Azokat a kapcsolódási pontokat igyekszik inkább feltárni, amelyek révén a gyermekvédelmi rendszer képes lehet a menedékjogot nem kérő gyermekek megfelelő védelméről is gondoskodni, Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban.

A migráns gyermekek védelmét célzó MARIO projekt keretében a Terre des hommes Közép- és Délkelet Európáért felelős regionális irodája pénzügyi támogatást kapott az Oak Foundation-tól arra, hogy ennek az időszerű és fontos témának a megvitatására fórumot szervezzen gyermekvédelmi szakemberek számára. Jelen tanulmány célja, hogy háttéranyagként szolgáljon a témában érintett szakemberek közötti viták előmozdításához, és hogy a kutatási eredmények felhasználásával – a párbeszéden keresztül – megoldást találjanak egy olyan problémára, amely mindig is kevesebb figyelmet kapott, mint amit megérdemelt volna.

A tanulmány rövid helyzetjelentést ad a magyarországi viszonyokról, anélkül hogy minden aspektusra és részletre kiterjedne. A tanulmány korlátairól alább találhat tájékoztatást. A kutatás legfontosabb célja, hogy rávilágítson egy olyan, nem megfelelő mértékben feldolgozott problémára, amely a MARIO projektben résztvevő partnerek eddig elvégzett munkája szempontjából központi jelentőséggel bír. Miközben minden évben száz és száz olyan gyermek lépi át legálisan vagy illegálisan Magyarország határát, akik nem kérnek menedékjogot, még sosem készült ilyesfajta felmérés Magyarország erről a rendkívül veszélyeztetett csoportról.

Alapvetés

Adatok támasztják alá, hogy a Magyarország területére illegálisan belépő gyermekek egy része később nem folyamodik menedékjogért.

Egy 2009-ben készült tanulmányban az Európai Migrációs Hálózat megállapította, hogy “a centralizált adatfeldolgozás ellenére nehéz világos képet alkotni a kísérő nélküli kiskorúak említett csoportjáról, pontos számukról, és az elhelyezésükre szolgáló intézményekről.”

A jelentés megemlíti még, hogy “2004 óta összesen mintegy 500 ilyen eset fordult elő. A becslések szerint évente mintegy 90 nem Magyarországról származó gyermek kerül ideiglenes elhelyezés alá, ami az összes gondozás alatt álló gyermek 2–3%-át teszi ki. Jelenleg közel 150 ilyen ügy van folyamatban. E gyermekek több, mint egyharmada uniós, főleg Romániából származó állampolgár.”

Ezeket olvasva a kutatócsoport úgy döntött, hogy további adatokat szerez a menedékjogot nem kérő kísérő nélküli kiskorúakról, és ennek érdekében több előzetes kutatást szervezett. Az interjúk során megerősítést nyert, hogy az információk kezelésének folyamata nem zökkenőmentes, ami újabb ösztönzést adott a tanulmány elkészítésére.

Elhatároztuk, hogy a menedékjogot nem kérő kísérő nélküli kiskorúak helyzetének felmérésére, az elhelyezésükre szolgáló és számukra lehetőségeikhez mérten azonnali ellátást és támogatást nyújtó intézetekben dolgozó gyermekvédelmi szakemberekkel közösen további vizsgálatot végzünk.

Meg kell jegyezni, hogy a kutatás a kezdetektől fogva számos olyan korlátba ütközött, amelyek egyrészt akadályozták, hogy a kutatás során helytálló adatokhoz jussunk, másrészt behatárolták a kísérő nélküli kiskorúak pontos létszámára és tényleges helyzetére vonatkozó világos következtetések levonásának lehetőségét. Noha a tanulmány az érintett hatóságok munkájának támogatását célozta, és a kutatócsoport mindig is őszinte volt a tanulmány célját és tartalmát illetően, egyes hatóságok meglepően hiányosan adtak tájékoztatást, ami szintén hozzájárult a kutatás bizonyos hiányosságaihoz.

Jelen tanulmány célja, hogy megvizsgálja azokat az intézkedéseket, amelyeket a magyar gyermekvédelmi rendszerben alkalmaznak a menedékjogot nem kérő kísérő nélküli kiskorú külföldiek esetében, és hogy feltárja a helyi gyermekvédelmi rendszerben dolgozók előtt álló mindennapi kihívásokat. Szándékunk tehát nem az, hogy feltárjuk a menedékjogot nem kérő kísérő nélküli kiskorúakkal kapcsolatos ügyek kezelése tekintetében a magyar gyermekvédelmi rendszer által alkalmazott helyes gyakorlatokat és hiányosságokat, sokkal inkább az, hogy a munkaértekezlet keretében lehetőséget teremtsünk az adott tárgyról folytatott konstruktív vita megindításának. A tanulmány több olyan kérdést vet fel, amelyekre mindenképp megoldást kell találni, ha a magyarországi rendszer biztosítani szándékozik a védelmet igénylő kísérő nélküli kiskorú külföldiek jogait.

A háttértanulmány az alábbi főbb területekre tér ki a strukturális akadályok vizsgálata során: a gyám kijelölésének gyakorlata és eljárásmódja, a gyermekotthonokban történő elhelyezés, az eltűnések és emberkereskedelem kérdésköre, a nyelvi-kommunikációs és kulturális különbségekből fakadó problémák köre, valamint az egészségügyi szolgáltatások, információcsere és a hazatelepítési gyakorlat nem hivatalos eljárásainak kérdései.

A vizsgálat során az alábbi ajánlásokat fogalmazták meg a tanulmány készítői:

Az összegyűjtött adatok, a szakemberek által alkalmazott gyakorlat és az érvényben lévő jogszabályi keret vizsgálata alapján úgy véljük, hogy a magyar hatóságoknak a következő ajánlásokat kellene fontolóra venniük ahhoz, hogy az általuk alkalmazott gyakorlat megfeleljen a nemzetközi normáknak. Az ajánlásokat költség-haszon elemzés keretében is megvizsgáltuk, és ez alapján alkalmazásuk lehetővé teszi a pénzügyi eszközök bölcsebb elosztását, ami csökkenti a magyar gyermekvédelmi rendszerre fordított kiadások mértékét.

1. A magyar kormánynak meg kellene vizsgálnia, hogy nem lenne-e helyénvalóbb a menedékjogot nem (vagy egyelőre nem) kérő kísérő nélküli kiskorúakkal kapcsolatos ügyek kezelését egy e célból kijelölt helyen „centralizálni”, ahol az összes szükséges eszköz elérhető lenne, a tolmácstól a megfelelő egészségügyi ellátáson át az oktatási lehetőségekig. Lévén, hogy a menedékjogot nem kérő kísérő nélküli külföldi kiskorúak elhelyezése földrajzilag koncentráltan történik, egy nagyobb régión belül ki lehetne alakítani egy kiegészítő (pénzügyi és humán) eszközökkel felszerelt gyermekotthont (például egyet a déli területen és lehetőség szerint egy másikat Budapesten, amely utóbbi az ország egyéb területeit fedné le), amely fogadni tudná az adott régióban felismert valamennyi kísérő nélküli kiskorú külföldit. A szakértők javaslata szerint elegendő lenne egy olyan központ, mely 40 fő befogadására képes. A központ megteremtésével amellett, hogy a kijelölt intézmény méltó és kulturálisan megfelelő ellátást tudna nyújtani a kiskorúaknak, a rendelkezésre álló korlátozott pénzügyi forrásokból a lehető legnagyobb arányú támogatást is biztosítani lehetne.

2. A gyermekotthonok munkatársai részére a gyermekkereskedelem elleni küzdelemről szóló képzéseket kellene tartani. E képzések során elsősorban a (potenciális) kiskorú áldozatok azonosításának és átirányításának módjára kellene koncentrálni.
Az említett intézmények munkatársai egyáltalán semmit, vagy csak nagyon keveset tudnak a gyermekkereskedelemről, és ezért a magyar hatóságoknak nagyon fontos lenne olyan szakembereket képezniük, akik a gyermekotthonokban felismerik a gyermekkereskedelem áldozatait és tudják, hogy ilyen esetben mi a teendőjük.

3. A magyar kormánynak gondoskodnia kell minden olyan biztosítékról, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyermekek jogaikat (többek között a menedékjogi kérelem benyújtásának lehetőségét) a határon, illetve a Magyarország területére való belépésük után gyakorolni tudják. A menedékjogot nem kérő (vagy menedékjogi kérelem beadására vonatkozó szándékuk kifejezésére lehetőséget még nem kapó) kísérő nélküli kiskorú külföldiek esetében alkalmazott gyakorlat körül nem látszik a gyermekeket megillető jogi garanciák megléte. A kiskorúaknak a határoknál való visszatelepítésére több neves nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezet jelentésében is szerepel példa.

4. A hatóságoknak a menedékjogot nem kérő kísérő nélküli kiskorúak számára, a gyermekotthonban való elhelyezésük után 24 órán belül gyámot kellene kijelölniük, akinek feladata és felelőssége lenne, hogy a gondnoksága alá helyezett gyermekek mindenek felett álló érdekeit képviselje. A jelenlegi gyakorlat szerint a gyermekotthonokban elhelyezett menedékjogot nem kérő kísérő nélküli külföldi kiskorúak védelmére az ideiglenes elhelyezés időtartama alatt nem jelölnek ki olyan eseti gondnokot, aki a gyermeket az eljárásokban képviselné és mindenek felett álló érdekeit védelmezné. Noha nemzetközi egyezmények írják elő, hogy a nemzeti hatóságoknak a lehető leghamarabb eseti gondnokot kell kijelölniük, a rendelkezések nem teremtenek támogató jogi környezetet.

5. Az a személy, akit egy adott ügy felügyeletével bíztak meg, közigazgatási jogi felelősséggel kellene, hogy tartozzon súlyos mulasztás esetén, és büntetőjogi felelősség kellene, hogy terhelje, amennyiben a felelősségére bízott kísérő nélküli kiskorú gyermeket baj éri. A menedékjogot nem kérő kísérő nélküli külföldi kiskorú személyekkel kapcsolatos ügyekben jelenleg nincsenek kijelölt felelősök.
Ezt a felelősséget már a gondozó kijelölésekor biztosítani kell (lehetőleg 24 órán belül), és az ügy lezárásáig fenn kellene tartani (más intézményben való elhelyezés, hazatelepítés, a budapesti V. kerületi gyermekgondozó hivatal hivatalos értesítése az eltűnésről).

6. Az életkor meghatározására irányuló vizsgálatok elvégzésével megbízott hatóságoknak figyelembe kell venniük a M agyarországon e célra alkalmazott eljárások pontatlanságát, és minden olyan esetben alkalmazniuk kell az in dubio mitius (kedvezőbb eshetőség feltételezése) elvét, amikor kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy egy adott személy fiatalabb, vagy idősebb-e tizennyolc évesnél. Ezt a megközelítést kellene alkalmazni egészen addig, amíg tudományosan validált eszközök nem állnak rendelkezésre és vannak használatban az ilyen vizsgálatok elvégzésére. Ezenkívül az életkor meghatározására irányuló vizsgálat súlyos traumát okozhat a vizsgálat alá vetett gyermek számára.

Tanácsos ezért, hogy egy szociális gondozó vagy pszichológus mindvégig jelen legyen a vizsgálat folyamán, hogy csökkenteni lehessen a kísérő nélküli külföldi kiskorúaknál a vizsgálatok során jelentkező kockázatok előfordulását. Mivel a vizsgálatok számát a lehető legkisebb mértékre kell csökkenteni, ugyancsak ajánlatos, hogy az életkor meghatározására irányuló vizsgálatot egy teljes orvosi vizsgálattal együtt végezzék el a kiskorúakon, amelynek célja, hogy minden, azonnali kórházi ellátást igénylő súlyos betegséget feltárjanak.

A háttértanulmány itt letölthető (pdf)

/Cazenave P. és Sávai R., Háttértanulmány a Magyarországon menedékjogot nem kérő külföldi, kísérő nélküli kiskorúakról, MARIO projekt, 2012./

foto: Terre des hommes /Romania - Portraits of children - 2008, by Francois Struzik/