A beszámoló a Kelet- Közép Európai és Független Államok Közösségének – korábbi szovjet köztársaságok - (továbbiakban közös nevükön KKE-FÁK) gyermekvédelmi rendszerét vizsgálja. A vizsgálat alapjául az összehasonlításba bevont országok nemzeti adatforrásai szolgáltak. A tanulmányozott országok saját kutatási módszerekkel dolgoznak, eltérő definíciókat használnak felméréseik során, a közös módszertan hiánya így csak becsléseket tesz lehetővé, és nem nyújt biztos alapot a pontos összehasonlíthatósághoz.
A kutatás a következő releváns változásokat, dinamikákat fedezte fel az átpásztázott gyermekvédelmi rendszerekben. Egyre több gyereket szakítanak el családjától, szüleitől, az intézményes ellátásba került gyermek aránya növekvő tendenciát mutat. Az otthont nyújtó ellátásban részesülő fiatalok tízezer azonos korú lakosra jutó aránya 2007-ben Oroszországban volt a legmagasabb 2,866. A legalacsonyabb ez az érték Türkmenisztánban, ahol a hagyományos nagycsaládos forma a jellemző még ma is,150.6. Az otthont nyújtó ellátásban élő gyerekek száma is növekedő tendenciát mutat. A gyerekek nappali ellátása sok országban nincs megfelelően kiépítve, így a dolgozó szülők kényszerhelyzetbe kerülnek, a megfelelő alternatívák hiányában gyermekeiket gyakran kollégiumba, bent lakásos iskolába kell küldeniük.
A KKE-FÁK régióban az otthont nyújtó ellátásban élő gyermekek aránya 2000 és 2007 között 1,5 százalékról 1, 7 százalékra emelkedett, ez sok tízezer gyereket jelent. A családból való kiemelésben fontos szerepe van a családok anyagi helyzetének, de a szegénység nem az egyetlen felelőssé tehető kiváltó ok. Több országban – így hazánkban is – tilos kizárólag anyagi okokból gyereket a családból kiemelni, mégis nagy arányban kerül erre sor, annak ellenére, hogy az intézményes ellátás sokféle káros hatása mellett rendkívül drága is. A kutatás szerint az GDP növekedésével büszkélkedhető országok lakosai közül a gyerekek azok, akik a legkevésbé „tudtak profitálni" a gazdaság fellendüléséből. A gyarapodás nem járt együtt a gyerekek szakellátásban való elhelyezésének csökkenésével. Ez is megerősíti azt a régen hangoztatott tényt, hogy a megfelelő támogatások és helyi ellátások, szolgáltatások hiányában, a szülők nehezen tudják a munkát és gyereknevelést összeegyeztetni Ez különösen igaz olyan családok esetében, ahol fogyatékkal élő gyermek él.
További tényező a munkahely és a lakóhely közötti nagy távolság, az ebből fakadó hosszú távollétek, ingázás, vagy az egyedülálló szülőként való helytállás nehézségei, ami szintén akadályként gördül a dolgozó szülők elé. További problémaként merül fel, hogy az ellátásokat nem a megfelelő időben nyújtják, ezért a megelőzés alacsony hatásfokú, ha egyáltalán létezik. A későn feltárt problémák, a szociális háló hiánya sok család széthullását eredményezi, míg a preventív szemlélet, idejében csomót tudna kötni a bomlásnak induló családi kötelékekre.
A hagyományos intézményi ellátásban, akár 100- 300 gyerek is élhet ugyanazon épületben. Ez az ellátási forma nem tudja biztosítani a gyermekek jogait, nincs elég tér és lehetőség az egyedül eltöltött időhöz, játékhoz, tanuláshoz, személyes kötődésekhez. A nagy intézmények komoly károkat okoznak, mint fizikálisan (hallási, látási zavarok, kognitív készségek romlása), mint mentálisan (szorongás, depresszió), legyen az ott töltött idő akár csak rövidebb periódus.
A csecsemők és kisgyermekek intézménybe kerülésének aránya szintén magas, ezért mind az ENSZ, mind pedig az Európai Únió kiemelt feladatként kezeli, hogy első lépésben legalább a 3 év alatti gyerekek semmiféle körülmények között se kerülhessenek gyermekotthonba, hanem csak családi ellátás keretében gondozzák őkat, ha nem élhetnek a vérszerinti családjukban átmenetileg vagy tartósan. A kutatás szerint sok esetben a gyermek elhagyását választó, vagy erre kényszerített szülők szegénységgel küzdenek, alacsony iskolázottsági végzettséggel rendelkeznek és többségükben roma származásúak. A megfelelő segítségnyújtással elérhető lenne, hogy a gyermekek szüleikkel maradjanak. Az intézményben élők egyharmada fogyatékkal élő gyermek, sokan semmiféle fejlesztést nem kapnak, pedig nagy részük teljes értékű életet élhetne, magas arányukban nem tapasztaltak javuló tendenciát.
Az intézményes gondozás megszűnik a gyermek örökbefogadásával, a gyermek nagykorúvá válásával, vagy családszerű gondozás váltja fel az intézményi ellátást. Sok gyereket viszont maguk az intézmények helyeznek többször is át, mivel ez nem kerül megfelelően regisztrálásra, irreális kép alakul ki, és valójában számadatoknál kevesebb gyerekről beszélhetünk. Mindemellett az otthonból otthonba történő vándorlás komoly érzelmi károkat okoz, a kortársaktól, barátoktól való elszakadás további sebeket ejthet a gyerekek lelkében. A családszerű alternatív gondozás kiterjesztésében lassulás tapasztalható a vizsgált országokban, főképpen amiatt, hogy a nevelőszülők kiválasztása, képzése és rendszeres segítése sokkal alaposabb munkát igényel, mint a senki által nem ellenőrzött intézményes gondozás. A fejlesztések a legtöbb helyen a családsegítői és nevelőszülői gondozás növelésére irányultak.
A UNICEF kutató a komplex preventív módszerek kialakításában és alkalmazásában látják a megoldást. A családoknak nyújtott tanácsadást, jól végzett jogi tanácsadást, nappali ellátást kell létrehozni, így több gyereket lehetne megmenteni a családból való kiemeléstől. Rengeteg gyereket szippant be a gépezet rosszul hozott, vagy nem megalapozott szakmai döntéseknek köszönhetően. A szülők a folyamatban csak passzív résztvevők, nincsenek felvértezve a szükséges információkkal, segítséggel. Olyan szolgáltatásokra van szükséges, ami maximálisan előtérbe helyezi a gyermek jóllétét és a családok egybentartását. Bár történtek az intézményi ellátás leépítését elősegítő lépések, de további kidolgozott, konkrétabb tervekre van szükség a vizsgált országokban. A megfontolt jól megalapozott intézkedések nélkülözhetetlenek, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen, a gyerekek nem indokolt intézmények közötti áthelyezése is. Az örökbefogadás területén is további fejlesztésekre van szükség. Mind a külföldi mind az országon belüli örökbefogadási procedúrát, tiszta, átlátható törvényi háttérrel kell segíteni, és lehetőség szerint elkerülni a külföldi örökbefogadást.
A beszámolókötet szerint a probléma magva a hiányos segítségnyújtásban bújik meg. A rendszer minden szintjén több figyelmet kell fordítani a szülők támogatására, informálására, és minden lehetséges segítséget meg kell adni ahhoz, hogy elkerülhető legyen a gyermekés szülők szétválasztása.
(Magyarországon 2010-ben a KSH adatai szerint a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő fiatalok tízezer azonos korú lakosra jutó aránya 79,9 (21 418) .