Például a 2012-ben megalakult Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságnak több mint két évig nem volt szervezeti és működési szabályzata, a központi fenntartású intézmények gazdálkodási rendje pedig 2015 közepéig szabályozatlan volt. Emiatt nem volt biztosított a közpénzekkel való felelős gazdálkodás, valamint a működés átláthatósága és elszámoltathatósága.

Mindennek kapcsán a Klubrádió szeptember 22-én, a Reggeli gyors című műsorában dr. Herczog Máriát kérdezte, aki többek között kifejtette, hogy nem világos, hogy az Állami Számvevőszék mit vizsgált és milyen szempontból.

- Az, hogy a minisztérium, illetve a főigazgatóság működése nem átlátható, azt mindenki tapasztalhatja, hiszen semmiféle szakmai-, és sajtóinformációt nem lehet megkapni semelyik szervezettől - mondta dr. Herczog Mária. - Kevés rálátás van arra, hogy voltaképpen milyen stratégia alapján zajlik a gyermekvédelmi intézményrendszer átalakítása. A megnyilatkozások egy része pedig nem felel meg a valóságnak. De ami engem a leginkább aggaszt az az, hogy nincsen átfogó, komplex stratégia arra, hogy hogyan lehet megelőzni a gyerekek kiemelését a családból. Mindenekelőtt azzal, hogy egészségügyi, oktatási és szociális szolgáltatásokat helyben, magas színvonalon nyújtunk. Ezt szajkózzuk évtizedek óta, nem csak mi, hanem minden nemzetközi szerződés, ajánlás erről szól. Addig teljesen értelmetlen azt megnézni, hogy hány gyereket helyeztek egyik gondozási formából a másikba, amíg azt a kérdést meg nem válaszoljuk, hogy annak ellenére, hogy jelentősen csökkent a gyerekszám, ma magasabb a gyerekek száma a szakellátás rendszerében, az elmúlt öt évben, noha az ezt megelőző huszonöt évben ez a szám folyamatosan csökkent. Ez az alapkérdés.

Attól, hogy családokba helyezünk gyerekeket, attól még nem biztos, hogy eredményesebb a rendszer. Az a kérdés, hogy mit keresnek ezek a gyerekek az ellátórendszerben; hogy jobb dolguk van-e egy rosszul finanszírozott intézményrendszerben, egy egyáltalán nem támogatott nevelőszülői hálózatba helyezéssel, továbbá, hogy eredményes-e az a gyerekek szempontjából, hogy a nevelőszülők több mint fele kétezernél kisebb lakosságszámú településeken él, ahol se a nevelőszülő, se a gyerek szinte semmiféle szolgáltatáshoz, ellátáshoz nem tud hozzájutni.

A műsorvezető felvetette, hogy a közvélekedés szerint annyira nincsen jól ellátva ez a terület, hogy tulajdonképpen nagyon sok nevelőszülő számára ez egy menekülési út, egy lehetőség, hogy javítsanak az életszínvonalukon. Erre utal az is, hogy jellemzően kis falvakból jelentkeznek a nevelőszülők.

- Éppen most fejeztünk be egy nevelőszülői kutatást a négy visegrádi országban, köztük Magyarországon is. Ebből nagyon világosan kiderült, hogy a nevelőszülők nagy része, nemhogy megélni nem tud belőle, de a saját tartalékait éli föl és a saját jövedelmét is kénytelen ráfordításként belerakni a nevelőszülői tevékenységbe. Egyébként meg az eredményességet, azaz az eredménytelenséget abból is lehetne mérni, hogy a nevelőszülők egy része pontosan a támogatás és a nem megfelelő ellátások okán nagyon gyakran visszahoznak gyerekeket, és hogy ez katasztrofális, hiszen a gyerek újra és újra átéli azt, hogy valamiért, valakik nem tudják, nem akarják, nem képesek őt nevelni és szeretni, gondozni. Tehát erről az eredményességről én semmilyen módon nem nyilatkoznék addig, amíg nem látom azt a hét indikátort, aminek alapján ezt vizsgálták. Amit viszont látszik az EU-s vizsgálatokból, illetve ellenőrzésekből, hogy sajnálatos módon, szemben azzal, amit az államtitkárság nyilatkozik, egyáltalában nem az intézmények leépítése, bezárása, hanem a fejlesztésük, felújításuk, bővítésük történik.

Az adást teljes terjedelmében meghallgathatják a Klubrádió archívumában, itt.

Fotó: freeimages.com