„A szociális ágazatban dolgozók sokkal kevésbé láthatók, mint a pedagógusok vagy az egészségügyben dolgozók. Sokan a pályaelhagyást fontolgatják, vagy már túl is vannak rajta, mert a jövedelmek még a másik két ágazatnál is alacsonyabbak, miközben a munka egyre több és nehezebb minden tekintetben. Az otthonápolók, gondozók vagy a gyógypedagógusok, gyógytornászok, pszichológusok, pszicho-pedagógusok és más segítők jelentős része katás volt. Nem jókedvükben, hanem mert csak így tudtak dolgozni, vagy mellékállásban, harmadállásban is tevékenykedni. Nekik még nehezebb lesz, ha egyáltalán meg tudják élni, vagy kénytelenek lesznek a szürke, feketegazdaságba menekülni. Így még kevesebb és nehezebben elérhető segítő lesz, ami tovább szűkíti az amúgy is rendkívül korlátozott és nehezen elérhető ellátásokat. Eközben az Európai Unióban készül az átfogó gondozási stratégia, ami nagyon sokféle területet érintene. Így a többi között a kisgyerekgondozástól az idősgondozáson át, a fogyatékos ellátást, tartós ápolást, egészségügyi és szociális ellátások határterületeit, aminek széles körű vitája hónapok óta zajlik, de itthon hallani sem lehet róla. Pedig ennek keretében minden típusú gondozás, gondoskodás és szakmai feladat, kérdés szóba kerül, mint például a fizetett és nem fizetett, úgynevezett láthatatlan munka, a döntően női foglalkoztatást jelentő tevékenységek hatása többi között a munkaerőpiaci részvételre, a munka és magánélet összeegyeztethetőségére, a megbecsülésre. Ez is jó lehetőség lenne, hogy beszéljünk egymással, gondolkozzunk és cselekedjünk közösen, szakemberek és kliensek, érintettek és potenciális érintettek, családtagok, politikusok és szakpolitikusok.”

Németh-Kállai Szilvia cikkét ajánljuk, mely teljes terjedelmében itt elérhető:

https://hirklikk.hu/kozelet/herczog-maria-sikerult-mindenkit-szembe-forditani-bar-egyutt-kellene-kiabalni/401905

Fotó: Pexels