Az Amerikai Gyermekjóléti Liga (Child Welfare League of America) képviselői, trénerei ismertették a nevelőszülői felkészítő program továbbfejlesztett, részben átdolgozott változatának (Új Generációs PRIDE Modell) elemeit, valamint beszámoltak a családba fogadás (kinship care) támogatására kidolgozott speciális képzési programról, ami azoknak készült, akik valamely hozzátartozójuk gyerekét nevelik átmenetileg, vagy tartósan. Egyre nyilvánvalóbbá vált ugyanis az elmúlt években, hogy nekik is szükségük van sokféle támogatásra, de helyzetük különbözik a nevelőszülőkétől, hiszen ők közeli családtagjaik, barátaik, szomszédaik vagy kollegáik gyerekét nevelik, sokszor informálisan, hatósági határozat nélkül, és sem anyagi, sem szakmai, személyi, családi támogatást nem kapnak. Másrészt ezt az ellátási formát egyre inkább támogatják a gyermekjóléttel, gyermekvédelemmel foglalkozók, mivel elkerülhető, hogy a gyereket ki kelljen emelni megszokott tágabb környezetéből és ismeretlenek gondoskodjanak róla, gyakran pedig a hazagondozás is eredményesebb.

A PRIDE (FIKSZ) nevelőszülői döntéselőkészítő tréning Magyarországon került elsőként meghonosításra a régióban. 1997-től országosan is kötelezővé vált a használata a gyermekvédelmi törvény értelmében, és a mai napig meghatározó eleme a nevelőszülők, örökbefogadók és nemegyszer más szakemberek (tanácsadók, lakásotthonban dolgozók) felkészítésének. Mára a  közel 20 éve kiképzett trénerek többségükben nyugdíjba mentek, elhagyták a szakmát, elfáradtak, nagy szükség lenne egy új trénerképzésére, a most megismert továbbfejlesztett program alkalmazásához. A PRIDE (FIKSZ) program hatása a gyermekvédelmi gondoskodással kapcsolatos attitűdök és megközelítésmódok változásaira a közép- és kelet-európai országokban címmel tartottam előadást azt követően, hogy Eileen M. Pasztor a Kaliforniai Egyetem szociális munka professzora és Rob van Pageé az OKS Alapítvány elnöke (a minket is képző mestertérnereink) ismertették a program történetét és terjedését a különböző országokban (lásd képmelléklet a PRIDE fáról).

Herczog Mária:

Előadásomban arról beszéltem, hogy a rendszerváltás előtt, az rendszerváltó országok gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerei nagymértékben különböztek egymástól. Egyes országokban szinte kizárólag az intézményesített ellátás volt jellemző, míg nálunk sokkal korábban megfogalmazódott a reformok iránti igény és sok minden elkezdődött, például 1988-ban sikeresen bezártuk Pest megyében az első három nagylétszámú csecsemőotthont, és a gyerekek többnyire nevelőszülőkhöz, kisebb arányban hazakerültek, a megyei közgyűlés és a korabeli tanácsi vezetés támogatásával. Igaz, hogy a politikai-gazdasági változások miatt a készülőben lévő gyermekvédelmi jogszabály csak 1997-ben került a parlament elé, de a törvény szellemisége, iránya ma is korszerű, harmóniában az 1991-ben ratifikált ENSZ Gyermekjogi Egyezménnyel. Közép- és Kelet-Európában a gyermekekre vonatkozó intézményesített ellátás szintje rendkívül magas volt, és a szakellátásba kerülő gyerekek száma – Magyarország kivételével –  minden országban tovább emelkedett a ’89-ben bekövetkezett politikai és gazdasági változások nyomán kialakuló különböző okok miatt, mint: a megjelenő és láthatóvá váló tömeges  munkanélküliség, a hajléktalanság, az alkoholizmus, a szegénység, stb., valamint a gyakran változó politikai és szakmai elköteleződés korlátozottsága vagy hiánya miatt. Nem meglepő, hogy a gyermekjogok elismerése, a gyermek- és családközpontú stratégiák, jogszabályok, rendelkezések és gyakorlat iránti igény növekedése, valamint a szakemberek felkészítése és a családok támogatása drámaian átalakította a régió képét ezen a téren is.  A PRIDE (FIKSZ) program bevezetése a különböző országokban jelenősen hozzájárult az attitűdök és az értékek megváltozásához, és  a gyermekjólét és gyermekvédelem során alkalmazott nyelvezet átalakulásához is. A különböző országokban új szakmaként jelent meg a szociális munka, gyakran nem voltak megfelelő kifejezések sem az újfajta vagy éppen végre nevesített kérdésekhez. A FIKSZ szükségszerűen az új, nyitott, demokratikus, és emberi jogokon alapuló politikát, közvéleményt és szakmai környezetet erősítette, mivel:

•    A partnerség során a résztvevők egymást értékes tudással és tapasztalatokkal rendelkező erőforrásnak tekintik
•    A képzést egy gyermekvédelmi szakember és egy nevelőszülő közösen vezeti
•    A döntéshozatali folyamatban az egész csoport részt vesz, melynek a visszacsatolás és a reflexió is a részét képezi

A FIKSZ sok esetben hozzájárult nem csak a nevelőszülői/örökbefogadási rendszerben bekövetkezett változásokhoz, hanem a családokkal és gyermekekkel különböző helyszíneken és szinteken dolgozó szakemberek felkészítéséhez és továbbképzéséhez is, valamint a gyermekjólét és a gyermekvédelem területén megjelenő új jogszabályok, rendelkezések és gyakorlatok kidolgozásához és végrehajtásához is. Ezen felül formálta a nyelvet, a kommunikációt, a gyermekek legfőbb érdekeinek védelmére vonatkozó meglátásokat, megerősítette a vérszerinti családokkal és rokon gondozókkal való együttműködést, valamint biztosította a szükséges támogatást és szupervíziót a nevelő/örökbefogadó családok, és a szakemberek számára egyaránt. A civil és a szakmai szervezetek, az önsegítés és kliens csoportok működésének fokozott elfogadása és ösztönzése szélesítette az ígéretes nemzetközi gyakorlatok alkalmazási lehetőségeit is, valamint lehetővé tett és erősítette az együttműködést és a csereprogramokat. A gyerekek és a vérszerinti/nevelő/örökbefogadó családjaik jogainak és szükségleteinek figyelembevételén alapuló 14 lépéses program felhívta a figyelmet számos olyan elemre és kötelezettségre, melyeket korábban nem vettünk figyelembe. Mivel 22 országban használják különböző formákban a PRIDE (FIKSZ) program adaptációit, így kiemelkedően fontos lenne, hogy összegyűjtsük és elemezzük a tapasztalatokat, hogy adatokat és bizonyítékokon alapuló információk alapján megvizsgáljuk az eddigi eredményeket, és feltérképezzük a jövőben szükségszerű lépéseket annak érdekében, hogy világszerte javítsuk a gyermekek és a családok lehetőségeit és jóllétét a gyorsan változó, kihívásokkal teli országokban és régiókban.

További előadók és előadások:

Eileen Mayers Pasztor professzor és Cynthia Joy Stogel házasság- és családterapeuta, a Magnolia Családsegítő Központ munkatársa, Los Angelesből tartottak előadást A párhuzamos, kölcsönös értékelés: Tanulságok és továbblépési lehetőségek címmel.  Előadásukban arról beszéltek, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a gyerekeket ne szakítsuk el a vérszerinti szüleiktől, egyes esetekben ez mégis elkerülhetetlen. Ilyenkor elsődlegesen más családtagok vagy rokonok lehetőségeit, alkalmasságát, vállalásait kell megvizsgálni, de azokban az esetekben, amikor ez az opció nem elérhető, a gyermekvédelmi szolgálatok a családon kívülre „helyezik” a gyereket, elődlegesen a biztonságukat és jóllétüket tartva szem előtt. Az érintett  gyerekek különböző korúak és etnikumúak, különböző családi kötelékekkel és kötődéssel, különböző a nemi identitásuk és a nemi irányultságuk, eltérő szellemi képességekkel, szociális és érzelmi erősségekkel és szükségletekkel rendelkeznek. A szociális munkásoknak és a leendő nevelő/örökbefogadó szülőknek ilyen feltételek mellett kell döntést hozniuk a gyermekek gondozásáról, meglehetősen rövid idő alatt, ha van hozzá megfelelő képességük, erőforrásuk és hajlandóságuk.

Bemutatásra kerültek továbbá a norvég, a szlovák, a finn, a cseh, a lengyel, az izlandi, a szerb, és a holland PRIDE tapasztalatok és tervek, vágyak is. Az előadók és az előadások listája a következő:

Sigrid F. Smeplass, Hilde Steinbø, Berit Hognestad Haaland (Norvégia) – A trénerek képzése és támogatása

Jozef Mikloško (Szlovákia) – A PRIDE fontossága a szlovák gyermekgondozási rendszer átalakulásában

Jaana Pynnönen (Finnország) – A finn PRIDE

Johana Mertová, Alena Svobodová (Csehország) – A gyermekeknek nyújtott megelőző szolgáltatás támogatása

Tomasz Polkowski (Lengyelország) – Családok újraegyesítése: Szükségletek és a valóság

Steinunn Bergmann (Izland) – Az izlandi gyermekvédelmi rendszer és a PRIDE bevezetése

Zeljka Burgund (Szerbia) – PRIDE a balkán országokban

Rob van Pagée (Hollandia) – a „nyitott tér" módszer használatával – a hagyományos műhely beszélgetések helyett a közönség soraiból jelentkezők javasolhattak megvitatandó témákat, kérdéseket, és akit ezek érdekelhettek, azok csatlakoztak a csoporthoz. Minden csoport izgalmas kérdéseket tárgyalt, ezekből kettőt emelnék ki:

Az egyik csoport témája a nevelőszülői tevékenység vérszerinti gyerekekre gyakorolt hatása volt, mely során kiemelt érdeklődés kísérte a beszélgetést, a jelenlévő nevelőszülők közül többen megosztották a tapasztalataikat és a csoport facilitálását Eshele Williams amerikai pszichológus végezte, aki e témában írta a doktori dolgozatát, és saját tapasztalatai alapján számolt be arról, őt hogyan érintette, hogy a szülei örökbefogadó és nevelőszülők is voltak, vérszerinti gyerekeik mellett.

A másik csoportban azok a PRIDE (FIKSZ) program vezetők, mestertrénerek vettek részt, akik egy nemzetközi hálózat megalakítását szorgalmazzák Európában, és ennek keretében többek között az új, továbbfejlesztett programhoz szükséges trénerképzés megvalósítását, a szükséges új tananyagok lefordítását, adaptálását, az ezekhez tartozó interaktív elektronikus tananyag kifejlesztését és egy kelet-európai, reális oktatófilm elkészítését szorgalmaznák, mivel a jelenleg használt amerikai film több mint 30 éves, és az ennek mintájára készült cseh film kiváló ugyan, de „túl szép”, nem eléggé tükrözi a tényleges helyzetet és képet. Ennek a hálózatnak a kiépítéséhez jelentős erőfeszítések szükségesek, és meglehetősen sok pénz, így az a döntés született, hogy további kimunkálására kerülnek a szükséges lépések, és nyilvánvalóan a legtöbb ország csak pályázati, nemzetközi támogatással tudja csak a programot megvalósítani.

A konferenciáról és az előadókról további információkat találhat a pride-cz honlapján.