Az 1/2 kegyelmű
"...kérdezze meg akármelyik gonosztevőtől: kivel óhajt érintkezni inkább, ugyanolyan aljas gazemberrel, mint ő maga, vagy olyan legeslegnemesebb lelkű emberrel, mint ön, őszinte szívű hercegem?"
Jön valaki a semmiből. Nincsenek kötöttségei. Kíváncsi, nyitott és nyílt. Mint egy gyerek. Valami különös idegbetegsége van. Tisztelik és kinevetik. Vonzza és bőszíti a kesze-kusza érdekek és érzelmek közt vergődő felnőtt világot. Csupa jó szándék, csupa együttérzés, megértés és segíteni akarás. És mindenkit tönkretesz maga körül, és visszahullik a semmibe.
SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM (ÓDRY SZÍNPAD) - Budapest március 31. (szombat) 15:00
Tessék engem megmenteni!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatosan szép hercegkisasszony... Na, igen, az összes jó mese így kezdődik, a mienk is. Azonban ez a hercegkisasszony nem sokra megy a szépségével. Egy férjnek való sem akad a kérői közt... Hát muszáj keresnie egy szörnyűségesen ronda, veszélyesen bömbölő, bonbonimádó szörnyet (mert a szörny inkább a bonbont imádja, mint a hercegkisasszonyokat), és rávennie, hogy elrabolja őt, de csak azért, hogy eljöjjön érte a világ legszebb és legbátrabb hercege, megmentse, és boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Csakhogy ebben a mesében a hercegek nem hercegnőket szabadítanak, a szörnyek nem kisasszonyokból lakmároznak, a nadrágot pedig nem mindig a férfiak hordják.
Bemutató időpontja: 2012. március 11., Mesebolt Bábszínház
Óz, a nagy varázsló
Dorkát egy napon Totó kutyájával együtt messzire, a Szivárványon túlra, Óz csodákkal teli országába repíti a forgószél. Bár e mesevilág gyönyörű és lakói kedvesek, Dorkában mégis egyre erősebb lesz a honvágy régi otthona után. A Jóságos Boszorkánytól megtudja, hogy csak Óz, a nagy varázsló segíthet neki hazatérni, ezért a kislány elindul, hogy megkeresse őt Smaragdvárosban. A kalandokkal és megpróbáltatásokkal teli, sárga köves úton Dorka barátokra talál: a Madárijesztőre, aki úgy érzi, nem jutott elég ész a kobakjába, a Gyáva oroszlánra, aki bátorságra vágyik és a Bádogemberre, aki igazi szívet szeretne bádog mellkasába. Együtt folytatják hát az utat Óz fényes palotája felé.
Bemutató időpontja: 2012. március 11., Harlekin Bábszínház
A kétbalkezes varázsló
Varázslónak lenni korántsem olyan egyszerű és mókás, de nem ám! Ha rosszul teljesítesz az iskolában, akkor csak egy lakótelepre rendelnek ki, a betondzsungel közepén, még csak a KáVét sem találod, és ilyen környezetben aztán tényleg nem megy a varázslás! A KáVé egyébként a Központi Varázslóiroda, a minden varázslatot nélkülöző körzet új mágusa pedig Fitzhuber Dongó, a kétbalkezes varázsló. Megcsappant lelkesedéssel, ingyenes varázslást ígérő hirdetőtáblával próbálja becsábítani az embereket, ám a siker elmarad. A lakótelep közömbös. Valóságos. Nincs benne semmi mese. Hát értitek ezt?? Még hogy nincs benne semmi mese! Még szerencse, hogy Éliás Tóbiás is így gondolja, mert legalább van kinek bebizonyítani, hogy téved! Igaz, hogy a háztömb nem kacsalábon forgó palota, és a megmentendő királylányt a gyapjúviaszról nevezték el (Ne nézz így, kis barátom; segíti a sebgyógyulást!), de azért... egy kétbalkezes varázsló életében ez is megjárja. Békés Pál mesejátéka hemzseg a mókás karakterektől.
Bemutató időpontja: 2012. március 7., Kecskeméti Katona József Színház
A tengerkék kutyus
Hősünk, tengerkék Zsuzsi végezetül mégis eljut a Kék Kutyák Szigetére, egy olyan világból, ahol bizony nem nagyon szeretik a kék kutyákat. Hogy miért? Lehet, hogy azért, amiért nehezen fogadják be az iskolába vagy az óvodába a szemüveges, a dadogós, vagy netán a más bőrszínű gyerekeket. Pedig a világ tele van mindenféle gyerekkel és kiskutyával.
Bemutató időpontja: 2012. március 3., Budaörsi Játékszín
Csizmás Kandúr
Egy elcsapott molnárlegény és egy nagyszájú kandúr vajon lehetnek jó barátok? Hogyan tud segíteni egy macska valakinek, aki szerelmes? El lehet-e nyerni hazugsággal egy királylány kezét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ előadásunk, a világhírű mese segítségével. A furcsa, csizmában járó macska és a molnárlegény története izgalmas, humoros, sőt néha megható. A két barát egymást segítve, egymással civakodva, összeveszve, kibékülve, hol bátran, hol ijedten, de töretlenül igyekszik célja felé. Aki gonosz, le kell győzni, aki bajban van, meg kell menteni. Ez nem is olyan egyszerű. Főleg egy macskának. De ha csizmában jár, akkor nem lehetetlen.
Bemutató időpontja: 2012. március 18., Vaskakas Bábszínház
Zimmezumm
Tudjátok-e, mi az a "zimmezumm"?
Lehetséges fordítása a bóbita nyelven született kifejezésnek: kirándulás a Kis Tücsökkel. Békavárra a Vizililiomhoz, majd hazatérés a Nagykendőhöz, anyu ölébe...
Vagy: játékos vándorlás a zene szárnyán rügyfakadástól lombhullásig azoknak, akiknek egy lépés is nagy út...
Patakokban lépdelünk, egy kis dombra csücsülünk, megnézzük a Napot, kinyitjuk az ablakot!
25 perc mese és muzsika + 20 perc közös játék a gyerekekkel
Bemutató időpontja: 2012. március 10., Bóbita Bábszínház
Koto és Kaori
"Meséltem néhány városi embernek azokról a csodákról, melyeket saját szememmel láttam: a virágok alvásáról, a fűről, ami éjszaka betakarózik, a fejcsóváló bokorról, és arról is, hogy bizonyos növények tudnak számolni? Meghallgattak, de igazán nem hitték, amit mondok. Pedig még nem is beszéltem senkinek a fák emberrélevéséről..."
Egy nyolcéves kislány, Luca legkedvesebb játszóhelye a házuk mögötti kert. Szinte minden idejét ott tölti. Barátja a kő, a pad, a kerítés, a kút, a lámpa és a két japán akác, melyek mindennél többet jelentenek számára, beszélget, játszik velük, rájuk bízza gondolatait, érzéseit. A fákat a család kertésze tanácsára Kotónak és Kaorinak nevezi.
A kertész egy nap elhagyja a várost és elvándorol egy szigetre, a kislánytól pedig az alábbi intelmekkel búcsúzik: Ha bármi bajod van, figyeld a természetet, és ha onnan sem érkezik felelet, kérdezd a mindig változó Holdat...
Horváth Csaba a Forte Társulat vezetője Dó, ré, mi címmel már készített gyerekeknek szóló előadást - most együttesével visszatér ehhez a világhoz, ha kicsit másként is: a fizikai színház nyelvén, tánc és beszéd sajátos ötvözésével. A társulat új partnereket is talált - a Kitchen Budapest munkatársainak személyében. Papp Gábor és Sipos Melinda izgalmas installációja meghatározza a történet látványvilágát. A darabban a társulat 5 színész-táncosán kívül két vendégtáncos, a Táncművészeti Főiskola balett tagozatának japán diákjai is közreműködnek.
"Egy nemzetközi kézműves táborban vettem részt 1998 nyarán Luxemburgban. Voltak ott franciák, szlovákok, németek, angolok, olaszok, spanyolok, oroszok, magyarok, legtávolabbról pedig Japánból érkezett két lány, Koto és Kaori. Rendkívül csendesnek, zárkózottnak tűntek, ám figyelmük, egész létezésük, s az a nyugalom, ami áradt belőlük mindig a közelükben tartott. Általában háttérben voltak, úgy, hogy közben kíváncsian és nyitottan vettek részt bármiben. Minden nap fürkésztem őket, gyakran kerestem a társaságukat. Egyszerűségük, természetességük mögött folyton ott lebegett valami titok. Mai napig nem tudom megmondani az okát, de óriási hatással voltak rám.
Ugyanabban az időben (percre pontosan 7.15-kor) léptek ki a szobájukból minden reggel, kezükben piros esernyők, akkor is, ha esett, ha fújt, ha sütött? Egyszerre mosolyogtak, tüsszentettek, ettek, zuhanyoztak, egyszerre léptek, köszöntek. Nem voltak ikrek, még csak testvérek sem.
Azóta eltelt 13 év, s még mindig hatással vannak rám. Két lány, akiket alig ismertem, s már az email címük sem a régi, nem tudok róluk semmit.
Most, a mese megírása kapcsán újra kapcsolatba léptem velük, persze csak gondolatban. A történet egyik fontos gerincét alkotják, mi szerint két fa, két japán akác a Hold varázserejének köszönhetően lányokká változnak s végigtáncolják az előadást. Ők Koto és Kaori." (Földeáki Nóra)
Bemutató időpontja: 2012. március 8., Forte Társulat
Kiállítás: Marina Abramović: Az üresség nyolc leckéje
A Műcsarnok új projektgalériájában, az idén kialakított Mélycsarnokban mutatja be Marina Abramović Az üresség nyolc leckéje happy enddel (8 Lessons on Emptiness with a Happy End) című videóinstallációját. Ez a 2008-as mű, amivel elsőként a genfi Galerie Guy Bärtschi-ban találkozhatott a közönség, a kortárs médiában megjelenített erőszak témájával foglalkozik. A Laoszban forgatott ötcsatornás installáció egy hosszú fríz elrendezését követi: a középső képernyőt két függőleges és két vízszintes helyzetben levő képernyő veszi közre. A videókban a háború archetipikus jelenetei és természeti képek váltakoznak. A háborút ábrázoló jelenetek a televízió és a videójátékok képeire utalnak, míg a természeti képeken vízesés, sziget és egy Lélekfa látható, melyek a laoszi spirituális életre vonatkoznak. A háborús jelenetekben gyerekek, illetve Marina Abramović is szerepel, ezzel is a részvét és a felelősség érzetét erősítve. A mű címe az üresség hagyományos buddhista fogalmára utal, amikor is a szellem kiüresítése teszi lehetővé, hogy egy másik tudatállapotba kerüljünk, ami jelen esetben a befogadás aktusa révén történő megtisztulás elérését jelenti. Az 8 Lessons on Emptiness with a Happy End című videó eszmeiségében különbözik a legtöbb, általában ellentétes minőségekkel dolgozó politikai-aktivista témájú kortárs műalkotástól. E munkájában Marina Abramović részvétre szólít fel, elítéli az erőszakot és annak reprezentációját, és felajánlja a megváltás lehetőségét. A budapesti bemutató különlegessége még, hogy megtekinthető - a művész és egy genfi galéria jóvoltából - a laoszi projekthez készített eredeti rajzokból néhány darab, valamint a forgatás helyszínéül szolgáló ház makettje is.
A belgrádi születésű, ma New Yorkban élő világhírű képzőművész, Marina Abramović a hetvenes évek óta műveli a performansz műfaját. A "performansz nagymamája", ahogyan magát nevezi, nemrég intézetet is alapított ennek oktatására és megőrzésére. Különös gondot fordít alkotásai befogadásának meghatározására, performanszainak dokumentálására, valamint műveinek újra előadására. Művészetében a test egyszerre szubjektum és objektum, ezért gyakran jut el saját testének határaihoz. Performanszai során a kiüresítés és átalakítás technikáit használja annak érdekében, hogy a létezés magasabb szintjének eléréséhez mind saját magában, mind a befogadó közönségben megteremtse a megfelelő feltételeket.
Élete leghosszabb perfomanszát a New York-i MoMA-ban tavaly megrendezett, igazi szenzációnak számító életmű-kiállításán tartotta, amikor a múzeum nyitvatartási idejében, két és fél hónapon keresztül egy asztalnál ülve várta a látogatókat, akik leülhettek vele szemben (The Artist Is Present).
Mélycsarnok / Műcsarnok február 23. (csütörtök) 18:00- április 22. (vasárnap)
Forrás: port.hu