Ha az apák megtalálták a helyüket az apaszerepben és érzelmileg jól reagáltak rá a baba nyolc hónapos korában, akkor a gyerekek később, kilenc-tizenegy éves koruk között kisebb eséllyel lettek viselkedészavarosak. Érdekes módon az apák gyermekgondozásban való gyakorlati részvétele nem befolyásolta a későbbi kimenetelt, fontosabb volt az érzelmi viszonyulás.

Támogatni kell az apákat is

A tanulmány eredményei arra is felhívják a figyelmet, hogy az anyák mellett az újdonsült apákat is érdemes támogatni – nem csak saját érdekükben, hanem a gyerekek érdekében is. Míg ugyanis az anyaságra felkészítő csoportok viszonylag könnyen elérhetőek (többnyire a védődőnél), önsegítő könyvekkel pedig Dunát lehetne rekeszteni, addig az apaságra senki sem készíti fel igazán a férfiakat. Pedig a szülővé válás számukra is sok kihívással járhat.

Mindez részben annak a nézetnek is köszönhető, amely szerint a csecsemőgondozás egyértelműen anya dolga, az apák maximum a gyerek későbbi éveiben lépnek színre, amikor már lehet focizni. A tapasztalatok szerint pedig már a csecsemőkorban is kulcsfontosságú, hogy apa is vegyen részt a babával való foglalatosságokban.

Főként dolgozó apák

A szóban forgó tanulmány során tizenötezer, a kilencvenes évek elején született gyereket követtek figyelemmel születésük óta. A gyerekekkel kapcsolatban többek között 9-11 éves korukban is felvettek adatokat: anyjuk töltötte ki az Erősségek és Nehézségek kérdőívet, amely a gyermek érzelmi egyensúlyára és ezzel kapcsolatos problémákra, hiperaktivitásra, viselkedészavarra és társas készségekre kérdez rá. Emellett adatokat gyűjtöttek a családok életkörülményeiről, lelki egészségükről, és a gyerek fejlődéséről annak nyolchetes, nyolc hónapos, kilenc- és tizenegy éves korában.

A vizsgálatban részt vevő gyerekek apja átlagosan 31 éves volt és az apák átlag 45 órát dolgoztak hetente abban az időszakban, amikor a baba nyolchónapos volt.

Az érzelmi válasz kulcsfontosságú

Az apák részvételét a csecsemőkorban három tényező alapján vizsgálták. Az első az volt, hogy az apák a baba nyolc hónapos korában milyen érzelmi választ adtak a babára és a szülői szerepre. A második az, hogy apa mennyire vett részt a háztartásbeli és gyermekgondozási teendőkben. A harmadik pedig az, hogy mennyire érezték magukat biztosnak a szülői és férjszerepben ezek az apák.

Amikor mindezeket összevették a gyerekek kiskamaszkori viselkedésével, kiderült, hogy a legnagyobb hangsúllyal az első és a harmadik faktor esik latba. Vagyis az, hogy apa érzelmileg hogyan viszonyult az apasághoz, illetve a babához, valamint hogy mennyire találta meg a helyét és érzi magát biztonságban az apaszerepben. A második faktor, vagyis apa gyakorlati segítsége nem függött össze a későbbi viselkedészavarokkal.

A szakemberek szerint az eredményeket, főként ez utóbbit óvatossággal kell kezelni, hiszen nagy valószínűséggel az érzelmi odafordulás mellett azért apa gyakorlati részvétele is fontos. A tanulmányt ráadásul huszonöt évvel ezelőtt kezdték, a kilencvenes évek eleje óta pedig az apaság megítélése, az apák szerepe viszonylag sokat változott.

Elképzelhető ugyanis, hogy a kilencvenes évek elején egyes apák ugyan a gyakorlatban megosztották a háztartási és gyereknevelési teendőket, de mindez inkább anyagi nyomásnak volt köszönhető, mivel anyának is vissza kellett mennie dolgozni a baba féléves korában. Manapság egyre jellemzőbb, hogy az apák önmagában, a babázás öröméért, az apaszerepben való kiteljesedésért töltenek több időt az akár csecsemőkorú gyerekekkel, és mindez egyre elfogadottabbá válik.

A fenti eredmények is azt támasztják alá, hogy a babáknak nem szimplán a gyakorlati teendők ellátására, hanem apa kiegyensúlyozottságára és érzelmi odafordulására van szüksége. Vagyis érdemes vigyázni a csecsemős apákra, hiszen ezzel nem csupán nekik, de a gyerekeknek is használunk.  

Ez a cikk a Divány internetes magazinban jelent meg

Szerző: Puskás Pálma

fotó: sxc.hu