Az öt kiemelt célkitűzésből kettő a szegénység és az oktatás vonatkozásában fogalmazódott meg: mennyiségi célként tűzték ki, hogy legalább 20 millió fővel csökkenjen a szegénységben élő emberek száma, továbbá a korai iskolaelhagyás arányát kevesebb, mint 10 százalék alá akarják csökkenteni.

Egy stratégia azonban csak annyira lehet jó, ahogy azt végrehajtják. Az Eurochild közzé tette azt az összefoglaló jelentést, melynek alapját az egyes tagországok nemzeti reformprogramjainak, és nemzeti szociális jelentéseinek elemzése képezte.

Sajnos a tagállamok elkötelezettsége a társadalmi befogadás és az oktatás területén visszaesést mutat a tavalyi Eurochild elemzés eredményéhez képest. Mindössze két olyan tagország van, amely valóban a gyermekszegénység csökkentését tűzte ki célul– Görögország és az Egyesült Királyság – annak ellenére, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelmet folyamatosan politikai prioritásként határozták meg a tagállamok, legutóbb a dán elnökség ideje alatt, az EPSCO (Foglalkoztatási, Szociális, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács) júniusi ülésén.

Az Európai Bizottság elkötelezte magát, hogy még ebben az évben egy ajánlást fogad el a gyermekszegénységre és jólétre vonatkozóan. A Szociális Védelmi Bizottság jelentése - melyre várhatóan majd az említett ajánlás is épülni fog - a gyermekszegénység megoldására irányuló politikai konszenzust mutatja, annak érdekében, hogy mind a sürgős megoldások mind az átfogó szakmapolitikai válaszok a leghatékonyabbak legyenek.

A megvalósítás azonban mindaddig kérdéses, míg a nemzeti reformprogramok és a nemzeti szociális jelentések (melyeket a tagországok többsége be sem nyújtott), vagy nem veszik tudomásul a téma létezését, vagy nem adnak megfelelő válaszokat a problémára.

A legtöbb tagállam, csak a szülők munkaerőpiacra való visszatérésében látja a gyermekszegénység megoldását - ami további kérdéseket vet fel: hol vannak a munkahelyek? Milyen típusú állások érhetőek el? Léteznek-e megfizethető, elérhető, jó minőségű bölcsődei (óvodai) és napközis szolgáltatások? Egyértelmű, hogy a „gyermekek érdeke”, a jelenlegi politikai vezetőink gondolkodásától távol áll, annak ellenére, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének ratifikálása és a Lisszaboni Szerződés is célként jelölte meg a gyermekek jogainak védelmét.

Az Eurochild meggyőződése, hogy a gyerekek jövőjébe történő befektetés válság idején sem tűrhet kompromisszumot. A gyakorlatban ez az oktatás továbbá a bölcsődei és óvodai ellátások térítési díjának csökkentését jelenti, a jóléti reformok biztosítását, a veszélyeztetett családok megfelelő szociális hálójának megtartását, a korai beavatkozást és családsegítőn keresztüli megelőzés megerősítését, és az integrált szolgáltatások biztosítását, melyek a gyermekek fejlődését segítik elő.

A gyerekeknek csak egy gyerekkoruk van. Amennyiben most nem támogatjuk őket, úgy elveszhet egy generáció, mely hosszú távon nagymértékű társadalmi és gazdasági kiadásokkal jár. Egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben a prioritások újragondolására van szükség. A gyermekek érdekeinek védelme – különösen a veszélyeztetett gyermekeké – a legbiztosabb módszer arra, hogy az egész társadalom érdekét védjük.

A fordítást készítette: Lakatos Marianna és Varga Adrienn