„Az online térben nincs más lehetősége az embernek, mint választani."
Jól tükrözi az idézet azt a problémát, mely szerint az online térben való felelőtlen viselkedés felnőtt-gyerek, gyerek-gyerek bántalmazások, zaklatások sorozatához vezethet. A kérdés csak az, hogyan lehet egy gyereknek saját maga iránt tanúsított felelősségét elmagyarázni, egy gyereknek, aki, ha nem tart lépést társaival, a kiközösítés, elutasítás státuszába keveredhet?
A nemzeti kutatáshoz kapcsolódóan a magyar UNICEF saját felmérését egy videofilmen keresztül szemléltette, melyben gyerekeket kérdeztek internet-használati szokásaikról. Felmerült ki hány képet tölt fel közösségi oldalakra, milyen jellegű képek azok, érték-e már őket zaklatások, akár az interneten keresztül, akár már azt túllépve, személyes találkozás keretében, kihez fordulnak segítségért? Érdekes volt hallgatni, ahogy a mai gyerekek ezekről vélekednek, például, hogy már csak akkor szólnak a szülőknek, ha nagy a baj. Arcukra komolyságot varázsolva, már-már szakértőként szemlélik ezt a valós helyzetet. A veszélyforrás megtestesítőjét az idős bácsiban látják, aki gyerekekkel csibészkedik, pedig ők, a zaklatók, a pedofilok külsőre semmiben sem különböznek az átlagembertől, hisz ez nem korfüggő. Bár abban igencsak megoszlott a véleményük a kicsiknek, hogy vajon a zaklatók esetében családos emberekről beszélhetünk-e, vagy sem. Talán a végkifejletet tekintve nem is ez a lényeges, csak az, hogy valamilyen megoldást kell találni. Hisz az internet világából fakadó veszélyek nem átveszik más veszélyforrások helyét, hanem kiegészítik azt.
Ebben a megoldáskeresésben játszik igen nagy szerepet a szülők, az iskolák, valamint a szolgáltatók hozzáállása. Nem tiltásról van szó, hanem ismertetésről, beszélgetésről, olyan beszélgetésről, mely ebben a felgyorsult világban egyre inkább eltűnik az emberi kapcsolatokból. Jól példázza ezt az alábbi két megközelítés: Magyarországon évente több száz gyermek esik áldozatául biciklibaleseteknek, mégsem jut egy szülőnek sem eszébe, hogy eltiltsa gyermekét a biciklizéstől – kontra: egy szülő sem engedi, hogy gyermeke kivilágítatlanul biciklizzen éjszaka az autópályán.
A sajtótájékoztatónak tehát nem az volt a célja, az üzenete, hogy a gyereket el kell tiltani az internetezéstől, csupán arról van szó, hogy a jelenség fennáll, vannak veszélyek, melyeket odafigyeléssel meg lehet előzni. A fent említett tanulmány szerint az online világ kultúra-független, a gyerekek könnyen találkozhatnak olyan weboldalakkal, melyek nem az életkoruknak megfelelő tartalommal bírnak, könnyen megismerkedhetnek olyan emberekkel, amely ismertségek később személyes találkozásokká alakulhatnak, könnyen rávehetik őket, hogy olyan tartalmakat töltsenek fel az internetre, saját profiloldalukra, melyet később megbánnak, sőt, sokan aktívan részt is vesznek ezekben, gondoljunk pl. az iskolai erőszakkal, verekedésekkel kapcsolatos videókra. Az állandóan a monitor előtt ülő gyereknek pedig lenullázódik a szociális kapcsolatrendszere. A baj tehát az, hogy a gyerekeket védtelenül hagyták először a tévé, majd a számítógép, az internet előtt, újabban pedig az okostelefon előtt is. Az igazán veszélyeztetett réteg pedig az, aki kiszorult az iskolából.
A legtöbb esetben elmondható, hogy a gyerekek ismerik a zaklatójukat, azonban nem jelenti a probléma megoldását, ha törlik a személyt az ismerőseik közül. A szülőknek pedig több mint 80 százaléka nem is tudja, hogy gyermekét zaklatják. 15-16 éves budapesti diákok körében végzett kutatás szerint, a megkérdezettek 30 százaléka keresi a szexuális jellegű tartalmakat, 65 százalékuk kezdeményezett már beszélgetést ismeretlennel, 30 százalékuk – azok közül, akik megörökítik a szexuális élményüket, ki is adják a kezükből és fel is töltik azt az internetre. A felmérésből az is kiderül, hogy a gyerekek elsősorban kortársaikkal ismerkednek meg. Kb. 12 százalékra tehető azoknak a száma, akik személyes találkozást is létesítettek és ezek közül 1,6-5,3 százalékban történik erőszak, molesztálás.
Mit lehet tenni?
Egy biztos: a témában érintett mindhárom szereplőnek külön-külön megvan a saját felelőssége. A szolgáltató felelőssége a tartalom, bizonyos oldalak blokkolásában mutatkozhat meg. A gyerekeknek ismerniük, érteniük kell a veszélyeket. Ehhez kapcsolódik szorosan a szülők szerepe: felelősségük van abban, hogy ne rettentse el őket a beszélgetéstől az a kompetencia különbség, szakadék, ami az eltérő ismeretek miatt gyermekük és közöttük van. Igenis meg kell a gyerektől kérdezni, hogy milyen oldalakat szokott nézegetni, azokat miért szereti. Nem szabad, hogy egy szülő is azt érezze, hogy vele, vagy éppen az ő gyerekével ilyen sosem történhet meg.
A sajtótájékoztatón a magyarországi helyzetet bemutató résztvevők:
Dr. Bábel Tamás – UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány
Dr. Lux Ágnes – Ombudsmani Hivatal
Senkár Éva – Kék-Vonal Alapítvány
Parti Katalin, Dr. Virág György – Országos Kriminológiai Intézet
László Miklós – Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, Safer Internet program
Dr. Szabó Henrik – ORFK Bűnmegelőzési és Áldozatvédelmi osztály
Az UNICEF Innocenti kutatóközpont tanulmányáról bővebben: