Koen Suidgeest Karla érkezése (Karlas arrival) című dokumentumfilmje a függőségről, az utcán élő anyákról, gyermekeikről és a modern kor kiszolgáltatottságáról ad hiteles képet.

Az életkörülmények borzasztóak, kilátástalan és csellengő lányanyák, droggal kereskedő férfiak, lepusztult bódék, amik éjjeli menedékként adnak pár órányi nyugalmat az utcai zaklatások elől. De az érem másik oldalaként a filmben lassan megmutatkozik a közösség összetartó ereje is. A bánatban, örömben, drogokban és szeretetben közösen osztozó utcán élők zárt csoportja, akik a 19 éves anya, Sujeylin Aguilar igazi otthonát és családját adják kamaszkora óta. Sujeylin még fiatalkorúként szökött meg otthonról, drogos lett és az utcára került, ám élettörténete - ahogy ez ilyenkor lenni szokott - családon belüli abúzusok sorozatán át vezetett az önpusztítás felé. Menekülése közben korábban született kislányát vidéken élő testvérére bízta és egy új élet reményével érkezett meg a nagyvárosba. Heteken belül az utcára került kétes barátok közé, innen pedig gyorsan vezetett az út a drogok és az alkohol irányéba. Karla születése ismét reményt adott neki az újrakezdéshez, hiszen most már volt kiért kikerülni a nyomorból és nemet mondani a kábítószereknek. A segítség azonban rossz formában érkezett, Sujeylin a segélyszervezetek folyamatos megkeresése ellenére sem vágyott anyaotthonba költözni kislányával, így vált szépen lassan Karla gyerekszobájává a nicaraguai főváros, Managua egyik parkja, mire egy évessé cseperedett.

A film végére pedig csak egyetlen kérdés adódik, vajon milyen esélyekkel indul ez a kisember az életnek, ha apja drogoktól kábán fekszik mellé minden este, ha az utcagyerekek agresszióját minden pillanatban elszenvedi, ha reggelente a mocskos padlón kell ébrednie és kartondoboz kiságya még az esőtől sem védi?

Szép film a Karla érkezése, egy sajnos mindennapi történetről, ami akár a mai Magyarországon is játszódhatna.