Magyarország úttörő volt a rendszerváltozáskor abban a vonatkozásban, hogy nálunk már a nyolcvanas évek közepén elindultak azok a folyamatokat a gyerekvédelemben, amelyeket a többi rendszerváltó ország csak jóval a kilencvenes évek második felében, vagy akár még akkor sem kezdett meg.

- Kivételezett helyzetben voltunk, hiszen mindazok a borzalmak, amikről aztán később Románia és Bulgária kapcsán értesülni lehetett, például a gyerekotthonok állapota, vagy a gyerekek elhanyagoltsága, az Magyarországon egyáltalán nem volt jellemző - mondta dr. Herczog Mária. - Nálunk például sose szűnt meg a nevelőszülői ellátás, hanem az elmúlt évtizedben is körülbelül a gyerekek húsz százaléka nevelőszülőnél volt, és a gyerekotthonok állapota is lényegesen jobb volt. A gyerekek tehát nem szenvedtek fizikai értelemben hiányt. Az érzelmi elhanyagoltság, illetve az intézeti ártalom azonban természetesen itt is érvényesült. Ugyanakkor Magyarország abban is úttörő volt, hogy 97-ben egy ma is világszínvonalúnak mondható gyerekvédelmi törvényt sikerült elfogadnia. Ebben a parlament abszolút partner volt. Nagy munka volt előkészíteni a jogszabályt, és büszke vagyok rá, hogy ebben sokakkal együtt részt vehettem. Azonban a törvény bevezetése nem történhetett meg úgy, ahogy ezt a szakma szerette volna, hiszen nem kaptunk időt a felkészülésre. A parlament 1998. november 1-én elfogadta, és 1998. január 1-én bevezetődött. Tehát az az átállási időszak, ami a szakmáknak ahhoz kellett volna, hogy megértsék, mi a célja a törvénynek, miért decentralizálunk, és miért akarjuk a nagy intézményeket megszüntetni, kiváltani, nem történt meg. Ehhez sokkal több türelmi idő kellett volna, és lényegesen több erőfeszítés.

A szakember szerint a kétezres években még kitartott a reform, de ahogy a kormányzati, majd a gazdasági válság beköszöntött, ez a folyamat nemcsak hogy lelassult, de az elmúlt időszakban katasztrofális mértékben vissza is fordult.

- Eluralkodott egy nagyon erős szegényellenes, illetve marginalizált családok elleni hangulat, amelyik jól megmutatkozik abban, amiről pont nemrég jelentek meg hírek, hogy a magyar lakosság 86 százaléka semmilyen módon nem támogatná a roma családok jobb befogadását és integrálását. Ez nyilvánvalóan nem csak a roma családokra vonatkozik, hanem általában a szegénységre és a kirekesztettségre.

Dr. Herczog Mária azt látja, hogy a gyerekvédelmi katasztrófák egyik részét az generálja, hogy nincs közmegegyezés abban, mi az, ami állami, közösségi, illetve családi vagy egyéni felelősség. A műsorvezető felvetette, hogy a kormány véleménye az ebben a kérdésben, hogy az egyén felelőssége az, hogy dolgozzon, és akkor nem lesz szegény. A szakember szerint ez nem egyéni döntés, hiszen attól, hogy valaki dolgozik, attól még egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz szegény.

- Az európai uniós adatok azt mutatják, hogy egész Európában nagymértékben nő a dolgozói szegénység. Magyarországon például, ha egy rendőr és egy szociális munkás, vagy egy védőnő és egy pedagógus pár nevel két-három gyereket, akkor a főállású munkájuk mellett is pillanatok alatt a szegénységi küszöb alatt találhatják magukat.

A műsorvezetőnek arra a kérdésére, hogy mit lehetne tenni a legszegényebb térségben élőkért, dr. Herczog Mária azt válaszolta, itt a fő gond az, hogy nem csak a családok szegények, hanem maga az ellátórendszer és az önkormányzatok is.

- Pontosan azt lehet látni a statisztikákból, hogy ott, ahol a legnagyobb a szükség nincs védőnő, orvos, vagy óvoda, továbbá túlterheltek azok, akik ezen a területen dolgoznak, és ellátatlanok azok, akiknek nagy igényük volna ezekre az ellátásokra. Az Európai Unió erőteljesen támogatja anyagilag is azokat a törekvéseket, amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy a legleszakadóbb kistérségekben az ott élők életminősége javuljon, és persze az ott dolgozók olyan fizetést és megbecsülést kapjanak, hogy érdemes legyen ott dolgozni.

Egy másik jelentős probléma véleménye szerint, hogy eluralkodott az a retorika a közvéleményben, hogy aki nem tudja eltartani a gyerekét jó minőségben, annak ne legyen gyereke. Miközben ötven éve nagy probléma az országban, hogy alacsony a születésszám.

- A világtendencia az, hogy ahogy az életszínvonal nő, és ezzel párhuzamosan valakinek az élethelyzete javul, úgy csökken a gyerekszám, mert egyszerűen az emberek úgy döntenek, nem csak anyagi okokból, hanem a saját életminőségük szempontjából is, hogy ha nincsenek olyan jó és hosszú távon számba vehető szolgáltatások, amelyek segítik a gyereknevelést, akkor nem hoznak a világra sok gyereket. Ha viszont elfogadjuk azt a tényt, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszú és anyagi helyzetben lévő családoknál több gyerek születik, akkor az volna nem csak a tisztességes, hanem egyébként a közgazdaságtanilag racionális döntés is, hogy minden erőnkkel támogatjuk ezeket a családokat. Egyfelől azért, mert a közösségi érdek is az, hogy az ilyen családokban született gyermekek kifuthassák magukat, és úgy fejlődjenek, ahogyan ez a lehetőségeikhez képest a legjobb. Másrészt ők így kikerülhetnének ebből az ördögi körből, és a gyerekeik vagy kisebb számban születnének, vagy nagyobb számban, de annak mindannyian örülhetnénk.

Rónai Egon feltette azt a kérdést, hogy vajon hol vesztettük el azt a fajta társadalmi szolidaritást, ami régen megvolt. Dr. Herczog Mária szerint részben a jövedelmi különbségek, részben az életformák hihetetlen eltérése választotta szét a világot. Nem gondolja azonban, hogy az emberiség teljesen elvesztette volna a szolidaritás iránti affinitását, de tény, hogy ez sokat romlott az utóbbi évtizedekben, ami részben abból adódik, hogy a fogyasztásnak és a pénznek megnőtt a szerepe, ezek lettek a siker mércéi.

- Azonban úgy tűnik, hogy ez politikafüggő is - fűzte hozzá. - Ha az a politikai üzenet, hogy segítsük és bátorítsuk egymást, és az állami és önkormányzati tevékenység is erre irányul, nem pedig a megbélyegzésre és a kirekesztésre, akkor nyilvánvalóan meg lehet ennek teremteni a kultúráját.

Végezetül a műsorvezető kérdésére dr. Herczog Mária beszámolt arról, hogy milyen főbb feladatai vannak mostanában.

- A Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület alapító tagja volt a Eurochild nevű európai ernyőszervezetnek, amely közel 170 európai országban működő civil szervezet és szakértő szervezete, és az elsődleges feladata, hogy egy kétirányú információáramlást biztosítson, illetve segítse az Európai Uniós programok megvalósulását a különféle országokban. A másik fő feladat pedig hogy minél több információt adjunk a különböző országokban történtekről, hogy ezzel is segítsük az Európai Uniós stratégiai tervezést, illetve a megvalósítást.

A tavalyi évben fejeztünk be egy Európai Uniós nagy pályázatot, amelyben Magyarország másik hét országgal együtt azon dolgozott, hogy a menekült, kísérő nélküli gyerekek ne elzárásra, vagy intézménybe, hanem nevelőszülőhöz kerüljenek. Illetve azt próbáltuk volna segíteni, hogy az itt élő kísérő nélküli gyerekek megkérdezésével jobb képet kapjunk idehaza, és a többi európai országban is arról, hogy ők mit szeretnének, mi az, ami a leginkább megfelelő az ő jövőjük szempontjából. Szerencsétlen helyzet volt, hogy Magyarországon az adott keretek között nem volt nagyon módunk arra, hogy az érintett gyerekekkel beszéljünk. Mindazonáltal hihetetlenül jó érzés volt, hogy a szakemberek, mindazok a kollégák, akik a gyermekvédelemben dolgoznak nagyon is nyitottak voltak arra, hogy meghallgassák, milyen ezzel kapcsolatosan törekvések vannak Európában, illetve a világban. Az a képzési program pedig, amit a projekt végén összeállítottunk nagyon jól szolgálja, nem csak a menekült, kísérő nélküli, hanem minden traumatizált gyerek jóllétét. (A projektről és a képzési programról bővebben itt lehet tájékozódni.)

Az Európai Unió nagy hangsúlyt akar fektetni a koragyerekkori fejlesztésekre. Itt nem csak a bölcsődei, óvodai ellátásról, hanem a Magyarországon példaszerűen elindult és ma is működő Biztos Kezdet programról és más hasonló programokról van szó. Ezekről szeretnék az információkat összegyűjteni, és egy olyan európai stratégiát kidolgozni, ami segíti az országokat. Ebben is részt veszünk.

Kambodzsában a Uniceffel dolgozunk a gyerekvédelmi reformon. Elsősorban azon, hogy a gyerekotthonokat felváltsák és családközeli megoldásokat találjanak. Közösségi, helyi alapellátás fejlesztéssel dolgozunk, családmegőrzési, illetve nevelőszülői és családba fogadási programokat erősítünk, többek között az ott dolgozó civilekkel. Kambodzsa komoly politikai elszántsággal küzd azért, hogy megváltoztassa a gyerekvédelmi rendszert, és kiváltsák az intézeteket. Ugyanakkor ott egy nagyon sötét árnyék a Pol Pot rendszer, és az erőszak abszolút átszövi a mindennapokat. Ezért azon is dolgozunk, hogy hogyan lehetne erőszakmegelőző programokat is bevinni azokba a családmegerősítő törekvésekbe, amelyek mindenképpen szükségesek ahhoz, hogy változzon a helyzet.

A műsor az ATV Spirit csatornán volt látható, de online megtekinthető az alábbi linkre kattintva:

http://www.atv.hu/videok/video-20200115-huzos-herczog-maria