Tekintve azonban a sok évszázados alávetettségüket, elnyomásukat, kizsákmányolásukat, és töredékes jogaikat, mindenképpen meg kell érteni, hogy a hatalom megosztása a férfiak egy jelentős része számára súlyos veszteségekkel, fájdalommal, haraggal, agresszióval is jár. Az erőszak semmilyen formája nem engedhető meg, és nem is tolerálható, ez ellen fel kell lépni. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyek az újraértelmezett egyéni, társas, családi kapcsolatokban, társadalmi viszonyok között segítenek minden résztvevőnek elsajátítani ezeket az új szabályokat, kommunikációt, életmódot.

Ehhez érdemes lenne mindezen szempontok figyelembevételével konstruktív vitákat, egyeztetéseket folytatni, közösen kidolgozni az új kereteket, lehetőségeket.

Meg kellene érteni, hogy nem könnyű sem egyéni, sem csoport, sem társadalmi szinten elfogadni, hogy nem tarthatók fenn a korábbi hatalmi és erőviszonyok, egyenlőségen, partneri viszonyokon kell alapulnia az emberek, nők és férfiak, gyerekek és felnőttek, gyengék és erősek, kiszolgáltatottak és hatalomban lévők emberi kapcsolatai, ha azt akarjuk, hogy élhető és örömteli legyen az életünk, és fenntartható a világ, minden tekintetben.

Nem róható fel, ha azok, akik vesztesnek érzik magukat ebben a helyzetben, harcolnak a régi hatalomért, a születési jogon alapuló előjogokért és pozíciókért, ha nem adják át békésen a megszerzett helyeket, lehetőségeket, és nem szeretnének még több szereplővel mérkőzni, hiszen sokáig csak az emberiség fele (férfiak) vetélkedhetett ezekért, most pedig több mint kétszeresére tágult a kör, ráadásul egyeztetni kell, nem lehet erőből dönteni.

A gyerekek emberi, gyermeki jogokkal történő felruházása, az erőszakmentes nevelés, partneri viszony azt is jelenti, hogy öntudatos, önmagukat jól ismerő, kifejező, képviselő és magasra értékelő, jó döntéseket hozni képes új generációk nőnek fel, ami alapvetően megváltoztatja a hatalmi viszonyokat, nem csak a nemek, hanem a generációk között is. Ezt az új helyzetet tanulni kell, ahogyan a cikkben szereplő Hanna Rosin írja, mindannyian bevándorlók vagyunk ebben az új világban és nem mindegy, hogy mennyire vagyunk felvértezve a változás, változtatás, rugalmasság, alkalmazkodóképesség képességével. Magyarországon ezek a kérdések nemigen merültek fel széles értelmezésben, a jelenlegi helyzet megkívánja az átfogó, holisztikus gondolkodást, az egymásra figyelést, egymás szempontjainak megértését és a sajátjaink jó színvonalú artikulálását, a megegyezés, nyertes-nyertes megoldások kidolgozását, a tények, okok, folyamatok megértését, elemzését. A családon belüli erőszak ennek csak egy, kicsike, noha kiemelkedően fontos és emblematikus szelete, amiben, mint cseppben a tenger a társadalmi problémák mindegyike tetten érhető. Ezért hiba lenne leszűkíteni a vitát a büntetőjogi szabályozásra, hiszen az alapkérdések megoldatlanok, mit gondolunk férfi és nő helyzetéről, viszonyáról, a hatalomról az emberek közötti viszonyban, legyen az családi, vagy közösségi, állami.

Miért vallanak kudarcot a férfiak?

Valószínűleg mindenki tisztában van az alapvető trendekkel. Bebizonyosodott az elmúlt évtizedekben, hogy a tanulás pénzben is kifejezhető értéke növekedett, de mintha a férfiak nem kaptak volna erről értesítést.

Az általános és középiskolában a férfiak tanulási teljesítménye és eredményessége lemaradásban van. A fiúk kapják a 2-esek (D), bukások (F) 2/3-át. A főiskola idejére a férfiak egyértelműen lemaradnak. A BA és a Masters fokozatnak csak 40 %-a a férfiaké.

Alacsonyabb felkészültségüknek köszönhetően sokan kiesnek a munkaerőpiacról. 1954-ben a 25-54 év közötti amerikai férfiak 96%-a dolgozott, mára ez 80%-ra csökkent. A legutóbbi munkaerő piaci jelentés szerint, ez minden idők legalacsonyabb részvételét jelenti.

Férfiak milliói szereznek be valamiféle fogyatékosságot, és azok közül, akik dolgoznak, is sok a rosszul teljesítő. A Hamilton projektet vezető Michael Greenstone szerint az elmúlt 50 évben a munkaképes korú férfiak átlagos évi jövedelme 28%-kal csökkent.

A férfiak még mindig meghatározó szerepet töltenek be az üzleti világ cégeiben a legmagasabb beosztásúak, vezetők között, mivel sok nő a gyereknevelés miatt több-kevesebb időt távol van, de szinte minden más szempontból a nők vezetnek, vagy majdnem ugyanott vannak. A 20-as éveikben járó nők többet keresnek az azonos korú férfiaknál. A 15 leggyorsabban fejlődő foglalkozás körében 12-ben a nők dominálnak.

Az elmúlt években sokan megpróbáltak elméleti alapot találni a férfiak csökkenő gazdasági teljesítményének megértéséhez. Az egyik szerint az információ korában neurológiai, kulturális okokból a nők nagyobb eséllyel érnek el sikereket.

Ahhoz, hogy ma valaki sikeres legyen, nyugodtan kell tudni ülni és teljes figyelemmel jelen lenni a korai évektől az iskolában. Érzelmileg érzékenynek kell lenni, érteni kell az összefüggéseket, a kontextust, jól kell tudni kommunikálni. Genetikai és kulturális okokból sok férfi kudarcot vall e területeken.

Hanna Rosin izgalmas könyvében “A férfiak vége” másfajta elmélettel áll elő. Szerinte az adaptivitásról, alkalmazkodó képességről van szó. Szerinte a nők olyanok, mint a bevándorlók, akik egy másik országba költöztek. Látják az új társadalmi közeget, összefüggéseket, és rugalmasan alkalmazkodnak az új körülményekhez. A férfiak olyanok, mint azok a bevándorlók, migránsok, akik fizikai értelemben elköltöztek ugyan, de megtartják a régi hely szokásait, elvárásait. A régi nyelvet beszélik. A régi erkölcsöket követik. A férfiak viselkedése többnyire merevebb, a nők sokkal alkalmazkodóbbak, gyorsabban képesek változni.

Ennek az elméletnek nem sok köze van a született tulajdonságokhoz, sokkal több a társadalmi pozíciókhoz. A nagy társadalmi változások idején azok az emberek, akik korábban a vezető pozíciókat töltötték be a régi rendszerben, a régi módszerekhez ragaszkodnak. Akik alul vannak, rengeteg energiát tudnak mobilizálni, és az új lehetőségeket sokkal lelkesebben képesek elemezni.

Rosin az alabamai munkásosztályi környezetben élőkről tudósít. Azok a nők, akikkel találkozott elözönlik az új állásokat és lehetőségeket, visszamennek továbbtanulni, új karriert építenek. A férfiak a már megszűnt és soha vissza nem térő álláslehetőségekre várnak. Furcsa módon be vannak oltva az új lehetőségek ellen. Az Auburn-Opelika körzetben a nők átlagos jövedelme 140%-a a férfiakénak.

Rosin olyan főiskolai, egyetemi campusokról is tudósít, ahol a nők az új szórakozási lehetőségek kialakításának módjait mérik fel. A régi mese szerint a férfiak kihasználják az adódó összes lehetőséget a kapcsolatok létesítésére, hogy romantikus elkötelezettség nélkül minél több szexuális kalandot élhessenek át. Rosin szerint a nők is támogatják ezt a kapcsolati kultúrát. Ez lehetőséget ad számukra, hogy úgy élvezzék a szexuális életet és szórakozzanak, hogy az ne veszélyeztesse a karrierépítést. Ahogy az új bevándorlók, a nők mindenáron emelkedni akarnak a társadalmi ranglétrán, fejlődni akarnak, és élvezik azokat a társasági és szexuális szabályokat, amelyek szabadságot biztosítanak nekik ahhoz, hogy szakmai életüket élhessék. Rosin nem állítja, hogy a világ gender – társadalmi nem – háborújában a nők a győztesek, és csak azért teljesítenek kiemelkedően, mert a férfiak rosszabbak. Csak azt mondja, hogy a nők rugalmasabban és ellenállóképesebben alkalmazkodnak napjaink gazdasági kihívásaihoz, mint a férfiak. Sok tény és tapasztalat támasztja alá ezt az állítást.

Az (amerikai) Országos Független Vállalkozók Szövetsége megállapította, hogy a jelenlegi gazdasági recesszió során a női kisvállalkozók túlszárnyalták a férfi kisvállalkozókat. Pénzügyi értelemben a nők, akik átalakítják a cégüket, sokkal sikeresebbnek látják a változások eredményességét, mint a férfiak hasonló helyzetben, akik inkább kudarcosnak érzékelik. Az is igazolódni látszik, hogy a nők a válást is jobban vészelik át, és több nőnek növekszik a jövedelme, több mint 25%-kal a válást követően mint férfinak (nem a tartásdíjból, hanem munkából).

40 évvel ezelőtt a nők és férfiak nagyjából egyetértettek abban, hogy mitől nő egy nő és mitől férfi egy férfi. Rosin szerint a fiatal nők ma inkább tiszta lappal indulnak, elhagyták a feminista, és a prefeminista előfeltevéseket, míg a férfiak ragaszkodnak a maszkulinitás szabályaihoz, ami korlátozza a tisztánlátásukat, és változásukat, elmozdulásukat. Ha Rosinnak igaza van, akkor a férfiaknak kevesebb esélye lesz Achilles-ként rákényszeríteni akaratukat a világra, és inkább Odüsszeuszként hajózhatnak, mint a ravasz, sokoldalú jövevény. Tudomásul kell venniük, hogy idegenek egy idegen világban. (David Brooks, International Herald Tribune, szeptember 12., 7.oldal)

Jó lenne Magyarországon is hasonló vizsgálatokat végezni, hiszen a tanulási eredmények, végzettségek tekintetében ugyanaz a helyzet, de a vállalkozások, kezdeményezőképesség tekintetében is sok a hasonlóság. Izgalmas kérdés, miképpen vélekednek szerepeikről a fiúk és lányok, fiatal nők és férfiak, és miképpen kellene ehhez képest a szakpolitikákat alakítani, a politikusoknak is észlelni ezt és változtatni nézeteiket, viselkedésüket. Remélhetően kibontakozik egy olyan társadalmi vita a női-férfi szerepekről, családi, közösségi feladatokról, a gyereknevelés és családi munkamegosztás kérdéseiről, ami segít mindenkinek abban, hogy megértse, közösen kell a dolgainkat megoldani, a család védelmét pedig az szolgálja, ha a gyerekek gondozásában, nevelésében az apák és a közösség is jóval nagyobb szerepet vállal, hiszen a cél, hogy több gyerek szülessen, örömteli gyerekkort éljen, és felnőve is mindannyian jól érezhessük magunkat a bőrünkben, csak így érhető el!

foto:sxc.hu