyoni egyenlőtlenség nagyobb, mint a jövedelmi egyenlőtlenség. Magyarországon nemzetközi összehasonlításban magas a vagyontalanok aránya – olvasható a tanulmányokban.

A kötet III. fejezete egy friss, az NKFI Hivatal (OTKA) által támogatott, a TÁRKI Háztartás Monitor adatfelvétel-sorozatába illeszkedő kutatások adatai alapján azt vizsgálja, hogy a különböző makrogazdasági sokkok és gazdaságpolitikai intézkedések időszakában milyen változások zajlottak le a háztartások megtakarítási és eladósodási (Medgyesi Márton), fogyasztási (Simonovits Bori és Szivós Péter), valamint munkaerő-piaci (Branyiczki Réka) viselkedésében. Pozitív fejlemény, hogy a megtakarításokkal kapcsolatos makroadatok azt mutatják, hogy a háztartások nettó megtakarításai a gazdasági válság óta eltelt időszakban növekedtek. Ennek forrása elsősorban a háztartások csökkenő hitelfelvétele és a növekvő hitel-visszafizetés, de 2012 óta a pénzügyi eszközök felhalmozásának növekedése is hozzájárult ehhez. A TÁRKI Monitor adatai alapján, a magyar háztartások 2015-ben havonta átlagosan 158 ezer forintot költöttek, mely 78–79 ezer forintnyi egy főre jutó fogyasztást, és az OECD1-skála szerint pedig egy fogyasztási egységre nézve 89 ezer forintnyi kiadást jelentett. Összességében, a 2012 óta tartó fogyasztásbővülés folytatódott. (Az ennél a fogyasztás fogalomnál bővebb tartalmú és más adatforrásokon alapuló makroadatok azonban a nemzetközi mezőnyben lemaradást mutatnak.)

A kötet IV. fejezetét egy, a kivándorlással és annak munkaerő-piaci konzekvenciáival foglalkozó tanulmány (Hárs Ágnes) nyitja. Ez a szerkesztők szimbolikus gesztusának is tekinthető, mert véleményük szerint a magyar társadalom és gazdaság hosszú távú sorsát illetően lényegesen fontosabb kérdés a kivándorlás és visszavándorlás szerkezete, tartóssága, tartalma, mint a migrációs hullám elemzése, annál is inkább, mert Magyarország alapvetően tranzit ország. Ugyanakkor két tanulmány is foglalkozik a 2015-ös migrációs hullám elemzésével. Az első (Juhász Attila és Molnár Csaba) a menekült hullám átvonulását dokumentálja és értelmezi, a második (Bernát Anikó, Tóth Fruzsina Márta és Kertész Anna) pedig a migrációs válság hónapjaiban, a bizalomhiányos és krónikus civilaktivitás-hiányban szenvedő magyar társadalom kontextusában váratlanul felnövekvő civil, menekülőket segítő mozgalmat elemzi. A tanulmányban felvetődik a kérdés hogy a migrációs hullám által felszínre került civil szolidaritás alapján tudatos építkezéssel születhet-e a hazai rászorulókat segítő aktívabb civil megmozdulás, vagy a 2015. évi önkéntes mozgalom során megmutatkozó összefogás csak egy átvonuló, nem letelepedő népesség esetében működik, amikor csak pár napig kell ellátni a rászorulókat, nem pedig hosszabb távon segíteni az integrációjukat.

Az V. fejezet az intézmények működésével, az azokat is jellemző társadalmi indikátorokkal és folyamatokkal foglalkozik. Ezen belül előbb (Hermann Zoltán és Varga Júlia) az oktatási rendszer szerkezetének változását, az egyházi iskolák térnyerését és oktatási teljesítményét, majd az egészségi állapot és az egészségügyi hozzáférési egyenlőtlenségek helyzetét (Orosz Éva és Kollányi Zsófia) elemzik a szerzők. Vizsgálatuk alapján rosszabb az egészségi állapot Magyarországon, mint az az ország gazdasági fejlettsége alapján elvárható lenne. Az egyenlőtlenségek a társadalmi csoportok és az ország különböző részeiben élők között mélyek: a legrosszabb helyzetű kistérség férfilakosságának születéskor várható élettartama például 13 évvel alacsonyabb, mint a legjobb helyzetű kistérségben élőké. Az elemzés szerint mindez az egészségügyre fordított közkiadások reálértékének a csökkenésével hozható összefüggésbe. A szociális ellátórendszer korprofilja és területi megoszlása a témája az ezt követő tanulmánynak (Goldmann Róbert, Gyetvai Gellért és Mester Dániel). A nagy ellátó intézmények „kitagolását”, a bennük tartósan lakó, fogyatékkal élő emberek kisebb, humánusabb intézményekbe helyezését vizsgálják a fejezet utolsó tanulmányának szerzői (Kopasz Mariann, Bernát Anikó, Kozma Ágnes és Simonovits Bori). A kutatás egyértelműen rámutatott arra, hogy a közösségi lakhatásban élők jobban hozzáférnek a szolgáltatásokhoz, és könnyebben tudnak munkát találni, mint az intézetben élők, és felhívták a figyelmet arra is, hogy a családban élő fogyatékos személyek rendkívül hátrányos helyzetben vannak.

A kötetet a VI. fejezetét két, az értékek és attitűdök témájával foglalkozó írás zárja. Az első (Hajdú Gábor és Sík Endre) azt vizsgálja, hogy mennyire igaz az a hipotézis, hogy a fiataloknak alapvetően mások a munkával kapcsolatos értékeik, mint ahogyan ezekben a kérdésekben a szüleik gondolkodtak. Eredményeik szerint generációs különbségek helyett inkább generációs hasonlóságokról érdemes beszélni a munkával kapcsolatos értékek esetében. Ezzel szemben markáns életkor szerinti különbségek figyelhetőek meg: a munka a középkorúak számára a legfontosabb, az idősebbek ugyanakkor a fiatalabbaknál jobban preferálják a társadalom számára hasznos munkát. A második tanulmány (Simonovits Bori és Szeitl Blanka) a migrációs válság kapcsán a menekültekkel kapcsolatos társadalmi attitűdöket elemzi. A migránsok elutasításával kapcsolatban (akár az EU-n kívülről, akár az EU-n belülről érkezőkről van szó) Magyarország mindig az átlagosnál elutasítóbbak közé tartozott, 2016 tavaszán viszont Magyarország már a harmadik volt azon országok között, akik saját országuk szempontjából problémának látják a menekültkérdést.

A rendezvényen az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára elmondta, hogy a Társadalmi riport 2016 tanulmánykötet kutatási eredményei, elemzései alapvetően megerősítik, hogy az elmúlt években társadalompolitikai fordulat történt és pozitív változások indultak meg Magyarországon. Czibere Károly hozzátette: tárcája a különböző felzárkózási programok tervezésénél, megvalósításánál épít a kutatási adatokra.

A társadalomszerkezeti elemzések azt mutatják, hogy a magyar társadalom egyenlőtlenségei fontosak és adott körülmények között – különösképpen a vagyongenerálódás és oligarchizálódás állami támogatásának fényében – aggályosak. Az alapprobléma azonban az, hogy a magyar társadalom en bloc tartozik Európa szegényebbik feléhez. Gazdagjaink sincsenek annyira gazdagok, mint akár a környező országok gazdagjai, középosztályunk gyenge és erőtlen. Az anyagilag deprivált réteg pedig európai összevetésben jelentős arányú, az anyagi jólét alapelemeitől való megfosztottsága pedig meglehetősen széleskörű – foglalták össze a szerkesztők – Kolosi Tamás és Tóth István György – a kiadvány legfontosabb tanulságait. Az adatok jól mutatják, hogy európai összehasonlításban fogyasztást, életszínvonalat, iskolázottsági szintet, életstílust (ide tartozik a nyitottság, elfogadási képesség, nyelvtudás is) tekintve a magyar társadalomnak csak a kisebb része (talán ha egyharmada) van „kinn a vízből” és képes partnere lenni európai társainak. Összegzésük szerint a társadalmi felemelkedéshez intézményi reformokra lenne szükség, továbbá arra, hogy a magyar gazdaságban olyan környezet domináljon, amelyet verseny, innováció és értékteremtés jellemez.

A Társadalmi Riport 2016 a következő linken keresztül érhető el: http://www.tarki.hu/hu/publications/SR/2016/index.html