Az eljárás megindítása
A Gyermekjogi Civil Koalíció egyes tagjai nevében az UNICEF Magyar Bizottsága beadvánnyal fordult hivatalomhoz annak érdekében, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény határzárral kapcsolatban elkövetett bűncselekmények miatt indítható eljárások különös szabályait megállapító rendelkezéseinek alkotmányossági, illetve a nemzetközi emberi jogi követelményeknek való megfelelés szempontjából történő vizsgálatát kezdeményezze a fiatalkorú terheltek alapvető jogaira figyelemmel.
Tekintettel arra, hogy a szabályozás kapcsán felmerülhet az Alaptörvény XXVIII. cikkében kifejtett tisztességes eljáráshoz való joggal és a XVI. cikk (1) bekezdésében biztosított, a gyermekek speciális védelemhez és gondoskodáshoz való jogával kapcsolatos visszásságnak a gyanúja, valamint a jogi szabályozás nemzetközi szabályozással való összhangjának a kérdése, a beadványozók jelzése alapján az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ajbt.) 18. § (4) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálatot indítottam. Vizsgálatom megindítása során figyelemmel voltam továbbá arra, hogy az Ajbt.1. § (2) bekezdés a) és d) pontjai értelmében az alapvető jogok biztosa tevékenysége során megkülönböztetett figyelmet fordít a gyermekek,valamint a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jogainak védelmére. A vizsgálat eredményes lefolytatása érdekében részletes tájékoztatást kértem a büntetőjogi jogalkotásért felelős igazságügyi minisztertől.
Az érintett alapvető jogok és alkotmányos alapelvek
– a tisztességes büntetőeljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés:
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”];
- a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga [Alaptörvény XVI. Cikk (1) bekezdés:
„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.”].
Az alkalmazott jogszabályok
- a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv.( Gyvt.);
- a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.);
- a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. C. törvény (Btk.);
- a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.);
- az egyes törvényeknek a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról szóló 2015. évi CXL. törvény (Mód. tv.);
- az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. törvényerejű rendelet (PPJNE);
- a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (Egyezmény);
- az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény (EJEE)
A megállapított tényállás
1. A beadványozó a Mód. tv. által a határzárral összefüggésben elkövetett bűncselekmények miatti büntetőeljárások szabályozását érintően a gyermeki jogok érvényesüléséhez kapcsolódó aggályaival kereste meg hivatalomat. Ennek keretében mindenekelőtt az UNICEF 2015. szeptember 13-15-én tartott magyarországi látogatását követően készült jelentésre, valamint az Európai Bizottság 2015. október 6-án kelt levelére hívta fel a figyelmet, amelyek kiemelt témaként tekintenek a határzárral kapcsolatos jogalkotási folyamatok gyermekeket érintő negatív változásaira. Emellett hangsúlyozta, hogy a hazánkban 1991 óta hatályos Egyezmény értelmében alapvető elvárás, hogy minden érintett döntéshozó, minden 18 év alatti személyt gyermekként ismerjen el. Kiemelte továbbá, hogy a gyermekek jogairól szóló nemzetközi dokumentumok a menekült, menedékkérő, migráns gyermekeket a korukból fakadóan eleve speciális védelemben részesítendő gyerekek „különleges” vagy „érzékeny”csoportjának tekintik, és fokozott védelmük érdekében sajátos szabályokat állapítanak meg. Ennek keretében e dokumentumok alapelvnek tekintik a gyerek legfőbb (mindenekfelett álló) érdekének biztosítását, a diszkrimináció tilalmát, az intézmények, hatóságok közötti –a gyermek érdekében történő –együttműködést.
A beadványozó ezen túlmenően kifejtette, hogy a jogalkotás és jogalkalmazás során gondoskodni kell arról, hogy az Egyezménnyel összhangban, és ennek megfelelően segítséget és megfelelő védelmet kapjanak a menekült, menedékkérő, migráns gyerekek is, amíg átmenetileg vagy tartósan hazánkban tartózkodnak. Ezzel szemben a Mód. tv. értelmében a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatt indult büntetőügyekben a fiatalkorúakra vonatkozó speciális, védő rendelkezések nem alkalmazhatók, vagyis a 14-18 év közötti gyermekek ügyében lefolytatott eljárások során a felnőtt korúakra vonatkozó szabályok érvényesülnek. A beadványozó ezért sérelmesnek tartja, hogy a módosítás alapján nem kerülsor gondnok kirendelésére, a szülő, törvényes képviselő sem érvényesítheti jogait, továbbá a vádemelés elhalasztásának kedvezőbb, szélesebb körben alkalmazható szabályai és a bizonyítás fiatalkorúakra kedvezőbb speciális elvei sem érvényesülhetnek. Aggályosnak tekinti továbbá azon szabály mellőzését is, mely szerint a fiatalkorú életkorát közokirattal kell bizonyítani. Ennek következtében álláspontja szerint előfordulhat, hogy nem büntethető gyermekkorúak büntetőjogi felelősségének megállapítására kerül sor. Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság azon nyilvánosságra hozott levelére utal, amely felhívja a magyar kormány figyelmét a gyermekek számára biztosított különleges eljárási garanciák fontosságára, és általánosságban a gyermekek, mint különösen veszélyeztettet csoport, kifejezett védelmére. Mindezek alapján a beadványozó véleménye szerint a büntetőeljárási szabályok fentiek szerinti módosítása több ponton ellentétes az Egyezményben foglaltakkal, így a diszkrimináció tilalmának elvével, a gyermek mindenekfelett álló érdekével és a gyermekközpontú igazságszolgáltatás követelményével. Ezért a vizsgálatomat kezdeményezte.
2.A Be. XXI. fejezete a fiatalkorúak elleni büntetőeljárások általánostól eltérő részletszabályait tartalmazza, amelyek a következő főbb garanciákat hivatottak biztosítani a fiatalkorú terheltek speciális érdekeinek védelmében:
– a fiatalkorúak életkori sajátosságainak figyelembe vétele a büntetőeljárásokban, ideértve a gyámhatósági intézkedés szükség szerinti elrendelésére vonatkozó kötelezettséget is (Be. 447. §);
-az eljáró bíróság összetételére, az ügyészre és a büntetőügyek elkülönítésére vonatkozó előírások (448-449. §);
–a kötelező védelem előírása (Be. 450. §);
–a törvényes képviselő jogai és intézkedési kötelezettség törvényes képviselő hiányában vagy érdekellentét esetén (Be. 451-452. §, 458. §, 464. §);
–az életkor közokirattal történő bizonyításának kötelezővé tétele (Be. 453. § (1));
–a környezettanulmány mint bizonyítási eszköz (Be. 453. § (2)-(3));
–a poligráf alkalmazásának kizárása (Be. 453. § (7) bekezdés);
– kényszerintézkedésekre, különösen az előzetes letartóztatásra vonatkozó speciális szabályok (Be. 454-457. §);2
–a vádemelés elhalasztásával és a közvetítői eljárással kapcsolatos eltérő szabályok (Be. 459. §);
–a bírósági tárgyalás sajátosságai (Be. 460-462. §);
–a tárgyalásról lemondás kizárása (Be. 463. §)
A XXI. fejezeten túlmenően a Be. más rendelkezései is tartalmaznak néhány, a fiatalkorú terheltet érintő speciális garanciát, amelyek jellemzően a törvényes képviselő eljárásjogi szerepével függnek össze (így különösen az iratok megismeréséhez és másolat készítéséhez való jog, illetve a kiskorú idézésének speciális szabályai).
3. 2015. szeptember 15-én hatályba léptek a Be.-nek a határzárral kapcsolatban elkövetett bűncselekmények miatt indítható eljárások különös szabályait megállapító rendelkezései. A módosítást a Mód. tv. vezette be, amelynek indokolása szerint a Be. módosításának célja az, hogy a határzárral kapcsolatban inkriminált cselekmények miatt indult büntetőeljárások minél hamarabb érdemi döntéssel végződjenek. Ennek érdekében a Be. kiegészült a XXVI/A. fejezettel, amelynek rendelkezései a határzárral kapcsolatos bűncselekmények miatt indult eljárás szabályait rögzítik a Be. már meglévő két eljárási formája –a bíróság elé állítás és a lemondás a tárgyalásról –rendelkezéseinek alapul vételével.
A Mód. tv. értelmében ezen eljárások gyorsaságát egyrészt azzal lehet biztosítani, hogy a Be. megköveteli minden más ügyet megelőző lefolytatásukat [Be. 542/E. §]. Emellett ezekben az eljárásokban bizonyos tekintetben az általánostól eltérő szabályokat kell alkalmazni. Ennek megfelelően a Be. 542/D. §-a kimondja, hogy a Be. rendelkezéseit a határzár tiltott átlépése (Btk. 352/A. §), a határzár megrongálása (Btk. 352/B. §), valamint a határzárral kapcsolatos építési munka akadályozása (Btk. 352/C. §) miatt indult büntetőügyben az e fejezetben (XXVI/A. fejezet) foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
A lex specialis elvére tekintettel tehát a Be. generális szabályai az e fejezet által érintett rendelkezésekben figyelmen kívül hagyandóak. A Be. azonban a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásokra vonatkozóan is az általánostól eltérő, speciális szabályokat tartalmaz, ezért e két speciális eljárásrend egymással ütközését a törvény azzal kívánja feloldani, hogy a Be. 542/L. §-a deklarálja, hogy a határzárral összefüggő bűncselekmények miatti büntetőügyekben –a fiatalkorúakra vonatkozó –XXI. Fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók. Ez azonban a fiatalkorú terheltek vonatkozásában meglévő speciális eljárásjogi garanciák hiányát idézte elő a határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetében. A XXI. fejezet ugyanis a fiatalkorúak ellen indult büntetőeljárás egyedi, különleges szabályairól rendelkezik, figyelembe véve e társadalmi csoport életkori sajátosságaiból fakadó fokozott érzékenységét. A Be. 542/H. §-a ugyanakkor kizárólag a kényszerintézkedések körében követeli mega kiskorúak érdekeinek fokozott figyelembe vételét.
A XXI. fejezeten kívül a Be. további fejezeteiben található, a fiatalkorúakat érintő garanciák ugyanakkor a határzárral összefüggő bűncselekmények miatti büntetőeljárásokban nem kerültek kizárásra, tehát kötelezően alkalmazandók ezekben az eljárásokban is.
4.Avizsgált problémakör hátterének feltárása érdekében az alábbi kérdésekkel fordultam az Igazságügyi Minisztériumot (a továbbiakban: IM) vezető miniszterhez.
1. Mi indokolta a fiatalkorú terheltekre vonatkozó garanciális szabályok figyelmen kívül hagyását az érintett büntetőjogi tényállások tekintetében?
2. Milyen eszközökkel kívánja a jogalkotó biztosítani az általános büntethetőségi alsó korhatárra vonatkozó törvényi előírást annak ismeretében, hogy a fiatalkorú terheltekre vonatkozó külön eljárási rendelkezések kizárásával egyidejűleg a terhelt életkorának közokirati bizonyítására és vizsgálatára a határzárral összefüggő bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban kötelezően nem kerül sor?
3. A fiatalkorúakra vonatkozó eltérő szabályok alkalmazásának kizárása –ezáltal a fiatalkorú terheltekre a felnőtt terheltekre vonatkozó általános szabályok alkalmazni rendelése –mennyiben áll összhangban a gyermekek érdekeit megkülönböztetett figyelemmel kezelő alaptörvényi követelményekkel és nemzetközi jogi elvárásokkal?
Az igazságügyi miniszter a megkeresésem nyomán a feltett kérdéseimre az alábbi tájékoztatást adta. Általánosságban jelezte elsőként, hogy az érintett büntetőjogi tényállások nem valamennyi határszakaszra vonatkoznak, hanem csupán a határzárral védett határszakaszokon követhetőek el. A bűncselekményi kategória mellett pedig továbbra is hatályban maradt a tiltott határátlépés, mint szabálysértés.
A második –a büntethetőségi alsó korhatárral összefüggő –kérdésem kapcsán a miniszter a válaszában arra utalt, hogy az életkor bizonyítása nem a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozással összefüggő, speciális kérdés, hanem az általános büntethetőségi kérdéshez tartozik. A Btk. 16. §-a értelmében ugyanis nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Az életkor tisztázása a személyazonosság megállapításához tartozik, tehát olyan alapvető eljárásjogi feladat, amelynek elmulasztása a döntés érdemi megalapozatlanságát eredményezné. Abban az esetben pedig, ha a rendelkezésre álló bizonyítékokkal (okirat, tanúvallomás, szakértő bevonása) a tizennegyedik életév betöltése kétséget kizáróan nem bizonyítható, úgy a Be. 4. § (2) bekezdése alapján – amely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére –a terhelt tizennégy év alatti életkorát kell elfogadni.
A miniszteri válasz a fiatalkorúak életkorának bizonyítására általánosan előírt, ám jelen eljárásokban nem kötelező közokirati bizonyítás vonatkozásában kiemelte, hogy a gyakorlatban előfordulhat, hogy a terhelt elmondásán túl más bizonyítási eszköz nem áll rendelkezésre, ezért a hatóságnak nincs más lehetősége, mint elfogadni a terhelt nyilatkozatát. Emellett a közokirat hiánya nem jelenti azt, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntetőjogi rendelkezések ne lennének alkalmazhatóak.
Az első és a harmadik – a fiatalkorúakra vonatkozó eljárásjogi, alaptörvényi és nemzetközi jogi garanciákkal összefüggő –kérdéseimre a miniszter a következő részletes tájékoztatást adta.
–Elsőként kifejtette, hogy a fiatalkorúakra a büntető anyagi jogban megállapított speciális rendelkezések az érintett eljárásokban egyaránt irányadóak. Így kiemelte a Btk. 106. § (1) bekezdésében foglalt alapvető rendelkezést, mely szerint a fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani. A gyermekek mindenekfelett álló érdekének biztosítását szolgáló büntető anyagi jogi rendelkezések közül kiemelte a szabadságvesztés büntetés fiatalkorúval szemben kiszabható leghosszabb tartamát, valamint a kiutasítás alkalmazásának korlátozását. Hozzátette továbbá, hogy az irányadó ügyészségi gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az érintett eljárásokban a fiatalkorú terheltek esetében az ügyészség gyakran megrovás alkalmazása mellett megszünteti a nyomozást a vádemelés előtt, így a fiatalkorú terheltek kiutasítására nem is kerülhet sor.
–Az alapjogi és nemzetközi jogi elvárásoknak való megfelelőség tekintetében a válasz utalt azon általános alapjogokra, amelyek az érintett eljárásokban a fiatalkorú terheltek számára is korlátozás nélkül biztosítottak (bírósági eljáráshoz való jog, jogorvoslati jog, védelemhez való jog, anyanyelv használatának joga, ártatlanság vélelme, nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elv). A nemzetközi jogi elvárásokkal kapcsolatban a miniszter a Genfi Egyezmény rendelkezéseinek figyelembe vételét hangsúlyozta azzal, hogy az Egyezmény 31. cikkének –mely szerint egy állam a menekültkénti elismerés esetén nem szankcionálja a jogellenes belépést–megfelelő hazai szabályozásra utalt. A Btk. 15. § h) pontja ugyanis az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró/korlátozó okok között nevesíti a törvényben meghatározott egyéb okot, amelynek megfeleltethető a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerés. E szerint, ha a határzár megsértésével összefüggésben indult büntetőeljárás során a terhelt nemzetközi védelemre vonatkozó kérelmet nyújt be, és a büntetőeljárás lefolytatására a menekültügyi eljárás eredménye kihatással lehet, az eljáró ügyész vagy bíróság mérlegeli, hogy előzetes kérdésről van-e szó, és dönt az eljárás felfüggesztéséről. Amennyiben a terhelt a menekült státuszt megkapja, akkor a büntetőeljárás során ezt a tényt a fentebb kifejtettek szerint kell figyelembe venni, különös tekintettel arra, hogy a menedékjogot élvező személy a Btk. 59.§ (2) bekezdése –illetve a Genfi egyezmény 32. Cikke–alapján nem utasítható ki.
Az alapvető jogok biztosának jelentése teljes terjedelmében az alábbi pdf-en olvasható:
