„A három év alatti gyerekek napközbeni ellátásának egyik célja, hogy az anyák el tudjanak menni dolgozni, ha akarnak és ezzel is csökkenjen a szegénységi kockázat. A másik, hogy megelőzhetők legyenek a fejlődésbeli lemaradások, hátrányok miatti veszélyeztetettségek. A magas minőségű bölcsődei, óvodai ellátásra mindenhol szükség lenne. Ez azt jelenti, hogy egy gondozóra kevés gyerek jusson, legyen elég nagy tér és figyelem. A kistelepülési minibölcsődék nem ezt eredményezték, hanem méregdrága magánellátást nyújtanak, ami tovább fokozza az elkülönülést, esélytelenséget. Ráadásul sokféle olyan szolgáltatás is kellene, ami az otthon nevelkedő gyerekeket és szüleiket segíti. A Biztos Kezdet házak csak a legszegényebbekre fókuszálnak, noha a célkitűzés a korai integráció volt minden értelemben, hogy szűnjön meg a szegregáció, kirekesztés. Van olyan megye, ahol egyetlen gyerekpszichiáter sincs, de pszichológus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, logopédus is csak mutatóban akad, ahogy hiányzik sok védőnő, szociális munkás, óvodapedagógus is.”

„Minél hátrányosabb helyzetű településen él egy család, annál súlyosabbak a helyzet. Nő a dolgozói szegénység egész Európában, nálunk is, hiába dolgozik mindkét szülő jó esetben, a jövedelmek nem fedezik a tisztességes megélhetést. A segítők túlterheltek, papírforma szerint egy védőnőnek 250 gyereket kell ellátnia. Ez még a főváros elit kerületeiben is sok, ha komolyan vesszük a feladatait, hát még ott, ahol hat falut kell bejárni, és minden házban van legalább egy veszélyeztetett gyerek. A szociális munkások magas esetszáma mellett súlyos gond, hogy nincsenek szolgáltatások, így maguknak kellene megoldani a problémákat, amikre nincs módjuk és felkészültségük. A pedagógusok helyzete, és az iskolákból hiányzó segítő szakemberek okozta következmények évtizedek óta ismert, de nem kezelt problémák ugyancsak.”

A cikk teljes terjedelmében a Népszava oldalán érhető el, az alábbi linken: https://nepszava.hu/3186112_gyermekvedelem-magyarorszag-herczog-maria-interju 

Fotó: Pexels