A jelenlegi kormányzati struktúrában nincsen olyan központi (fő)szerv, amely a klasszikus szociális és segítési területekkel átfogóan foglalkozna, hisz szociális államtitkárságunk csak töredékét örökölte az egykori minisztérium feladatköreinek. Külön államtitkársága van például a társadalmi felzárkóztatásnak, de a foglalkoztatásügy sem fonódik össze a szociális területtel – érte a gazdasági tárca felel. Míg a társadalmi érzékenységet kívánó felelősségi területek szétaprózódtak (és így átfogó kezelésük kérdéses), azt látjuk, hogy Pintér Sándor és belügyminisztériuma saját eszközeivel próbálja megoldani a problémák egy – egyre bővülő – csoportját.

Elrettent és megreguláz

A kormány tehát egyre több olyan területen von be hatósági és/vagy rendészeti eszközöket, melyekért hagyományosan a szociális tárca szokott felelni. A rászorultsági alapon való segédkezés – ami nem jelent egyet a segélyezéssel – teljesen háttérbe szorult, miközben egyre több hatósági mechanizmus szabályozza a szegények életét. Az elrettentés és megregulázás megfelelő kombinációjával próbál a kormány törvénytisztelő, a mélyszegénységből kitörni képes polgárokat nevelni. Erre példa, hogy a belügyminisztérium irányítja a tartósan munkanélküli embereket a munka világába visszavezetni hivatott közmunkaprogramot. De ilyen a budapesti hajléktalanok esete is, ahol a városirányítás a problémát nem az utcán élők rászorultsága felől közelíti meg, hanem szigorúan hatósági szempontból, az egészből csak a szabálysértést regisztrálva.

Legújabban pedig a deviáns – jellemzően hátrányos helyzetű – fiataljaink jelentette problémát próbálja a kormányzat a belügy eszközrendszerével megoldani. Bizonyos bűntények esetén 12 évre szállították le a büntethetőség korhatárát; s épp a napokban fogadtak el olyan rendőrségi törvényt, mely a 14 év alatti iskolakerülő fiatalok megfegyelmezését szolgálná.

Az üggyel kapcsolatban egyet nem értését fejezte ki az ombudsman és az UNICEF, valamint hazai pedagógus és szülői szervezetek is. Kérdéses, hogy a rendőröktől és a büntetéstől való félelem képes-e törvénytisztelővé nevelni; és hogy ezek az eszközök mutathatnak-e utat a kilátástalan helyzetű, motiválatlan, kallódó fiataljainknak.

Kontroll és támogatás

„Csak erővel nem lehet” – mondta lapunk megkeresésére Gönczöl Katalin, kriminológus. Az állampolgári jogok egykori biztosa hozzátette: a kontroll és támogató funkciók megfelelő egyensúlyára lenne szükség a deviáns, az erkölcsi veszélyzónában lévő fiatalok kezeléséhez. Ehhez képest az elmúlt két évben azt látjuk, hogy a segítő szakmák háttérbe szorultak és a kormány messzemenőkig a kontroll eszközeit használja. A nemzetközi és hazai tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a kriminalizáló és csupán szigorító intézkedések következtében nemhogy nem csökken, hanem egyenesen nő a bűnelkövetések száma.

Gönczöl szerint a legújabb intézkedések hatására különösen a fiatalkorúak körében szaporodnak az együttélési szabályokat sértő magatartási formák. Támogatásra viszont nem számíthatnak a fiatalkorúak, mert hiába lenne meg a szakértelem, a kormányzat nem veszi igénybe a szociális munkások és a szociálpolitikusok közreműködését.

Tovább a teljes cikkre (fn.hu)

foto: sxc.hu