Nagyanyáim és nagynénéim is gyerekházasságot kötöttek szülőföldemen, Afganisztánban. De a családom ezeket a házasságokat normálisnak, sőt, boldognak tartotta- így eldöntöttem, elutazom Indiába, Bangladesh-be (mert itt a világon az egyik legmagasabb a kiskorú házasságok aránya), hogy megértsem, milyen lehet valójában gyerekmenyasszonynak lenni. A világ gyermekházasságainak majd 40 százalékát itt kötik. Rajasthan északi államában szemtanúja lehettem egy esküvőnek, ahol a menyasszonyok, mindössze hat és tizenegy évesek voltak. Miközben idősebb nőrokonaik sürgölődtek körülöttük – felöltöztetve őket vörös és arany ruhákba, kifestve arcukat – a kis menyasszonyok, mint szófogadó gyerekek csendben sodródtak az eseményekkel. Indiában a gyermekházasság illegális, százezer rúpiával és két év börtönbüntetéssel sújtható az, aki ebben részt vesz, levezeti, vagy gondatlanság következtében nem akadályozza meg azt. De úgy tűnt, ez nem akadályozza a vendégeket, akik boldogan táncoltak, vagy a papokat, akik ünnepélyesen énekelték az esküvői szertartás dalait. A menyasszony nagyapja panaszkodott, „Gyűlölöm, hogy a kormány megpróbál minket megállítani. Így ment ez itt mindig is. A kormányzat megtiltja, mondván, ne adjuk össze a kiskorú gyerekeket, de ez nem érdekel minket, úgyis folytatjuk ezeket az esküvőket."
Egy helyi civil önkéntes, Dinesh Sharma elmagyarázta, hogy az elzárt falvakban a gyermekházasságokat általában az egész közösség támogatja, és ritka, hogy valaki a rendőrséget kérné, hogy akadályozza meg azt. Bár a rajasthan-i kiskorú menyasszonyokat nagyon korán kiházasítják, általában hasonlóan fiatalkorú férjeikhez, csak később, 15- 16 éves koruk körül kezdik el közös életüket, mint férj és feleség. Ennek ellenére, a korai házasságkötés korlátozza lehetőségeiket az életben. Rukhmani, egy 26 éves, két gyermekes anya hat éves korában ment férjhez, férjével 15 évesen költöztek össze. „Ha később házasodtunk volna össze, megtanulhattam volna írni és olvasni" – meséli. „Ha tanultam volna, nem kellene a perzselő forróságban a földeken dolgoznom." Mamta, egy másik kiskorú menyasszony is megbánta, hogy nem tudott tanulni, ami esélyt adhatott volna neki a függetlenségre. Azonban úgy érezte, nem volt más lehetősége, mint eltűrni, hogy férje rendszeresen veri.
Az ICRW (The International Center for Research on Women) által kiadott tanulmány szerint, néhány indiai államban a 18 éves koruk előtt férjhez adott lányok kétszer nagyobb valószínűséggel jelentették, hogy férjük veri, üti vagy fenyegeti őket, mint a később házasodottak.
Az, hogy korai házasságokba kényszerítik őket, az egyik legnagyobb akadálya az iskolai képzettség megszerzésének. Egy kis rajasthan-i civil szervezet, a Shiv Shiksha Samiti arra bíztatja a helyi lányokat, hogy utasítsák vissza a házasságkötést és maradjanak az iskolában, mivel ez kulcsfontosságú számukra. A 14 éves Roshan Bairwa-nak is segítettek, hogy magabiztosan nemet mondhasson szülei kívánságának és megkérje őket, hadd maradjon továbbra is az iskolapadban. „Mióta szembeszálltam, egy lányt sem házasítottak ki a falumban." – mesélte büszkén Roshan. De Shivji Ram Yaday, a Shiv Shiksha-tól elismerte, valójában egy ingyenes helyi középiskola lehetősége győzte meg Roshan családját.
A szomszédos Bangladeshben a legmagasabb a gyermekházasságok aránya egész Dél-Ázsiában, és a negyedik legmagasabb a világon, annak ellenére, hogy itt is törvénytelen az eljárás. Bangladesh-ben a fiatal lányokat rögtön a pubertáskor elérése után kiházasítják, és általában már ekkor össze is költöznek férjükkel. A 14 éves Seema egy éve házasodott és költözött össze 19 éves férjével. Élete most már gyökeresen eltér gondtalan gyermekkorától: „Mi most a feladatom az esküvő után? Mosogatni, felsöpörni, mosni és főzni." Seema négy hónapos várandós és nagyon letört: „Nemrég még gyerek voltam, most meg én várok gyereket. Persze, hogy ijesztő."
Farah Kabir, az Action Aid Bangladesh állami vezetője elmagyarázta: mivel a népesség jelentős része a létminimum alatt él, a legtöbb családban fontos szempont, hogy lányukat vagy lánytestvérüket minél hamarabb kiházasítsák, még ha jóval idősebb férjhez is, csak hogy azután ő gondoskodhasson majd a családról.
Néhány bangladesh-i lánynak megoldást jelenthet, ha az állami ruhaiparban helyezkedik el. Ottani bérük gazdasági szempontból önállóvá teheti őket, és magabiztosabbá válhatnak, hogy megtagadják a korai férjhez menetelt. Munni nem volt hajlandó 13 éves korában férjhez menni, inkább munkát keresett, és varrónőnek állt: „Nem hiszem, hogy a szüleim valóban ki akartak házasítani." – meséli. „Úgy gondolják, a lányunk sok pénzt keres, és segít nekünk."
A fiatal lányok családjainak, akikkel találkoztam, alternatívát kellett felajánlani, hogy ne adják őket férjhez – legyen az iskola, vagy egy fizető állás. De valójában ezek a lehetőségek már mindenki számára elérhetőek. Amíg a gyermekházasságot tiltó törvényeket érvényre nem juttatják, a fiatal lányok kiszolgáltatottak maradnak.
A témáról a BBC filmje