Elkán dr., Kedves Gyuri bácsi!
A Fővárosi Önkormányzat, a főváros gyermekotthonai és Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálata munkatársai búcsúzunk Tőled, gyermekvédőtől, aki csecsemő- és gyermekgyógyászként, gyermekpszichiáterként elkötelezett, elhivatott személyisége voltál a háború utáni magyar gyermekvédelemnek szinte napjainkig.
Soha nem csüggedő optimista és halálodig gondolkodó résztvevője kívántál lenni a gyermekek jóllétét befolyásoló események, társadalmi jelenségek megvitatásának.
Nem kérdeztük Tőled, hogy mély humanizmusodat, derűvel teli életfelfogásodat gyermekkorodból hoztad-e magaddal, ami a történelem legsötétebb, legembertelenebb korszakára esett. Többen úgy véljük, hogy igen. Integratív gyermekvédő szemléleted gyökerei is talán gyermekkorod tapasztalásából eredtek és nem pusztán tudományos felkészültségedből fakadt.
Fontosnak tekintetted, hogy a gyermekek biológiai, lelki és szocializációs – tegyük hozzá, a gyermekvédelemben nem ritkán reszocializációs – szükségleteit holisztikus egységben képviselted.
Életrajzod is tükrözi ezt, hiszen egyetemi éveid alatt az ország nevelőotthonaiban élő gyermekek egészségügyi ellátását térképezted föl, miközben részt vettél a BRFK Gyermekvédelmi Osztályának és az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanácsnak a munkájában.
1958-tól a SOTE 1. sz. Gyermekklinikáján dolgoztál 16 éven át. Az orvostanhallgatók között egy valaki biztosan volt, aki nem csak gyermekgyógyász lett, de maradandóan gyermekvédelemmel fertőződött és a fővárosi gyermekotthoni egészségügyi ellátásban nyomdokaidon halad.
1974-ben szerveződött meg a Heim Pál Kórház Gyermekotthoni Osztálya, amely a főváros valamennyi bentlakásos gyermekintézménye ellátását volt hivatva megszervezni és működtetni. Elkán dr. 30 éven át vezette az osztályt, immár egyesítve a gyermekorvosi és gyermekápolói munkát a gyermekvédelem klasszikus feladataival.
A gyermekotthoni egészségügyi ellátás az országban valójában előzmények nélkül, egyedülállóan és példaértékűen épült ki általa és működik a jelenben is.
A maihoz képest korábban igen nagy létszámú intézményekben 16 orvos és 86 ápoló szakdolgozó munkáját irányította a Gyermekotthoni Osztály főnővérével.
Különös figyelemmel igyekezett kiválasztani az orvosokat és ápolókat, akik alkalmasnak látszottak a pszichés sérülésekkel vagy fogyatékossággal élő gyermekek ellátására. Rendkívül szuggesztíven adta át munkatársainak azt az empátiás készséget, amely nélkül nem lehet dolgozni a testi, lelki és szocializációs zavarokkal küzdő gyermekekkel.
Az az attitűd, amellyel értékeket és humánumot közvetített, - nem csak a gyógyító munkát tette eredményesebbé, de kiváló kommunikációs készségével kiegészülve tartott szinte napi kapcsolatot az intézmények vezetőivel, dolgozóival, előzött meg, vagy kezelt konfliktusokat és törekedett a gyermekek érdekét szem előtt tartva konszenzusteremtésre.
Kedves, mosolygós, humorra mindig kész személyiségével ironikus és nem ritkán önironikus stílusával a megbecsültség mellett szeretetet is indukált maga körül.
A gyermekek, a kollégák és szinte mindenki aki ismerte őt, szerette/szerettük ezért.
A Csernobilból érkezett sugárfertőzést szenvedett gyermekek szőllősgyöröki gyógyüdültetését nem csak szakmai hozzáértéssel, de nagy-nagy empátiával, szeretettel és a gyógyulást? vagy állapotuk javulását segítő optimizmussal szervezte és volt jelen közöttük.
A Gyermekvédelmi tv. koncepcionális előkészítésében is részt vett, de őt a strukturális, szervezeti, működésbeli kérdések csak annyiban érdekelték, hogy azok minőségétől jobb lesz-e a gyermekeknek.
A gyermekekért, a gyermekvédelemért végzett szolgálatát ismerték el 2004-ben a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztje kitüntetéssel.
Kedves Gyuri bácsi, kedves doktor úr!
Immár a Gyermekvédelmi Arcképcsarnokból tekintesz életutadra és miránk.
Bízunk benne, hogy sikeres gyermekvédő pályafutásod elégedettségének érzésével költöztél el közülünk.
Sohasem fogunk elfelejteni munkatársként, barátként és szülőként sem, hiszen gyógyítottad saját gyermekeinket is.
Nyugodjál békében.
Molnár László
igazgató