Tausz Katalin „A fókuszban a gyermekbántalmazás” című konferencián kifejtette: tudományos kutatások bizonyítják, hogy a gyerekkorban elszenvedett bántalmazásnak akár életre szóló következményei is lehetnek. Ennek ellenére a gyerekbántalmazás még mindig tabutéma. Ez meggátolja a hatékony segítségnyújtást, amelyhez elengedhetetlen a szülők támogatása és a gyermekek képzése. A gyermekjogi igazgató beszélt arról is, hogy az UNICEF első országos iskolai programjával az Ébresztő-órával http://ebresztoora.unicef.hu/ eddig több mint 12 ezer gyereket ért el. Az Ébresztő-óra keretében az UNICEF által kiképzett előadók tartanak interaktív előadásokat 4-12. osztályos gyermekeknek. A foglalkozás témái között szerepelnek a ​gyermekjogok,​ ​a gyermekek helyzete a világban​, gyermekekkel szembeni erőszak. Emellett fontos a megfelelő jogszabályalkotás, a törvények betartatása, a gyerekvédelmi rendszerek működtetése és fejlesztése, illetve a közvélemény formálása. 

Gyurkó Szilvia, gyermekvédelmi szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a 97-es gyermekvédelmi törvényen eddig 650 alkalommal változtattak, de úgy tűnik a változások ellenére a szemlélet, a megközelítés nem lett korszerűbb, éppen ellenkezőleg egyre inkább az adminisztratív szigorítások a jellemzők, nem a korszerű ismeretek, módszerek. A legújabb minisztériumi módszertani útmutató negyedét a már 97-ben publikált dokumentum teszi ki, mások által írt anyagok „újrahasznosításával”. Bizonytalanok a szakemberek, sok az indokolatlan védelembe vétel, kiemelés, miközben más esetekben senki nem védi meg a gyerekeket, a szakemberek, szolgáltatók nem végzik megfelelően a dolgukat.

 A szakember fontosnak tartja meghatározni, hogy pontosan mi mindent jelent a gyermekbántalmazás, mert a pontatlan, nem tisztázott, nem egyeztetett értelmezés téves döntésekhez és lépésekhez vezet. A fogalomnak legalább ötféle definíciója van, nincs ugyan közöttük jelentős különbség, de a különböző szakmák - sőt sokszor még az ugyanazon a területen dolgozók is - másképp használják a fogalmat, és ettől nyelvi zűrzavar alakul ki, és ennek rossz döntések, féleráértések a következményei, súlyos ártalmat okozva gyerekeknek és családjaiknak.  

Problémát jelent az is, hogy – mint fogalmazott – lyukak vannak a fogalomban. Míg a gyermekvédelmi törvényben szerepel az érzelmi bántalmazás, a büntetőjogban nem jelenik meg, mert nehezen értelmezhető jogi keretben. Gyurkó Szilvia beszélt arról is, hogy a WHO gyermekbántalmazás fogalma elsősorban egészségügyi szempontból közelít a témához, régen is készült,  így kimaradt belőle egyebek mellett az online, digitális abúzus, a kortárs erőszak, és az önbántalmazás. A gyermekbántalmazás fogalma tehát sokrétű, és a szakemberek archaikus elemekkel dolgoznak – közölte Gyurkó Szilvia. Mint mondta: sokszor még a szakembereknek is nehézséget okoz eldönteni, hogy történt-e abúzus, és ha igen, akkor hová lehetne segítségért fordulni. A jogi eszközök önmagukban nem hatékonyak, nem védik meg a gyerek jogait. A gyermekvédelmi szakember az oktatást nevezete a legfontosabb feladatnak, a gyerekek, szülők, szakemberek és a közvélemény tájékoztatását.

A gyerekeket fel kell ruházni azokkal az eszközökkel, tudással, képességekkel, hogy hozzá tudjanak szólni az őket érintő szakpolitikákhoz. Az oktatásnak ebben kiemelt szerepe van – közölte a Budapesti Európai Ifjúsági Központ igazgatóhelyettese. Molnár Bálint  rendkívül fontosnak nevezte a családok támogatását, hogy a gyerekek a saját otthonukban nőhessenek fel. Meg kell akadályozni a gyerek kiemelését a családból, de amennyiben erre mégis szükség van akkor nem intézeti elhelyezést, hanem családi jellegű ellátást kell biztosítani, és lehetőséget kell teremteni a folyamatos kapcsolattartásra a szülő és a gyerek között. Minden segítséget meg kell adni a család újraegyesítése érdekében, hiszen a családtól való elválasztás csak nagyon ritkán szolgálja a gyerek legfőbb érdekét.

Molnár Bálint beszélt arról is, hogy folyamatos kutatásokra lenne szükség arról, mik azok a gondok, amelyek a gyerekjogok érvényesítését gyengítik, akadályozzák. Egy olyan kultúrát kell kiépíteni, amely a gyerekjogok tiszteletben tartását evidenciának tartja. Ezt a civil szervezetek nem tudják állami segítségnyújtás nélkül megvalósítani, intézményi, politikai támogatásra, erőforrásokra van szükség. Hozzátette: elengedhetetlen a gyermekvédelemben dolgozók folyamatos szakmai képzése. A hatékonysághoz ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy a gyerekvédelemhez kapcsolódó szakmákat anyagilag és erkölcsileg értékelje a társadalom.

A bántalmazást, mint nevelési módszert a legtöbben elutasítják, de még mindig vannak, akik elfogadottnak tekintik az eltiltást, kiabálást és a szidalmazást a gyerekekkel szemben – ismertette Herczog Mária az UNICEF magyar Bizottságának nem reprezentatív kutatását, melyet az OKRI munkatársaival Parti Katalinnal és Virág Györggyel végeztek.  http://unicef.hu/wp-content/uploads/2016/05/Gyermekjogi-kutat%C3%A1s-2016-els%C5%91-adatok.pdf

Elmondta, hogy a szervezet magyar gyermeknevelési szokásokat vizsgáló online kérdőívét mintegy hétezren töltötték ki. A válaszadók között többségben a fiatal-középkorú, Budapesten vagy nagyvárosban élő, jól képzett és jó anyagi körülmények között élő, gyermeket nevelő, segítő szakmában dolgozó nők voltak. Herczog Mária kiemelte: a testi fenyítés egyre kevésbé elfogadott, válaszadók 45 százaléka valamennyi felsorolt, bántalmazó jellegű nevelési módszert elutasította. Jóllehet a válaszadók 83 százaléka tudta, hogy Magyarországon is hatályos az ENSZ gyermekjogi egyezménye, közülük mégis minden ötödik úgy gondolja, hogy a fizikai fenyítést csak formájától függően tiltja törvény. Az egyik leginkább elfogadott fegyelmezési módszer az eltiltás a gyerek kedvenc tevékenységétől, de ezt nem feltétlenül bántalmazás – hangsúlyozta Herczog Mária.

A válaszadók 6, 6 százaléka mondta azt, hogy „időnként lezavar egy fülest a gyerekének.” Több mint 11 százalék ráüvölt a gyerekére, ha feszült, vagy ideges, és 9, 2 százalék mondja azt, hogy „rossz vagy pimasz vagy”. Megoszlanak a vélemények, hogy hosszútávon ez árthat-e a gyereken – tette hozzá a szakember. Herczog Mária szerint sokkal károsabb a gyereknek egy pofonnál, (amit szintén nem támogat) a súlyos érzelmi bántalmazás például, ha azt mondják neki, hogy „bárcsak meg se születtél volna.” A válaszadók hat százaléka ezt a kijelentést azonban nem tartja gyerekbántalmazásnak.

Arra a kérdésre, hogy miért a büntetést, durva beavatkozást választja fegyelmezési eszközként még a magas státuszú csoportba tartozók közül is 7, 4 százalék válaszolta azt, hogy nem ismer más technikát. Ez azt jelenti, segíteni kell a szülőket, szakembereket, hogy olyan technikákat alkalmazzanak, amelyek hatékonyak, erőszakmentesek, és figyelembe veszik a gyerekjogokat. A segítségnyújtás azonban nem büntetést, pénzelvonást, fegyelmezést jelent – figyelmeztetett Herczog Mária. Fontosnak nevezte, hogy a gyerekek is tisztában legyenek  jogaikkal.  Partnerként kell kezelni őket, és nem szabad a gyerekeket infantilizálni, hogy „majd én megmondom neked mi a jó!” 

A konferencián három munkacsoportban folytattak  megbeszéléseket. Az egyik munkacsoportban a mediáció fontosságáról volt szó. Elhangzott, hogy a mediációs eljárás hasznos lehet a büntetőjog területén, a jogellenes külföldre történő gyermekelvitelek, és a határokon átnyúló családi konfliktusok esetében is segíthet. A másik munkacsoport a vulnerábilis, azaz a védtelen, kiszolgáltatott, veszélyeztetett gyerekek helyzetével foglalkozott. Három csoportról volt szó: a bántalmazott gyerekekről, a kísérő nélküli kiskorúakról, és a speciális szükségletű gyerekről. Elhangzott, nagyon fontos lenne, hogy ne problémacsoportonként, hanem holisztikus szemlélettel foglalkozzanak a kiszolgáltatott gyerekekkel. Egyrészt, mert nagyon sok halmozott problémával élő gyerek van, másrészt ezzel elkerülhetőek lennének a konfliktusok a különböző érdekcsoportok között. Ezek a gyerekek sokszor úgynevezett „virtuális karanténban” élnek, elszigetelve a többségi társadalomtól. A harmadik munkacsoportban a többi között az UNICEF, az Ombudsmani Hivatal és az különböző gyermekvédelmi intézmények előtt álló feladatokról, kihívásokról, lehetőségekről volt szó.

A közel 80 résztvevő remélhetően új ismeretekkel gazdagodott, megoszthatta saját véleményét. A közönség soraiból felszólaló egyik résztvevő a fogyatékos gyerekek szüleinek szervezetét képviselve kérte, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítsanak azokra, akik akár gyerekként, akár az érintett gyerekek szüleiként gyengébb érdekérvényesítők, és akik sokszor az ellátórendszer gyengesége, hiányosságai miatt szenvednek el hátrányokat, bántalmazást, kirekesztést.

Az UNICEF Magyar Bizottság honlapja az alábbi linken keresztül érhető el: http://unicef.hu/

Tausz Katalinnak, az UNICEF Magyar Bizottság új gyermekjogi igazgatójával készült interjút ezen a linken keresztül olvashatják: http://www.origo.hu/itthon/20161119-interju-dr-tausz-katalinnal-a-gyerekbantalmazasrol.html