Magyarország mind a nők döntéshozatalban való részvételét támogató pozitív megerősítő intézkedések bevezetése, a részvételre vonatkozó felsővezetői kvóták bevezetése, mind a nők, hangsúlyozottan a gyermeket nevelő női munkavállalók munkaerő-piaci aktivitása és lehetőségei tekintetében a sereghajtók között kullog közel másfél évtizede.

A „Biztonságos várandósság - biztonságos munkahely” címmel a Nemzeti Munkaügyi Hivatal által a munkavédelmi bírságok felhasználása során nyújtott támogatásból finanszírozott program keretében végeztünk kutatást a multinacionális és hazai vállalatok irodai munkaköreiben dolgozó várandós munkavállalókat érő pszichoszociális kockázatokról, a lelki egészség esetükben ható stressztényezőiről, mind munkavállalói, mind munkáltatói (HR) szempontból vizsgálva. A kutatási eredmények bemutatása során kitérünk arra, hogy

• mennyire tekintik értéknek a várandósságot a munkáltatók és a munkavállalók?
• milyen megközelítések jellemzőek a munkahelyi stressz kérdésével és ennek a várandós munkavállalókra jellemző sajátosságaival kapcsolatban?
• melyek azok a stresszorok amelyek leginkább jellemzően érik a várandós munkavállalókat és milyen működő gyakorlatokkal rendelkeznek a munkáltatók ezek csökkentésére?

A kutatás alapján készült társadalmi célú reklámfilmek, melyeket a konferencián is bemutattunk, azokat az üzeneteket fogalmazzák meg, amelyek a biztonságos várandósság és biztonságos munkahely feltételeiként kirajzolódnak: rendszerszintű munkáltatói megközelítéssel, a felek kölcsönös szempontjainak ismeretével és tervező egyeztetéssel a várandósság - otthonlét - visszatérés folyamata és egyes szakaszai során a munkahelyi pszichoszociális kockázatok csökkenthetők.

1.film: A várandósság érték
2.film: Hogy mindene meglegyen
3.film: Kettő az egyben

A pszichoszomatikus megbetegedések a munka hatékonyságát nagymértékben csökkentik, kimutatható a nemzetgazdasági teljesítményre gyakorolt negatív hatásuk is. A munka folyamatosan átalakuló világa változó követelményeket támaszt a munkavállalókkal és a munkáltatókkal szemben egyaránt, rendre új stresszfaktorokkal szembesülnek. Magyarországon a munkáltatók számára a vállalati eljárásrendek, programok kidolgozását, intézkedések bevezetését elsődlegesen a munkajogi és munkavédelmi szabályok betartása motiválja.

Speciálisan a nők számára kockázatot jelentő tényezők: a férfiak és nők közötti bérkülönbség (gender gap 17,5%), az időgazdálkodás, a háztartási munka kiegyenlítetlensége, a munka és magánélet összehangolásának problémái, a tradicionális szerepelvárások (női szerepek között domináns az anyaság), elnőiesedett szakmák, a nők alacsony aránya a politikai és gazdasági döntéshozatalban.
A kutatás hipotéziseként fogalmaztuk meg, hogy: a várandós munkavállalók folyamatosan ki vannak téve a stresszorok hatásainak: a munkaerőpiaci hátrányok nem a visszatéréskor, hanem már a várandósság alatt megjelennek, s a fő bizonytalansági/kockázati együtthatók - az anyagi, egzisztenciális, teljesítmény-bizonytalanság - összeadódnak.

A stresszorok több csoportba oszthatók: egyéni és szervezeti szintűeket azonosítottunk. Egyéni szintű stresszor a várandósság bejelentése körüli helyzet. A kutatási alanyok ugyanakkor pozitív tapasztalatokat szereztek kezdeti félelmeikhez képest. Emellett a szerepelvárásokkal kapcsolatban is erőteljes nyomás nehezedik a munkavállalókra: a privát szféra és a munka világa által támasztott elvárások gyakran ütköznek, szorongást eredményeznek. A munkavállaló gyakran érzi úgy, hogy nem tud megfelelni a követelményeknek, másrészt megjelenik a túlzott „féltés, kímélés”, a munkavállaló már nem érzi magát a szervezet integráns részeként. Ha a munkavállaló úgy érzi, hogy befolyása van saját munkakörnyezetére, a munkaszervezésre, a teljesítménye is jobb lesz, a külvilágnak való megfelelés rendkívül erős.

A válaszadók (HR és dolgozó is) 87%-a véli úgy, hogy egyre nehezebb helytállni várandósan a munkahelyen. A bizonytalanságok okozta stressz a legerősebb, markáns az anyagi helyzet romlásától való félelem a gyermekvállalás miatt, továbbá az új szervezeti környezettől és a tudás elavulásától való félelem.

A megkérdezett kismamák 60%-a a gyermek 1 és 2 éves kora között tervezi a munkába való visszatérést, de ha van kismama-program, folyamatos kapcsolattartás, bevonás, hamarabb is elképzelhetőnek tartják a korábbi visszatérést.

A legfontosabb szervezeti szintű kockázati tényező értékként definiálja-e a várandósságot a munkáltató. Ugyanakkor ennek szubjektív megélése eltéréseket mutathat. A vezetői személet és érintettség is kiemelt jelentőségű, elsősorban a középvezetők szembesülnek a
várandós munkavállaló kiesése miatti problémákkal, igénylik a megoldási mintákat a konstruktív együttműködés érdekében. A siker kritériuma egymás szempontjainak megismerése, és az azokra való kölcsönös reagálás.

Egyéni és csoportos stressz leküzdési technikák is fellelhetők a kutatás során. A legjellemzőbb egyéni módszerek: prioritások felállítása, az élethelyzetek tudatosabb tervezése, a családtagokkal és a közvetlen vezetővel való egyeztetés és konzultáció. A várandósság mentén átértékelt helyzetek elemzése során az egyén készségei is fejlődnek. A csoportos megküzdési technikák sorában kialakul a csoportkohézió, a közös megtárgyalás során a dilemma objektivitást kap. A régi sémák után új, praktikusabb, tudatosabb, preventívebb hozzáállással viszonyul a várandósság a munkahelyen kérdéskörhöz az egyén és a szervezet is.

A kutatásban résztvevő munkáltatók közel fele rendelkezik a pszichoszociális kockázatok, stresszorok kezelésére vonatkozó vállalati programmal, amelyek kiterjednek a tájékoztatásra, ismeretátadásra, a munkavállalók és vezetők képzésére. A programok a multinacionális cégek esetén az anyavállalat értékrendszerének megfelelő megközelítéssel szinkronban, több munkáltatónál pedig a munkavállalói/vezetői igényekre reflektálva kezdődött el. Ugyanakkor a várandós munkavállalókat érő komplex stressz-források kezelésére kialakított programmal nem találkoztunk, a munkáltató által elindított programokba a várandós munkavállalók is igény szerint kapcsolódhatnak be. A kisgyermekes munkavállalók számára működő otthonlét alatti kapcsolattartást, esetleg atipikus formában történő visszatérést lehetővé tevő programok csak RÉSZBEN reflektálnak a várandós munkavállalókat érő stresszorok csökkentésére. Leginkább a várandós munkavállalók esetében beazonosított stresszorok (a visszatérés bizonytalansága kapcsán felmerülő szorongás egyes tényezőinek) csökkentésére alkalmasak.

A konferencia további előadásainak összefoglalója itt érhető el. (pdf)

foto:sxc.hu