Az 1995-ben alakult Gyermekjogok Szövetsége (a továbbiakban: Szövetség) több mint 90, a gyermekek jogainak és szükségleteinek érvényesítéséért dolgozó ír civil szervezet koalíciója. A szövetség az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének teljes körű végrehajtásáért dolgozik. Célja a 18 évesnél fiatalabbak életének jobbá tétele, az ír jogszabályok és szolgáltatások javításán keresztül annak érdekében, hogy Írország egyike legyen azon országoknak, ahol jó gyereknek lenni.

A szövetség az ír kormány gyermekjogokkal kapcsolatos vállalásainak értékelésére a bizonyítvány formátumot választotta az egyes vizsgált területeket egyenként osztályozva. Az éves jelentés előszavában Jillian van Turnhout, a Szövetség ügyvezető igazgatója  kiemelte, hogy az Írország által 1992-ben ratifikált ENSZ Gyermekjogi Egyezmény kimondja, minden gyereknek joga van az oktatáshoz, az elérhető legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz, a fogyatékos gyerekek esetében a speciális gondoskodáshoz és oktatáshoz.

A Szövetség a 2010 évre vonatkozó helyzetértékelését számos kormánystratégia alapján végezte el, és   négy nagy területen (oktatás, egészségügy, anyagi jólét és a gyerekkor biztonsága)  vizsgálta a gyermekjogok érvényesülését. Az egyes területeket alterületekre bontva értékelték, ezeket összesítve született meg végül a gyenge D- osztályzat.  A következőkben az egyes területek értékelést mutatjuk be.

Oktatás
A szövetség „C-”-ra értékelte a kormány teljesítményét az oktatás területén, amely a 2010-es „C+”hoz képest romlást jelez. Az alacsonyabb osztályzat leginkább a 2011-es költségvetésben az oktatásra fordítható összeg csökkentésének és az OECD PISA  szövegértési felmérésben elért rosszabb helyezésnek tudható be. A jelentés szerzői idézik az OECD megállapítását, miszerint recesszió idején még fontosabb az oktatás, hangsúlyozva az oktatás, a gazdasági növekedés, a termelékenység és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése közötti összefüggéseket. Ehhez képest a 2011-es ír költségvetésben „durva intézkedéseket” hoztak annak ellenére, hogy az ír oktatás GDP-arányos részaránya korábban is az OECD országok átlaga alatt volt.

A koragyermekkori nevelés és gondozás alterületet „B” osztályzattal illeti a jelentés (2010: „B-” ). A Szövetség üdvözli az ír kormány intézkedését az ingyenes iskolai előkészítő év 2010-es bevezetéséről, amelyre a keretet a 2011-es költségvetésben is biztosította. A program sikere ugyanakkor a helyi szolgáltatók részvételén és a szolgáltatás minőségén is múlik. Az előkészítő évben résztvevő szolgáltatóknak a Síolta  iránymutatását kell követniük a minőségi követelményeknek megfelelve, azonban ez nem feltétlenül biztosítja a magas minőséget. A Szövetség ajánlása értelmében forrásokat kell elkülöníteni, hogy az iskolai előkészítő magas színvonalú legyen, és forrásemelést javasol a koragyerekkori szolgáltatások és támogatások területén. A jelentésben idézett kutatások szerint a magas színvonalú koragyermekkori nevelésnek és gondozásnak hosszú távú pozitív társadalmi és gazdasági hozadékai vannak. Egyebek mellett csökkenti a bűncselekmények számát, integrálja a hátrányos helyzetű gyermekeket, stb. Egy erre a célra fordított euró  7.1 euró hasznot hoz.

A gyerekek olvasási és nyelvi készségeinek támogatását „C-”-ra értékelték a jelentés szerzői (2010: „C”). Az OECD PISA felmérésben az ír 15 évesek szövegértési teljesítménye a 2000-es 5. helyezéséről 2009-re a 17. helyre esett vissza, a kutatásban résztvevő országok körében a legnagyobb visszaesést produkálva. Az ír kormány támogatja, hogy csökkenjen a szövegértési problémákkal küzdő végzősök száma, különösen a hátrányos helyzetű közösségekben. Az elindított programok részeredményeiről még nem érkeztek adatok, így azok sikerességét nem lehet megítélni. A szövegértés teljesítményszintjét gazdasági és társadalmi okok is magyarázzák: míg országosan átlagosan tíz gyerekből egy végzősnek vannak szövegértési problémái, addig ez a szám tízből háromra módosul a hátrányos helyzetű területeken. A Szövetség ajánlása szerint a születőben lévő Olvasás és Számolás Fejlesztésének Nemzeti Tervét  gondosan ki kell dolgozni, hisz ez az olvasást támogató kormányprogram az összes gyereket érinti. A szervezet másik ajánlása ezen a téren, hogy a hátrányos helyzetű területeken növeljék napi 90 percre az olvasásra és írásra szánt időt.

Az ír iskolákban a 2011-es költségvetés miatt csökkenni fog a nyelvi támogató tanárok száma, akik a nem angol anyanyelvű gyerekeknek nyújtanak segítséget. Az utóbbi évtizedben nőtt az ilyen diákok száma mind az általános, mind a középiskolákban.  A recesszió miatt a bevándorlók egy része várhatóan elhagyja Írországot, így vélhetően kevesebb nyelvi támogató tanárra lesz szükség. A Szövetség ajánlása szerint a nyelvi támogató tanárok száma arányos kell, legyen a  diákok  számával.

A korai iskolaelhagyás „D” jegyet kapott (2010: „C”). Évente közel 9000 gyerek hagyja ott idő előtt az iskolát, aminek hosszú távú gazdasági és társadalmi hatásai vannak, egyebek között a munkanélküliség alakulására, a jóléti kiadásokra és a bűnözési statisztikákra. Az ír un. utazó csoportok (mozgásban lévő közösségek)  körében a probléma krónikus.

A hatékonyság növelése érdekében 2009-ben a kormány több, a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó programot összevont, ám 2011-re ezen belül több pozíciót (így például 42 ír Utazókat oktató óraadó tanári posztot) megszüntetett. A Nemzeti Oktatási Pszichológiai Szolgálat  a gyerekek tanulási, viselkedési, szociális és érzelmi fejlődési zavaraival foglalkozik, mivel ezek mindegyike hozzájárulhat a korai iskolaelhagyáshoz. Együttműködik az iskolákkal, hogy az iskola beavatkozhasson, és így csak a legvégső esetben kelljen egyéni pszichológiai felmérést készíteni egy tanulóval. Jelenleg kevesebb pszichológus dolgozik, mint 2009-ben. A Szövetség szerint ki kellene dolgozni egy értékelési rendszert, amellyel mérhető lenne a programok  eredményessége.

2008-ban a korai iskolaelhagyók aránya 11.4 százalék volt Írországban a Lisszaboni Stratégiában kitűzött tíz százalékkal szemben. Ez a trend egyes adatok szerint javulóban van az 1990-es évek óta, azonban ennek igazolására további adatok szükségesek. A Szövetsége szerint nemzeti utánkövető rendszert kellene kidolgozni, amelyik az adatokat az iskolai előkészítőtől az általános iskolán át és tovább is egyénenként gyűjtené, beleértve a hiányzásokat is. Egy ilyen rendszer láthatóvá tenné azt is, hogy hány általános iskolát végzett gyerek nem iratkozik be középfokú oktatási intézménybe.

A gyerekek sajátos oktatási igényei „D” osztályzatot kapott (2010: „C”). Becslések szerint Írországban minden ötödik gyerek sajátos nevelési igényű. A különleges gondoskodást igénylő gyerekeket asszisztensek támogatják – ez a rendszer összességében körülbelül 20 000 főt foglalkoztat. Bár 2004 óta létezik egy törvény, amely a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásáról rendelkezik, ebből a mai napig nagyon kevés valósult meg. A törvény értelmében minden sajátos nevelési igényű gyereket megillet egyéni oktatási terv, azonban a törvény végrehajtásának hiányosságai miatt ez még nem valósulhatott meg. A Szövetség a törvény azonnali végrehajtását és azoknak segítőknek a támogatását szorgalmazza, akik nélkül elképzelhetetlen a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatása.

Az iskolaépületek minősítése „C-” (2010: „C+”), mivel egy kormányprogram 2007-2012 között 4,5 milliárd eurót tervezett elkölteni általános- és középiskolák építésére, bővítésére, de az elmúlt években rendre a keretnél kevesebbet fordított erre a kormány. Mindeközben a demográfiai mutatók alapján iskolákat kell építeni, mert 2016-ra 51 000-rel több általános iskolai és 26 000-rel több középiskolai férőhelyre lesz szükség. A kormány szerint a terv megvalósítható. A Szövetség üdvözli, hogy a felújításra váró iskolák adatai publikusak, és javasolja az új iskolák telkeinek kiválasztását és az építés megkezdését.

Egészség
Az egészség összességében „D-” osztályzatot kapott, ami előrelépés a 2010-es „E” után. A javulás a beígért alapellátási egységeknek és a gyerekek és kamaszok számára felállított galway-i mentális egészségügyi fekvőbeteg ellátásnak köszönhető, ám továbbra sem sikerült a gyermekkori elhízást, a kamaszok vagy a szülők alkoholfogyasztását visszaszorítani. A 2011-es költségvetés egymilliárd euróval kevesebbet irányzott elő az egészségügyre, mint 2010-ben, ami a gyógyszerekhez és gyógyászati segédeszközökhöz való hozzáférés nehézségeiben fog megmutatkozni. A háziorvosi díj elriaszthatja az egészségügyi kártyával  nem rendelkezőket, ami a korai beavatkozás és megelőzés lehetőségét rontja. Az egészségügy tervezése „megdöbbentő”, a rendszerszintű problémák a gyerekek egészségét is veszélyeztetik. Például a közellátás nem vesz tudomást a magánellátásról, az egészségügy tervezéséhez nincs elegendő információ a népesség egészségügyi helyzetéről. A recesszió miatt a kisebb műtétekkel szemben az akut eseteket részesítik előnyben. Bármilyen egészségügyi problémának áttételesen hatása van a gyerekek életére. Még egy egyszerű műtétre várakozás is megváltoztathatja az iskolai előmenetelt, mivel egy rövidebb kimaradás is lehetetlenné teheti, hogy a gyerek utolérje társait.

Az alapellátás „D” osztályzatot kapott (2010: „F”). A kormány vállalta a meglévő rendszerek és források jobb kihasználását, illetve az alapellátásban dolgozó egységek számának növelését. A tervek 2008-ra 300, 2011-re már 500 alapellátó egység működését tartalmazták. A 2008-as célt nem sikerült teljesíteni, a kormány most a 2011-es célt igyekszik elérni ahhoz képest, hogy 2010-ben 394 egység működött teljes körűen. Az alapellátás megváltoztatásához erős politikai akarat szükséges, ugyanakkor fontos, hogy további forrásokat vonjanak be a rendszerbe, hogy az eddig elért eredmények ne vesszenek kárba. A Szövetség figyelmeztet arra, hogy recesszió idején csábító a szak- és az akut ellátásra több forrást biztosítani az alapellátás rovására, azonban a kormánynak ezt nem szabad meglépnie, mert a gyerekek számára a korai beavatkozás és a megelőzés kritikai fontosságú. Az alapellátásban az egészségügyi és szociális problémák 90–95 százaléka orvosolható. A hatékony alapellátás megkímélheti az egyént és az országot olyan betegségek kialakulásától, amelyek később intenzív kezelést vagy kórházi ápolást igényelnének. Az alapellátó egységeken keresztül a gyerekek szükség esetén gyorsan továbbirányíthatók egyéb szolgáltatókhoz (beszédterápia, pszichológus). A Szövetség üdvözli a kormány döntését, miszerint ezeket a fontos posztokat mentesíti a közalkalmazottak moratóriuma alól, sőt, növeli számukat. Ugyanakkor a várólisták még mindig hosszúak, és az ilyen késedelmek élethosszig tartó következményeket okozhatnak, hatással lehetnek a gyerekek egészségére, tanulmányi előmenetelére, szociális fejlődésére és érzelmi jólétére. A Szövetség ajánlása értelmében pénzalapokat kell elkülöníteni az alapellátó egységek számára, növelve az átláthatóságot.

A mentális egészségügy összességében „C” osztályzatot kapott (2010: „D-”). A javulás a kormány vállalásainak ütemes teljesítésének, a program átláthatóságának és a rendszerben dolgozók elhivatottságának tudható be. A kormány, vállalása értelmében, gyermek és kamasz mentális egészségügyi egységeket állít fel közösségekben és kórházakban, azonban a tervezett 99 egység helyett 2010-ben még csak 55 működött az országban, és ezek többsége csak 15 éves korig kezel gyerekeket. A Szövetség sürgeti, hogy állítsák fel a hiányzó egységeket, mert egyetlen gyerek sem maradhat várólistán hat hétnél tovább, hiszen a mentális problémák korai felismerése és kezelése kiemelkedő fontosságú. Egy brit tanulmány szerint a 26 évesek közel háromnegyede 18 éves kora előtt is, körükben minden második már 15 éves kora előtt szenvedett valamilyen mentális problémától. A mentális betegségek hosszú távú következményei mind emberileg, mind gazdaságilag drágák, miközben a gyerekek és kamaszok körében tapasztalható mentális rendellenességek száma nő. Egy 2007-es tanulmány szerint a vizsgált gyerekek 83 százalékánál lehet megállapítani legalább egy pszichológiai rendellenességet. Számos gyereket felnőtt ellátásba utalnak, bár 2010-ben a javulás jelei mutatkoztak, így is csak 52 ágy állt gyerekek és kamaszok rendelkezésére. A Szövetség szerint ennek a gyakorlatnak véget kell vetni. Fel kell állítani a csak gyerekek számára fenntartott fekvőbeteg osztályokat. Ilyen osztály nyílt 2010-ben Galway-ben, és egy önkéntes alapon szerveződő részleg Dublinban, és két további osztályra tett vállalást a kormány. A Szövetség javasolja, hogy a program átláthatósága érdekében 2009-ben létrehozott Országos Igazgatóasszisztens a Mentális Egészségügyi Szolgáltatásokért  munkakörhöz tartozzon ezeknek a forrásoknak a kezelése.

A gyerekkori elhízás „E” osztályzatot kapott (2010: „D-”). Bár a kormány vállalása értelmében 2006-ra meg ki kellett volna dolgozni az Országos Élelmezési Irányelvet,  elkészülte azonban csak 2011-re várható. Ez az irányelv létrehozna egy országos adatbázist, amelyben nyomon lehetne követni az elhízással kapcsolatos adatokat, trendeket. Az elhízás járványszerűen terjed: előfordulása a fiúk körében ötszörösére nőtt az elmúlt négy évben. Az elhízás miatt a gyerekek várhatóan rövidebb ideig élnek majd, mint szüleik generációja. Az elhízás árát nemcsak a gyerekek hosszú távú egészsége (cukorbetegség, magas vérnyomás, szívproblémák vagy a kiközösítésből fakadó mentális problémák), de a társadalom is megsínyli. A Szövetség szerint a probléma sokoldalú kezelést igényel: a gyors ételek reklámtilalmától az egészséges étrend oktatáson belüli népszerűsítésén át a közlekedés mozgást támogató átszervezéséig terjedhet. A Szövetség ajánlása értelmében az irányelv végrehajtásáért nem egyetlen állami szervezetnek kellene felelősséget vállalnia éppen az elhízás sokoldalú okai miatt.

Az alkohol témakörében a Szövetség „F” jegyet adott (2010: „F”). Ugyan a kormány egy 2008-as törvényben elkötelezte magát a kiskorúak alkoholfogyasztásának visszaszorítása mellett, de ebből csak az alkoholárusító helyek rövidített nyitva tartása valósult meg. 1990 óta számos bizottság fogalmazott meg ajánlásokat az alkohol előállításával, forgalmazásával kapcsolatosan, a kormány mégis gyáva ahhoz, hogy szembeszálljon az alkoholiparral, veszélyeztetve a gyerekeket. Csökkenteni kellene a gyerekek hozzáférését az alkoholhoz, fel kell hívni az alkohol káros hatásaira a figyelmet, szigorítani kell a reklámozást (különös figyelemmel arra, hogy a rejtett, okos-telefonokra fejlesztett applikációk a fiatalabbaknak szólnak), és ki kell dolgozni egy megfelelő alkoholbeteg gondozói szolgáltatást. A Szövetség üdvözli a kormány által bevezetett tesztvásárlásokat.  2010-ben csökkentették az alkohol fogyasztási adóját, ami nem változott 2011-ben.  Jó hír, hogy 2010-ben másfél millió eurót pályáztattak ifjúsági kávézók létrehozására, vagyis olyan helyekre, ahol a fiatalok drogok és alkohol nélkül élhetnek társas életet. A kamaszok között elterjedt a rohamivás – bringe drinking  -, a 16 éves írek több mint fele számolt be arról, hogy volt már részeg. A Szövetség ajánlása értelmében határozottan fel kell lépni a kamaszok alkoholfogyasztása ellen, korlátozni kell az alkoholos italok reklámozását, és vizsgálni kell a szülők alkoholproblémáinak előfordulását és hatását a gyerekekre – például szociális munkások továbbképzésével, ahol megtanítják a szülői alkoholproblémák felismerését, mivel minden hatodik írországi gyermekbántalmazás az alkoholhoz köthető.

A szexuális egészség és kapcsolatok terén uralkodó állapotokat a Szövetség „C-”-re értékelte (2010: „C”). A kormány bevezette  a Kapcsolatok és szexualitás ,  oktatását, amely az utóbbi években folyamatosan fejlődött,  indulása óta új oktatási anyagokat dolgoztak ki az iskolák igényeinek megfelelően, de a program értékelése még várat magára. Az oktatás keretében a szexuális identitásról, fogamzásszabályozásról és a szexuális úton terjedő fertőzésekről is szó esik.  Egy 2010-es felmérés szerint a gyerekek 91 százaléka szerint fontos, vagy nagyon fontos a szexualitással foglalkozó iskolai oktatás, de 74 százalékuknak az adott évben nem volt ilyen órája. Ugyan a kamaszok körében csökken a terhesség előfordulása, de a nemi betegségekkel küzdők tíz százaléka a 19 évesnél fiatalabbak közül kerül ki. A szülőknek sokszor kényelmetlen a szexualitásról beszélni, de a 2010-es felmérés szerint a gyerekek 61 százaléka amúgy is az iskolai felvilágosítást részesítené előnyben. A Szövetség elismeri a szexualitással foglalkozó oktatás fejlődését, de egy értékelési rendszer kidolgozását javasolja a hatékonyság mérhetősége és a tapasztalatok jövőbeli hasznosítása érdekében. A kormány ugyanakkor tervezte, hogy elkészíti a Nemzeti Reproduktív Egészség Stratégiát,  azonban ez 2008 óta nem született meg. Ennek hiányában a Szövetség javasolja, hogy tisztázzák a 18 éven aluliak  reproduktív egészségügyi információkhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférését.

Anyagi jólét
Az anyagi jólét „E+” osztályzatot kapott a 2010-es „E” után, de ahogy a jelentés szerzői felhívják  a figyelmet, ez a javulás pusztán a 2010-es jelentéstől némileg  eltérő módszertannak köszönhető, mivel a játék és rekreáció alterület átkerült ide. Bár 2010 az EU-ban a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve volt, úgy tűnik, rosszabbodott a helyzet mind a szegénység, mind a társadalmi kirekesztés terén.  A recesszió miatt egyre több család kényszerül pénzügyi tanácsot kérni, mert nem tudják kezelni adósságaikat. Minden hatodik gyerek olyan háztartásban él, ahol a felnőttenkénti nemzeti medián jövedelem 60 százalékánál kevesebből gazdálkodik a család, és minden tizenegyedik gyerek szegénységben él. 90 000 gyerek családjában nincs étel, meleg ruha vagy fűtés. Egy jelentés felhívta a figyelmet arra, hogy a szegénységben élő gyerekek 65 százaléka egyszülős háztartásból kerül ki, és hogy a vidéki élet a közlekedés és az élelmiszerárak miatt legalább heti 70 euróval drágább a városinál. A gyermekszegénységet befolyásoló további tényezők: a munkanélküliek/dolgozók száma a családban, a családfő betegsége, rokkantsága és az alacsony iskolai végzettség. A kormány folytatja az ellátások visszanyesését (iskolai közlekedés támogatása, ingyenes receptfelírás az egészségügyi kártyával rendelkezőknek), helyette célzott intézkedéseket vezet be. A Szövetség szerint a már meglévő ellátások szűkítése a családokat mélyebb szegénységbe taszítja.

A családok anyagi támogatása „F” osztályzatot kapott (2010: „F”). A kormány 1999 óta prioritásként kezeli a gyermekszegénység megszüntetését. Ezzel szemben 2010 után 2011-ben tovább csökkentette a családi pótlékot, de az alacsony jövedelműek kompenzációja ezúttal elmaradt - így a legszegényebb családok ugyanannyi családi pótlékot kapnak, mint a leggazdagabbak – annak ellenére, hogy ez könnyen kivitelezhető lett volna a már létező egyéb rendszereken keresztül. A Szövetség szerint ez igazságtalan, ezért meg kell változtatni, továbbá célzott, gyermekek után járó jövedelemtámogatást kell nyújtani. Ugyanakkor a családi pótlék nem lehet adóztató és nem kerülhet a rászorultsági alapon járó juttatások körébe, hiszen nagyon sok család költségvetésében elengedhetetlen tétel. A jelenlegi szociális jóléti rendszer bonyolult, és nehézkes.  Olyan reformra van szükség, amely során az adózási és jóléti rendszereket összehangolják. A Szövetség  munkacsoport létrehozását javasolja a kormányhivatalok részvételével.

Az oktatáshoz való hozzáférés „E” osztályzatot kapott (2010: „D-”). Több elem segíti a családokat az iskoláztatás terheinek viselésében, így a megfizethető iskolai közlekedés, a könyvtámogatások, a ruha és cipő támogatások. Ez utóbbira 2010-ben a megnövekedett igények miatt a kérelmek feldolgozása annyira lelassult, hogy 3000 jelentkező család még október közepén sem kapta meg azt. A 2011-es költségvetésnek köszönhetően tovább drágult az iskolai közlekedés. 2011-től a könyvtámogatás normatív rendszerben valósul meg az iskolába járó tanulók száma után, de a rendszer még nem világos. A támogatás szétosztása az iskolaigazgatóra van bízva, de sok iskola nem állítja fel a tankönyvkölcsönzési rendszert, ezt nem szankcionálják, viszont a támogatás megérkezik. A Szövetség szerint kényszeríteni kell az iskolákat a kölcsönzési rendszer felállítására. Egy másik ajánlás szerint a családoknak kifizetett pénztámogatások hatékonyabb felhasználása érdekében az iskoláknak az oktatási minisztériummal össze kellene fogniuk, hogy megtakarításokat érjenek el  a nagy szolgáltatóknál.

Az egészségügyhöz való hozzáférés „D” jegyet kapott (2010: „E”). 2005-ben a kormány meghirdette az egészségügyi kártyákra való jogosultság felülvizsgálatát, ám ez eddig nem történt meg, miközben a kártya igénylőinek száma folyamatosan nő. A Szövetség üdvözli, hogy 2010 óta a kártyát online is lehet igényelni – a javuló osztályzat is ezt tükrözi. Azonban 2010 októbere óta még az egészségügyi kártya birtokosainak is 50 eurócent receptfelírási díjat kell fizetniük, így a rendszeresen gyógyszerre szoruló – például asztmával vagy epilepsziával küzdő – gyerekek minden hónapban többet fizetnek az alapvető gyógyszerekért. A Szövetség sürgeti az egészségügyi kártyára való jogosultság felülvizsgálatának kidolgozását, és a kormány vállalásának megfelelően a jogosult gyermekek körének bővítését. A meghatározott  jövedelmi szint alatti családokban élő beteg gyerekeknek pedig alanyi jogon kellene járjon  az egészségügyi kártya – így a szülők sem várnák meg, az  egészségügyi problémák súlyosbodását. A kártya nemcsak az egészségügyi ellátást teszi elérhetővé, hanem egyéb állami támogatásokat is, mint például az iskolai közlekedés díjmentességét.  Az egészségügyi kártya diszkrecionális alapon is kiadható, de földrajzi eloszlásuk egyenetlen, ami a rendszer hiányosságaira utal. A szegénység és az egészségi állapot közötti összefüggés szembetűnő. Egy ír felmérés kimutatta, hogy az orvos felkeresésének gyakorisága összefügg a családi jövedelemmel: a legalacsonyabb jövedelmi csoportból származó gyerekek mennek legtöbbször háziorvoshoz, míg a legmagasabb jövedelmi csoportba tartozó gyerekek a legritkábban. Ennek jó részét a gyerekek egészségi állapota magyarázza, de amikor ezt is egy változónak tekintették, azt tapasztalták, hogy az egészségügyi kártyával rendelkező családok gyerekei gyakrabban járnak orvoshoz, mint a kártyával nem rendelkezők.

A szerzők szerint a legaggasztóbb helyzetben azok a gyerekek vannak, ahol a családi jövedelem éppen túllépi a kártyára való jogosultsági jövedelemszintet. Ugyanakkor az egészségügyi kártya a leggyorsabb és leghatékonyabb eszköze az egészségügyhöz való hozzáférés javításának. Egy 2010-es tanulmány megállapította, hogy az ír utazó közösségekhez tartozó családok gyerekeinek egészsége veszélyben van, mivel a szülők nem tudják megfizetni az egészségügyi ellátást, pedig az ő gyerekeik között nagyobb számban fordulnak elő beszéd, hallás és látás problémával küzdő gyerekek, mint a nem utazó közösségekben.

A lakhatáshoz való hozzáférés „E” osztályzatot kapott (2010: „E”). Bár a kormány elkötelezte magát a szociális lakások építése mellett, a célt nem sikerült elérni, 2009 végéig 15 000 lakással kevesebb épült.  A várólistán lévő családok piaci áron kénytelenek lakást bérelni, akik közül 91 000 főt segít a lakásbérleti hozzájárulás. A Szövetség javasolja, hogy a szociális lakások építése a tervek szerint folytatódjék, miközben a Nemzeti Vagyonkezelő Ügynökség  bocsássa - elsősorban – a gyerekes várólistás családok rendelkezésére a megfelelő ingatlanokat. A gyerekkori hajléktalanság a 2000-es évek közepéhez képest nőtt, 2008-ban 800 gyerek volt hajléktalan. A 2001-ben kidolgozott Ifjúsági Hajléktalan Stratégia  felülvizsgálatára 2008-ban került sor, ám nem hozták nyilvánosságra. A Szövetség szerint új stratégiát kell alkotni, ami hasznosítaná az elmúlt tíz év tapasztalatait és kezelné, illetve megszüntetné a gyerekkori hajléktalanságot. Probléma még, hogy az állami gondozásból kikerülő gyerekek közül sokan hajléktalanná válnak. A Szövetség javaslata alapján a 2009-es gyermekgondozási törvényt ki kellene egészíteni azzal, hogy a gondozásból kikerülő gyerekek számára utógondozást nyújtsanak.

A játékhoz és rekreációhoz való jog érvényesülése „C” osztályzatot kapott (2010: „D”). A kormány célja, hogy minden gyerek hozzáférjen legalább egy modern játszótérhez. A vállalással jól halad 2009-ben már 673 ilyen játszótér volt országszerte - még azt is figyelembe véve, hogy az egy játszótérre jutó gyerekek számában régiónként igen nagy eltérés tapasztalható. A család jövedelme, illetve az anya végzettsége és a játékhoz, pihenéshez való hozzáférés között kapcsolat van: minél magasabb a család jövedelme, annál valószínűbb, hogy a gyerek sportol, illetve minél magasabb az anya végzettsége, annál valószínűbb, hogy a gyerek  táncolni vagy más  művészeti órára jár.  A szocio-ökonómiai egyenlőtlenség enyhítéséhez elengedhetetlen a minden gyerek számára elérhető játszótér. A Szövetség javasolja, hogy a Nemzeti Játék Irányelv  alapvetéseit szerepeltessék az új Nemzeti Gyermekstratégiában , és maga az irányelv ne szorítkozzon kizárólag a játszóterekre.
Ahogy az osztályzat javulása is tükrözi, a Szövetség üdvözli, hogy a kormány egyre több rekreációt szolgáló kávézót alakított fiatalok számára, összességében már 64 ilyen hely található az országban.  A Szövetség a Nemzeti Rekreációs Irányelv  végrehajtását javasolja, ami igazi változást hozna a gyerekek és fiatalok életében, mert pozitív hatással lehet az elhízásra, az antiszociális viselkedésre és a tanulmányi előmenetelre.

Gyerekkori biztonság
A gyermekkor biztonsága „D+” osztályzatot kapott, a 2010-es „D”-vel szemben, ami a szociális munkások számának növekedésének tudható be. Ugyanakkor számos gyerekbántalmazással, elhanyagolással és halállal kapcsolatos történet látott napvilágot, amely megkérdőjelezi az állam hatékonyságát a gyermekvédelem területén. Pozitív hír, hogy a gyermekjogok erősítését célzó alkotmánymódosítási javaslatról tartandó népszavazásra 3 millió eurót különített el a 2011-es költségvetés. Egyebek mellett további pozitívum, hogy az örökbefogadási törvény a legjobb nemzetközi gyakorlatokkal került összhangba és elkészült  az egész országra kiterjedő online adatbázis, amely  a gyerekvédelemmel kapcsolatos anyagokat gyűjti össze.

A Ryan Jelentés Végrehajtási Terv „C” osztályzatot kapott (2010: „B”). A végrehajtási terv 99 vállalást tartalmaz a gyerekvédelmi rendszer átalakítása és erősítése érdekében 2011 decemberi   határidővel és költségvetési támogatással.  Azonban a programot 2010-ben négy évvel meghosszabbították, és nem világos, hogy ez milyen hatással lesz a határidőkre és a finanszírozásra. Ráadásul a tervet végrehajtó osztályok nem működnek együtt megfelelően, a pénzek elköltése nem transzparens. A Szövetség kiemeli, hogy a terv végrehajtása prioritás kell, élvezzen. Nyilvánosságra kell hozni a terv éves pénzügyi jelentését, és világossá kell tenni, hogy az új határidőknek milyen hatása lesz a terv végrehajtására. 2010 során a legfőbb vállalások teljesültek, így például 200 szociális munkás kezdett el dolgozni, a gondozásban lévő gyerekekkel való konzultáció megkezdődött, és publikálták a gyerekeket érintő atrocitások esetében követendő eljárást.

A szociális munkás ellátátottság „B” osztályzatot kapott (2010: „B”). A kormány vállalta, hogy növeli a szociális munkások számát, amiben jelentős előrelépés volt tapasztalható, részben annak köszönhetően,  hogy a közalkalmazottak moratóriuma nem terjed ki a szociális munkásokra. 2010-re közel 200 új szociális munkás kezdett el dolgozni, 2011-re további 70 fő felvételét tervezik.  A cél az, hogy minden gondozásban lévő gyerek számára álljon rendelkezésre kijelölt szociális munkás, akinek feladata az adott gyerek egyéni gondozási tervének koordinálása, a gyerek szükségletei kielégítésének felügyelete, és a gyermek, a szülő család és az állam közti kommunikáció biztosítása. 2010 szeptemberére a gyerekek 92 százalékának volt kijelölt szociális munkása. Az arány a bentlakásos gondozásban részesülő gyerekek körében a legmagasabb, míg a rokonságban elhelyezett – családba fogadott - gyerekek körében a legalacsonyabb. A Szövetség sürgeti a maradék 70 szociális munkás hely feltöltését, hogy minden gyereknek legyen őt gondozó szociális munkása.

A családjuktól elvlasztott  gyerekek témaköre „C-” osztályzatot kapott (2010: „E”). Azoknak 18 évesnél fiatalabb gyerekeknek, akik nem szülőhazájukban, és ezért szüleiktől, vagy korábbi gondozójuktól külön élnek ugyanolyan gondozás jár, mint a többi gondozásban részesülő gyereknek – részben ezen elv teljesülése a javulás oka. A jobb jegyre az is hatással volt, hogy a nem megfelelő átmeneti szállókat diákotthonok váltják fel, ahol a gyerekek pár hetet töltenek a nevelőszülőkhöz való elhelyezés előtt. A Szövetség javaslata értelmében monitorozni kell a családjuktól elválasztott gyerekek gondozását, és támogatni kell a helyi szociális munkásokat és a nevelőszülőket. További képzésekre van szükség, hogy ezek a gyerekek a legmagasabb szintű ellátásban részesüljenek. A szüleiktől elszakított gyerekek jöhetnek fegyveres harcok sújtotta területekről, lehettek gyerekkatonák, gyerekkereskedelem áldozatai vagy egyéb traumákon mehettek át – mindezekre tekintettel kell lennie mind a szociális munkásnak, mind a nevelőszülőnek. Gondozásuk értékeléséhez független monitoring rendszert kell kiépíteni. A Szövetség arra is felhívja a figyelmet, hogy a 18. életévüket betöltött, családjuktól elszakított gyerekeknek utógondozásban kellene részesülniük, mert akiknek a bevándorlási helyzete nem tisztázott, általában menekült szállásra kerülnek, ami káros lehet a kiszolgáltatott, veszélyeztetett fiatalok számára.

A „Gyerekek elsőként” irányelvek  „F” osztályzatot kapott (2010: „D”). Az irányelvek a gyermekbántalmazás megelőzése és az arra adandó válaszok önkéntes gyűjteménye, amelynek törvényi alapokra helyezése - számos szakértő ajánlása ellenére - még várat magára. A gyerekek legjobb érdekeit szolgáló irányelveket végre kell hajtani, amihez szükséges, hogy a kormány törvénybe foglalja őket, azonban a törvény szövegezése késik. A Szövetség sürgeti a törvény előkészítését, amelyben hivatásosok, civil szervezetek és állami hivatalok is vegyenek részt. Az irányelveket tartalmazó törvény hiányában a hasonló helyzetű, de az ország különböző pontjain élő gyerekek különböző válaszokat kapnak egy adott helyzetre. A törvény elfogadása mellett létre kell hozni egy független nemzeti hatóságot, amely felügyeli az irányelvek betartását, és ráruházott hatalmánál fogva eljárást is indíthat az irányelvek be nem tartása esetén.

A jelentés egésze alapján megállapítható, hogy 2010-ben egyes területeken történt előrelépés, de összességében az ír kormányzat nem teljesített jobban, mint az előző évben. A Szövetség által megfogalmazott ajánlások célja, hogy javuljon az Írországban élő gyerek élete.