Magyarországon az általános iskolás felső tagozatos és középiskolás serdülőkorú fiatalok körében ez a legrégebben folyó – immár negyedszázados – vizsgálat, mely egyedüli abban a vonatkozásban, hogy nemcsak az egyes magatartás-elemekre, hanem az életmód egészének vizsgálatára irányul, és a közérzet/egészség hátterében álló tényezőkkel való összefüggést is vizsgálja (pl. családstruktúra, a családok szocio- ökonómiai helyzete, szülői és tanári bánásmód, egyes személyiségtényezők).

 

A mintaválasztás a nemzetközi kutatási protokollban (CURRIE és mtsai, 2010) foglaltaknak megfelelően történt meg 2009 márciusában. A nemzetközi követelmények teljesítése (11,5 éves, 13,5 éves és 15,5 éves átlagéletkorú korcsoportok kiválasztása), illetve ehhez hasonlóan a 17,5 éves korosztály bevonása érdekében az 5., a 7., a 9. és a 11. évfolyamok tanulói alkották a vizsgálat célpopulációját. Az évfolyamonkénti tervezett mintanagyság 2000 fő volt.

 

Csoportos mintavételi eljárás keretében került sor az adatfelvételre, az elsődleges mintavételi egységek nem az egyes tanulók, hanem véletlenszerűen (szisztematikus véletlen módszerrel) kiválasztott osztályok voltak. A kiválasztott osztályok összes tanulója bekerült a tervezett mintába. Végül összesen 358 iskola 416 osztályának 8114 tanulója töltötte ki a kérdőívet. A végleges megvalósult mintanagyság 8096 fő.

Magyarországon a következő témaköröket vizsgálták a 2010. évi felmérés keretében (*: választható kérdéscsomagot is alkalmaztak, **: hazai fejlesztésű kérdéseket tettek fel a tanulóknak).

 

Egészségmagatartás

• táplálkozási szokások, testtömeg-kontrollálás
•  fizikai aktivitás
•  fizikailag passzív szabadidő-eltöltési tevékenységek
•  rizikómagatartások (szerhasználat*: dohányzás, alkohol- és illegális drogfogyasztás)
•  szexuális magatartás
•  sérülések, balesetek** (egy nemzetközileg kötelező kérdés)

Szubjektív jóllét

•  egészség értékelése,
•  krónikus betegségek**
•  élettel való elégedettség
•  pszichoszomatikus panaszok (egy kérdés:**)
•  gyógyszerhasználat*
•  depresszív tünetek**
•  önértékelés**
•  testkép*, tápláltsági állapot

Háttértényezők

•  demográfia (nem, életkor, lakóhely**, iskolatípus**)
•  család (szerkezet, kapcsolatok, szülői nevelési stílus*)
•  kortársak (barátok, a velük töltött idő, kapcsolattartás, szociális önértékelés**)
•  iskola (iskolához való viszony, terhelés, tanulmányi eredmény, tanárok megítélése**, osztályközösség, kortársbántalmazás, verekedés)
•  szociális egyenlőtlenségek (család szubjektív és objektív szocio-ökonómiai helyzete)
•  biológiai fejlődés (pubertás)* (egy nemzetközileg kötelező kérdés)
•  szenzoros élménykeresés*

 

A mintát a következő változók (pontosabban, meghatározott együttes eloszlásaik) szerint súlyozták:

• évfolyam
• nem
• régió
• településtípus
• képzéstípus középiskolák esetében (szakközépiskolai és gimnáziumi képzés összevont kategóriaként)

 

A kutatásból a szubjektív jóllét, mentális egészség, valamint a pszichoszociális kontextuális tényezők témaköreit, összegzését emeljük ki a mostani cikkben. A teljes kutatási anyag itt érhető el.

Szubjektív jóllét, mentális egészség

Összességében elmondhatjuk, hogy a 11–18 éves tanulók nagyobb része egészségi állapotát kedvezően értékeli, krónikus betegségben nem szenved. Az egészségi állapot minősítésének megoszlása és a krónikus beteg tanulók aránya a 2006-os mérés eredményeihez (KÖKÖNYEI, 2007) hasonló. A jelen mintában a tünetekről való beszámolás mértéke ugyancsak nem tér el kiugróan az előző kutatási ciklusban kapott adatoktól.

 

Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a tanulók 20–25%-a rosszabbul értékeli az egészségét, és 15% azok aránya, akik rendszeres orvosi ellenőrzést igénylő krónikus betegséggel élnek együtt.

A válaszadó tanulók jelentős része szed gyógyszert. A kérdőív kitöltését megelőző egy hónapban 41%-uk vett be legalább egyszer gyógyszert fejfájás ellen. Aggodalomra ad okot, hogy az alvászavart vagy idegességet a tanulók 7–8%-a ebben az időszakban  többször is gyógyszerrel próbálta megszüntetni.

A tanulók az előző mintavételhez hasonló arányban és gyakorisággal számolnak be pszichés és szomatikus tünetekről. Ezek közül a szédülés (7-13%) a legritkább, gyakoribbak az alvási problémák (14-20%) és a fej-, gyomor- és a hátfájás is (7-33%).

 

A fiúk minden korosztályban jobb egészségi állapotról, kevesebb tünetről számolnak be, mint a lányok. Hangulatuk kevésbé depresszív, önértékelésük pedig magasabb a lányoknál mért értékeknél. Ez alátámasztani látszik azt a megfigyelést, hogy a lányok sérülékenyebbek mind a pszichés, mind a szomatikus zavarokra. A lányokat jellemző rosszabb mutatók összefüggésbe hozhatók a nemi éréssel, az azt kísérő testi és lelki változások hatásaival, valamint a nemi sztereotípiák szerinti viselkedéssel, ami a lányoknak több és intenzívebb kommunikációt „engedélyez” ezekkel a tünetekkel kapcsolatban

(GIJSBERS VAN WIJK és KOLK, 1997). A depresszív hangulattal kapcsolatos 2006-os és jelenlegi megfigyeléseink is alátámasztják azt a megfigyelést, hogy a hangulatzavarok nemi különbségei – kezdeti formában – már a serdülőkorban megfigyelhetők (RÓZSA, 2001).

 

Az élettel való elégedettséget illetően az előző kutatásokhoz (KÖKÖNYEI, 2003;KÖKÖNYEI, 2007) hasonló értékeket mértünk. Kis javulás mutatkozott a 2006-os adat-felvételhez képest az átlagos vagy afölötti élettel való elégedettségről beszámoló tanulók arányában. 2006-ban a 9-es fiúk között 73,2%, a 9-es lányok között 67,0%, a 11-es fiúk között 70,6%, a 11-es lányok között pedig 66,2% volt az arányuk; 2010-ben ezek az arányok rendre 78,6%, 73,9%, 73,0%, illetve 70,0%, azaz 3–7%-kal több az életükkel elégedett tanulók aránya a jelenlegi mintában.

A négy, illetve nyolc évvel ezelőtti kutatás adataihoz képest nem találtunk számottevő változást a depresszív hangulat és az önértékelés mérőszámaiban.

 

Testkép, tápláltsági állapot, testtömeg-kontrol

A testkép, a saját testhez való viszonyulás, a fizikai megjelenésünkkel való elégedettség fontos összetevője a szubjektív jóllétnek, a lelki egészségnek. Különösen igaz ez serdülőkorban, amikor a fejlődés és nemi érés során mind mentálisan, mind érzelmileg, mind szomatikusan gyors és intenzív változások következnek be (SIEGEL és mtsai, 1999). E folyamatok fokozott érdeklődést váltanak ki a fiatalokból, testképük jelentősen változhat a kamaszkor folyamán. Külső tényezők – pl. a társas környezet általi elfogadottság, vagy a modern társadalmakban a külső megjelenés hangsúlyozott fontossága, melyet a média folyamatosan megerősít – szintén jelentős befolyással lehet a testkép alakulására (pl. CLARK és TIGGEMANN, 2008).

 

Napjainkban a karcsúság-ideál és a túlsúlyosság stigmatizációja jellemző az iparilag fejlett társadalmakban (LATNER és STUNKARD, 2003), és ez hatással van a serdülők testképére, a testtömeggel való elégedettségre és a testtömeget kontrolláló szokásaikra is.

Ez utóbbi többnyire testtömeg-csökkentést jelent, melynek módszerei lehetnek jó hatással az egészségre (pl. testedzés), de veszélyeket is rejthetnek magukban (pl. egyoldalú diéta, evészavarok kialakulása, lásd COTRUFO és mtsai, 2007).

 

A testtömeggel való elégedettség nemi arányai jellegzetes mintázatot mutatnak, mely jól ismert mind a magyar, mind a nemzetközi szakirodalomból: a fiúk nagyobb arányban elégedettek a testtömegükkel, mint a lányok; a magukat soványnak látók a fiúknál, míg azok, akik kövérnek találják magukat, a lányoknál vannak többen (pl. NÉMETH, 2007d, NÉMETH és OJALA, 2008). A nemi különbségek az idősebb korcsoportokban egyre nagyobbak: a lányoknál a magukat kövérnek, a fiúknál a magukat soványnak tartók aránya nő, ami többek között a pubertás nemre jellemző testalkati változásainak következménye lehet.

Nemzetközi összehasonlításban elmondható, hogy a magyar általános iskolások körében magasabb arányban vannak a magukat túl kövérnek gondoló tanulók, mint Európa legtöbb országában (NÉMETH és OJALA, 2008).

 

A magyar HBSC-kutatássorozat történetében először közlünk adatokat az alultápláltságról. Az arányok – különösen a lányok esetében – nem elhanyagolhatóak, a jövőben az egészségügynek (és persze a szociális szférának is) a túlsúlyosság mellett erre is figyelmet kell fordítania.

A tápláltsági adatok értelmezésekor figyelembe kell vennünk, hogy az önbevallásos adatok általában alulbecslik a testtömeg-indexet, így a tényleges túlsúlyossági arányok magasabbak, míg az alultápláltak hányadai alacsonyabbak lehetnek (ELGAR és mtsai, 2005).

A testkép és a tápláltsági adatok eltérései szintén jellegzetesek, részben a pubertással járó gyors és jelentős változások, részben a szociokulturális hatások következtében.

A jelenségre azért kell figyelmet fordítanunk, mert a testkép befolyásolja a kamaszok testtömeg-kontrolláló magatartását: a valóságtól távol álló szubjektív megítélés az egészséget veszélyeztető testtömeg-csökkentési vagy - növelési módszerek alkalmazásához vezethet.

 

A testtömeg-csökkentési szokások – nem meglepő módon – a testképhez, a testtömeggel való elégedettséghez hasonló mintázatot mutatnak a fiúk és lányok, illetve a korcsoportok között. A tényleges tápláltsági állapot, a testtömeggel való elégedettség és a testtömeg-csökkentés vagy annak igénye azonban komoly diszkrepanciát mutat: nagyon magas a fogyókúrázók aránya, különösen a lányok között. Ezt a nemzetközi adatok is alátámasztják: a magyar serdülők 41 európai és észak-amerikai ország diákjai között az 5. helyet foglalják el a testtömeg-csökkentők arányait tekintve (OJALA és NÉMETH, 2008)

Pszichoszociális kontextuális tényezők

Családszerkezet, családi kapcsolatok

A családok demográfiai jellemzői (édesszülők jelenléte, testvérek száma) eredményeink alapján kapcsolatban áll a tanulók életkorával, illetve a lakóhely településtípusával. Általánosságban elmondható, hogy a fiatalabb évfolyamok tanulóira, illetve a kisebb lélekszámú településeken lakó gyerekekre nagyobb arányban jellemző, hogy teljes családban élnek, és több testvérrel együtt. A családszerkezetben és a testvérek számában tapasztalt településtípusok szerinti különbséggel kapcsolatos adatok egybecsengenek a négy évvel ezelőtti felmérésünk eredményeivel (ÖRKÉNYI, 2007). Az egy háztartásban élő testvérek száma alapján továbbra is a két gyermeket nevelő családok a legjellemzőbbek.

 

A családtagokkal való kommunikációról elmondható, hogy a serdülők többsége meg tudja beszélni problémáit családtagjaival. A probléma-megbeszélés számukra az édesanyával könnyebb, mint az édesapával. A fiúk hasonló arányban fordulnak könnyen bátyjukhoz, illetve nővérükhöz problémáikkal, a lányok viszont nővéreikkel könnyebben kommunikálnak. Míg az anyával való probléma-megbeszélésben nem mutatkozott nemi különbség, addig az apával való kommunikáció a fiúknak könnyebb. Emellett az azonos nemű testvérekkel könnyebb a probléma-megbeszélés. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy az édesanyával való kommunikáció a lányoknál, az édesapával való kommunikáció pedig mindkét nem körében nehezebb az idősebb tanulók körében. Ezzel párhuzamosan a fiúknál javuló tendencia tapasztalható az idősebb testvérekkel való kommunikációban. A szülőkkel való probléma-megbeszélés csökkenése az idősebb tanulóknál egybecseng azokkal a kutatási eredményekkel, melyek szerint általában is egyre nehézkesebbé válik a szülőkkel való kommunikáció ebben az életszakaszban (JACKSON és mtsai, 1998).

 

Az észlelt szülői monitorozás és szeretet mértéke is alacsonyabb a felsőbb évfolyamok ban, ami szintén a szülőkkel való viszony átalakulására utal. Szakirodalmi adatok szerint a szülőkkel töltött idő és az érzelmi közelség is csökken serdülőkorban (LYNCH és CICCHETTI, 1997; PAIKOFF és BROOKSGUNN, 1991; SEIFFGEKRENKE és mtsai, 2010; STEINBERG és MORRIS, 2001). A szülők általában kevesebbet tudnak idősebb serdülő gyermekeikről, mint a fiatalabbakról (BUMPUS és mtsai, 2001). A lányok nagyobb anyai kontrollról és fokozottabb anyai szeretetről és törődésről számolnak be, mint a fiúk. Az apai gondoskodást a fiúk és a lányok hasonló mértékűnek ítélték, viszont az apai kontrollt a fiúk érzik erősebbnek.

 

Az apák és az anyák szerepét összehasonlítva a szakirodalommal nagyrészt egybecsengő eredményt kaptunk, miszerint az anyák többet tudnak gyermekükről, mint az apák (WAIZENHOFER és mtsai, 2004). Ez részben azzal magyarázható, hogy az anyák általában több időt töltenek gyermekeikkel, és többet is beszélgetnek velük, mint az apák (FALLON és BOWLES, 1997)

 

Iskola, kortársbántalmazás

Az eredmények összegzéseként elmondható, hogy a tanulók iskoláról alkotott általános képe a magasabb osztályokba lépve kedvezőtlenebbé válik. Az adatok azt mutatják, hogy a magasabb évfolyamokon kevesebb a legjobb és jó tanulók aránya, kevésbé pozitív a tanárokról és az osztályközösségről kialakított kép, valamint magasabb az iskolát eléggé vagy nagyon nyomasztónak találó tanulók aránya. Az iskolájukat szerető diákok aránya csökken, mind az általános iskolások, mind a középiskolások körében.

A középiskolák képzéstípusok szerinti elemzése alapján elmondható, hogy az érettségit adó iskolák tanulói között magasabb az iskolájukat nagyon szeretők aránya, alacsonyabb az átlagosnál rosszabb tanulmányi teljesítményű tanulók aránya a szakiskolákhoz képest. A szakiskolások között valamivel kedvezőbb a tanárok megítélése, míg az osztálytársak percepciója kedvezőtlenebb, mint az érettségit adó iskolákban.

Az iskola iránti attitűd és tanulmányi eredmények tekintetében található nemi különbségek általános jelenségeknek tekinthetők (VÁRNAI és ÖRKÉNYI, 2007), melyek a korábbi vizsgálatokhoz hasonló, stabil mintázatot mutattak. Az iskolai terhelést és klímát vizsgálva látható, hogy a fiúk nagyobb részét nyomasztják az iskolai terhek, ugyanakkor ők vélekednek kedvezőbben mind a tanáraikról, mind az osztályközösségükről.

 

Az iskolai agressziót elemezve azt találtuk, hogy a bántalmazás és a verekedés gyakorisága a magasabb osztályokban csökken. Az általános iskolások körében gyakoribb az iskolán belüli bántalmazás jelensége, mint a középiskolás osztályokban. A bántalmazástípusokat nemi különbségek jellemzik: az elkövetők között több a fiú, míg az áldozatok között több a lány. Ugyanakkor a bántalmazottság minden gyakorisági kategóriájában magasabb arányban vannak a fiúk.

 

A 2006-os adatokhoz képest nem változott jelentősen a bántalmazásban való érintettség vagy a verekedés gyakoriságának aránya egyik életkori csoportban sem (VÁRNAI és ÖRKÉNYI, 2007).

 

Kortárskapcsolatok

Az iskoláskorban kialakuló társas kapcsolatok lényegi változásokon mennek keresztül serdülőkorban. Ezt jelzi a kortársak körében eltöltött egyre növekvő idő (LARSON és RICHARDS, 1991): az életkorral nő a barátaikkal legalább egy estét töltők aránya és csökken azok aránya, akik iskola után barátaikkal egy délutánt sem töltenek együtt.

 

A személyes találkozásokkal párhuzamosan, a különböző elektronikus kapcsolattartási formák (telefon, internet) használatának gyakorisága is emelkedik.

 

A baráti kapcsolatok mennyiségileg és minőségileg is változnak. Mindkét nem esetében gyakoribbak az azonos nemű barátságok, minden évfolyamon három vagy több baráttal is rendelkező tanulók aránya a legmagasabb. Ez az arány az életkorral valamelyest csökken, és nő az egy vagy két baráttal rendelkezők aránya. Ennek hátterében állhat a serdülőkori kortárskapcsolatokra jellemző fejlődési minta, mely szerint az ellenkező nemű barátok száma és a velük töltött idő a serdülőkorban fokozatosan növekedik

(RICHARDS és mtsai, 1998). Ezek a barátságok válnak a későbbi „romantikus kapcsolatok” alapjává (ZIMMERGEMBECK, 1999).

 

Kortárskapcsolataikban a kamaszoknak lehetősége nyílik a problémák megbeszélésére. Az életkor előrehaladtával a problémák „könnyebb” kommunikációja egyre nagyobb arányban jellemző a diákokra. A lányok között magasabb azok aránya, akik barátnőikkel és legjobb barátjukkal képesek beszélni problémáikról, míg a fiúk között nagyobb az ellenkező nemű barátjukkal könnyebben beszélők aránya.

Tovább árnyalja a kortárskapcsolatokról – a baráttal rendelkezők magas aránya, és a velük eltöltött idő mennyisége alapján – kirajzolódó kedvező képet, hogy a tanulók szociális önértékelése magasabb évfolyamokon kis mértékben ugyan, de alacsonyabb, és a magukat valamilyen mértékben magányosnak érzők aránya egyre magasabb.

 

A 2006-ban mért adatokhoz (VÁRNAI és ÖRKÉNYI, 2007) képest egyedül a kapcsolattartás formájában mutatkozik számottevő eltérés: a napi szinten telefonon és interneten beszélők aránya magasabb, és ez minden évfolyamon jellemző. Az eredmény arra hívja fel a figyelmet, hogy az elektronikus kommunikáció globális térhódítása, eszközeinek könnyebb hozzáférhetősége jelentős hatást gyakorol a fiatalok szociális életére és személyközi kommunikációjára.

 

Összefoglalás, javaslatok

Kutatási jelentésünk előző fejezeteiben részletesen ismertettük a hazánkban már negyed évszázada folyó Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (HBSC) kutatás hetedik, 2010/2011. évi adatfelvételének eredményeit.

 

A hosszú ideje végzett vizsgálat országos reprezentativitása, felhalmozott tudásanyaga, tudományos-szakmai kapcsolatrendszere és nemzetközi jellege miatt az iskoláskorúak egészségmagatartására, életmódjára, szociális körülményeire, családi- és kortárskapcsolataira, iskolához való viszonyára vonatkozó ismeretek egyedülálló forrása.

 

Röviden összegezve, a négy évvel ezelőtti adatfelvétel eredményeihez képest az alábbi

területeken tapasztaltunk kedvezőtlen változásokat:

 

Az egészségmagatartás területén belül

• A naponta legalább két órát számítógépező tanulók aránya nőtt (hétköznap és hétvégén is).

A rizikómagatartás területén belül

•  Növekedett az életében kétszer vagy többször részeg 7–11. osztályos lányok aránya,
• és a 9. évfolyamon a fiúké.
•  Az illegális szerfogyasztás népszerűbb a fiatalok körében, mint négy évvel ezelőtt.
• A kannabiszfogyasztás és a fiúk esetében a visszaélésszerű gyógyszerhasználat életprevalencia-értéke magasabb, mint korábban. Az amfetamin-kipróbálók aránya több mint másfélszeresére emelkedett. A marihuána-fogyasztás havi prevalencia értéke növekedett.
• Kis mértékben növekedett az első szexuális kapcsolatot 11 éves vagy fiatalabb és a 13 éves korukban átélő gyerekek száma. Nőtt a szexuális együttléteik során semmilyen módon nem védekező fiatalok aránya.

A pszichoszociális kontextuális tényezők közül

• Kis mértékben növekedett a mélyszegénységben élő tanulók aránya (akik éhesen fekszenek le esténként).
• Az alábbi területeken nem figyeltünk meg jelentős változást a korábbi adatokhoz képest:

Az egészségmagatartás területén belül

• A gyümölcsöt és zöldséget naponta fogyasztó tanulók aránya nem változott jelentősen.
• Mindkét nem esetében hasonló a hetente legalább 5 napon, legalább 60 perc összidőt
• mérsékelt vagy erőteljes mozgással töltők aránya.

A rizikómagatartás területén belül

• A marihuána-fogyasztás elmúlt évi prevalencia-értéke hasonló a négy évvel ezelőttihez.
• A szexuális aktivitás aránya – a korábbi adatfelvételekhez képest – nem növekedett
• jelentősen.

A szubjektív jóllét, mentális egészség területén belül

• Az egészségi állapot önminősítésének megoszlása és a krónikus beteg tanulók aránya a 2006-os mérés eredményeihez hasonló. A tanulók hasonló arányban és gyakorisággal számolnak be pszichés és szomatikus tünetekről.
• Nem találtunk számottevő változást a depresszív hangulat és az önértékelés mérőszámaiban.
• A túlsúlyosság és elhízottság arányai meglehetősen állandónak bizonyultak az elmúlt felmérések eredményeihez képest. A tanulók testtömeg-index (BMI) értékei nem változtak jelentősen.

A pszichoszociális kontextuális tényezők közül

• A kedvezőtlenebb szocio-ökonómiai státuszú tanulók aránya nem növekedett (a szülők foglalkozása, foglalkoztatottsága és iskolai végzettsége alapján kialakított változó szerint).
• Nem változott az iskolai légkör és a kortárskapcsolatok megítélése.
• Az iskolában bántalmazó és bántalmazott gyerekek aránya.

 

Kedvező tendenciákat találtunk az alábbi területeken:

A rizikómagatartás területén belül

• Csökkent az általános iskolás diákok és a kilencedikes középiskolás lányok között a dohányzást már kipróbálók aránya.
• Csökkent az alkoholt kipróbáló 5–7. osztályos lányok aránya, a fiúk esetében nem történt változás.
• A fiatalok közül kicsit többen alkalmazták a különböző védekezési módszerek kombinációját, ami a szexuális úton terjedő betegségek és a nem kívánt terhesség ellen a legnagyobb biztonságot jelenti.
• Csökkent azoknak a tanulóknak az aránya, akik az elmúlt évben egészségügyi ellátást igénylő balesetetet szenvedtek.

A szubjektív jóllét, mentális egészség területén belül

• Kis javulás mutatkozott az átlagos vagy annál jobb élettel való elégedettségről beszámoló tanulók arányában.
• Csökkent az 5. évfolyamon magát kövérnek tartó lányok aránya és a fogyni vágyó lányok aránya minden évfolyamon.
• Csökkent a fogyókúrázó fiúk aránya.

A pszichoszociális kontextuális tényezők közül

• Csökkent a Családi Jómódúság Skála legalacsonyabb fokozatába soroltak aránya.

 

A kutatás teljes anyaga itt érhető el. A kutatás foglalkozott továbbá az egészségmagatartással, a rizikómagatartási formákkal, valamint szakmapolitikai ajánlásokat is tartalmaz.