Januártól szigorodik a gyermekvédelmi törvény, ha az Országgyűlés elfogadja azt a fideszes módosító javaslatot, amely egyebek mellett kötelezővé tenné a szülők számára a területi védőnői szolgáltatás igénybevételét. Ha a szülő nem hajlandó együttműködni a védőnővel, a gyermekorvossal vagy az iskolával, azt súlyosan veszélyeztető magatartásnak minősítenék, ami szankciókkal, például a gyerek kiemelésével járhat. A szigorításra olyan borzalmak, mint például a közelmúltban történt gyöngyösi gyermekhalál sarkallta a kormányt, ám a változtatásokról ezúttal sem egyeztettek a szélesebb szakmai körökkel.

A Társaság a Szabadságjogokért, a Szülői Jogi Fórum, az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete, az Európai Roma Jogok Központja és más szervezetek még októberben nyílt levélben fordultak az országgyűlési képviselőkhöz, amelyben felhívták a figyelmet arra, hogy a szigorítás túlkapásokhoz vezethet, indokolatlanul szakíthat szét családokat. Mint megtudtuk, a 199 képviselőből összesen ketten reagáltak a levélre. Czibere Károly szociális államtitkár korábban ugyan alaptalannak nevezte a szakmai aggodalmakat (szerinte a törvénymódosítás nem ad lehetőséget "túlterjeszkedő jogalkalmazásra"), a szakembereket ez nem nyugtatta meg.

A nyílt levél aláírói között van Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő is, aki hétfőn pontokba szedve foglalta össze, a képviselőknek miért nem lenne szabad megszavazniuk a módosítást. Mint a wmn.hu-n írta, az új rendelkezések alapján megvan az esély arra, hogy ha a szülő (akár szakmai, akár emberi okokból) nem szívesen működik együtt a területi gyermekorvossal, a gyámhatóság határozatot hozhat, hogy ő egy elhanyagoló, veszélyeztető szülő - még akkor is, ha épp másik gyermekorvost keres. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a védőnő nem szabadon választható, de a rendszer túlterhelt, egy védőnőre 300 gyerek is juthat. Sérelmezte, hogy csak a szülőt kötelezik együttműködésre, pedig az csak akkor lehet sikeres, ha "a másik oldalra", vagyis az orvosokra, védőnőkre is vonatkozik. Rámutatott arra is, súlyos szerepzavart idéz elő, ha egy segítő szakember "hirtelen hatósággá válik", és "az egyik kezével ad, a másikkal fenyeget, szankcionál".

A nyílt levelet Herczog Mária szociológus, az ENSZ Gyermekvédelmi Bizottságának korábbi tagja is aláírta. Ő úgy látja, a törvénymódosításból épp az az átfogó stratégiai gondolkodás hiányzik, melynek hiányával évek óta küzd a rendszer. "A szigorítás teljesen irracionális. Felszólítják a szülőt, hogy változtasson, ha nem, jön a büntetés. Ennek az égvilágon semmi értelme" - mondta. Hangsúlyozta: korlátozó, adminisztratív intézkedések helyett helyben, a családok bevonásával, támogatásával kellene megoldani a problémákat. "Ennek a kormánynak semmiféle érzékenysége nincs erre" - tette hozzá.

Herczog szerint a rendszer hibái és hiányosságai miatt a szülőket, gyerekeket büntetnék a döntéshozók, ahelyett, hogy érdemben javítanának a helyzeten. "A szociális munkás, az orvos nincs megfelelően felkészítve, a védőnőt nem tanítják meg, hogyan ismerje fel a bántalmazás különböző formáit, hogyan segítsen. A felszólítás nem családgondozás. A gyöngyösi esetből sem tanultak semmit: súlyos mentális gondok voltak a háttérben, a szülők nem azért nem működtek együtt, mert annyira elvetemültek voltak. Ilyen ügyekben a törvény szigorítása nem fog eredményt hozni" - mondta.

Az ENSZ 2014-es jelentésében is felhívta a figyelmet ezekre a problémákra, Herczog szerint azóta semmilyen előrelépés nem történt. A szervezet ráadásul egy magyar nyelvű útmutatót is készített annak érdekében, hogy a szűkös forrásokat ésszerűbben használják fel a rendszerben (a büdzsé 80 százaléka infrastruktúrára és bérekre megy el, a gyerekekre, fejlesztésre alig marad valami), a tapasztalatok szerint eddig ezt sem vették figyelembe. A gyermekvédelmi törvény módosításáról szóló javaslat zárószavazására várhatóan december 12-én kerül sor.

Néhány rendszer-anomália

• Anyagi okokból tilos kiemelni egy gyermeket a családjából, mégis többször előfordul.

• Az állami gondozottak nagy része "beragad" a rendszerbe: a gyerekek töredéke kerül haza családjához, örökbefogadókhoz.

• Egy állami gondozott gyerek ellátásának éves költsége 1-4 millió forint, arra viszont már nincs mód, hogy legalább ennek az összegnek egy részét a család megerősítésére, lakhatási gondjainak megoldására fordítsák.

• A szakemberek között sokszor nincs összhang, nincs cselekvési terv, hogy mit kellene elérni egy hátrányos helyzetű családdal.

• Az egyházi tulajdonú nevelőszülői hálózatok magasabb fejkvótát kapnak egy gyerekre.

• 12 év alatti gyereket nem lehetne intézetben elhelyezni, a gyakorlatban mégis megtörténik.

• A roma gyerekek nagyobb eséllyel kerülnek be a szakellátásba és gyakrabban nyilvánítják őket fogyatékosnak.

(Forrás: gyereksorsok.hu)

Ez a cikk a Népszavában jelent meg.

Szerző: Juhász Dániel

fotó: sxc.hu