A Burattino Hátrányos Helyzetűeket Segítő Iskolaalapítvány 1990 áprilisában jött létre azzal a céllal, hogy egy olyan saját modell szerint működő iskolát hozzon létre, ahol a gyerekek „kinőhetik" hátrányaikat. „Kinőni a hátrányokat azt jelenti, hogy úgy menjenek el a Burattinóból 18 évesen, hogy van életcéljuk, és azt meg is tudják maguknak fogalmazni. Tisztában vannak az erényeikkel, tulajdonságaikkal, tudnak kapcsolódni a környezetükhöz, beszélnek angolul. Ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy tettünk értük valamit" – foglalja össze a Burattino célját Mezei Katalin, az iskola alapítója és igazgatója.
Honnan jönnek a burattinós gyerekek?
A Burattino – ahogyan az igazgató, Mezei Katalin fogalmaz – valójában szegregáló intézmény. A bekerülés feltétele, hogy a gyerekek valamilyen szempontból rászorulók legyenek. A szülők általában azért íratják ide a gyerekeiket, mert az ismerőseik ajánlották az iskolát, sokan pedig szakemberek, esetleg a Nevelési Tanácsadó javaslata alapján választják a Burattinót. A tanulók 15-20%-a küzd valamilyen tanulási problémával. Sok az olyan gyerek is, aki egészen minimális szókinccsel vagy komoly lelki sérülésekkel kezdi meg az első osztályt.
A cigány és a nem cigány gyerekek nagyjából felét-felét teszik ki a diákságnak. „Nálunk nincs romakérdés. Ha a felnőttek nem foglalkoznak azzal, ki cigány és ki nem az, a gyerekeket sem érdekli különösebben. A „burattinóság" lényege, hogy nincs különbség a gyerekek között, mindenki egyéni törődést kap, és egyformán szeretve van" – hangsúlyozza az igazgató.
A Burattinóban 125 (ebből 61 általános iskolás) gyereknek van papírja arról, hogy hátrányos helyzetű – de tulajdonképpen mind a 350 idejáró az. A felvétel egyedüli szempontja ugyanis, hogy valamilyen szempontból rászoruló legyen a gyerek.
„Sokan elég rossz állapotban érkeznek az iskolába: lelkileg elhanyagoltan, rossz mentális állapotban kerülnek be. Rengeteg az elvált család, és sok az olyan, ahol ugyan az apa és az anya együtt élnek, de otthon mindennapos a bántalmazás. A gyerekek így gyakran nincsenek tanítható állapotban. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezeket a gyerekeket sokszor annyi sérelem érte már, hogy több minden kell ahhoz, hogy elérjük az ingerküszöbüket. Azért kell túlzóan dicsérnünk, hogy megértsék ők is, hogy rendben vannak. Ettől még tudniuk kell, hogy a tetteiknek következményeik vannak. Határozottan megvannak a keretek, az elején nagyon szigorúan tartjuk a napirendet, a szabályokat" – foglalja össze az igazgató. Az első osztály első három hónapjában az is előfordul, hogy két-három pedagógus vezeti a tanórákat, és bizony külön meg kell tanítani sorakozni is a gyerekeket: van, hogy hatszor kell elindulni például, mire kialakul a kettes sor. A tanév végére azonban már jelentősen javul a helyzet. A Burattinóban többek között a módszertani sokszínűséggel, a kiscsoportos foglalkozásokkal segítik az integrációt, miközben sok szeretettel, türelemmel próbálják „gyógyítani" a gyerekeket: hibáikat kissé elnézik, az erényeiket viszont az egekig magasztalják.
Az iskolai életről, az érettségi szerepéről és a gyermekotthonról bővebben a Gyerekszemle blogon olvashat.