Az ENSZ CEDAW egyezmény a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szól, s annak 1982 óta Magyarország is részese. A CEDAW Bizottság a magyar állami és civil szervezeti képviselőkkel 2013 februárjában folytatott konzultációt az Egyezmény végrehajtása érdekében 2007 óta tett intézkedésekről, a magyar államnak szóló ajánlásait pedig 2013. március 4-én tette közzé.

Az alternatív jelentésben, a kormányzati jelentést kiegészítendő, civil szervezetek vizsgálták többek között a diszkrimináció felszámolására tett közpolitikai intézkedéseket, a nemi szerepek és sztereotípiák megjelenését a média és az oktatás területén, az emberkereskedelem és prostitúció felszámolása érdekében tett kormányzati intézkedéseket, az esélyegyenlőség kérdését az oktatás, közéleti szerepvállalás és a foglalkoztatás terén, az egészségügyi és családtervezési kérdéseket, valamint a nők elleni erőszak különböző formáit is.

Dr. Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa szerint a korábbi jóval általánosabb és semlegesebb Bizottsági ajánlásokhoz képest a Bizottság mostani záró észrevételeiben sokkal részletesebben és konkrétabban foglalkozott bizonyos, a nőket hátrányosan érintő kormányzati és strukturális változásokkal. Komoly elmozdulás tapasztalható véleménye szerint például a nők szexuális és reprodukciós jogainak terén elszenvedett jogsérelmeinek kérdése, a kórházi szülések medikalizált eljárásai, vagy éppen az Alaptörvény a fogantatás pillanatától védendőnek nevezett magzati élet passzusa terén. A Bizottság ez utóbbi tekintetében felszólította a Kormányt, hogy állítsa le azokat a kampányokat, amelyek megbélyegzik az abortuszt és negatív irányban próbálják befolyásolni az abortusszal és a fogamzásgátlással kapcsolatos közvélekedést. Továbbá a Bizottság sürgeti a magyar kormány képviselőit, hogy tegyék lehetővé a fogamzásgátló készítmények költségeinek társadalombiztosítás keretein belül történő finanszírozását, és a sürgősségi fogamzásgátlás vénykötelességének megszüntetését.

A Bizottság jelentésében kiemeli a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó nőket érintő diszkrimináció erősödésének szomorú tendenciáját. Átfogó, a kisebbségekhez tartozó nők jogainak védelmét és lakhatási körülményeik javítását célzó cselekvési terv híján a Bizottság aggasztónak tartja e csoportok többszörös kirekesztését az oktatási- egészségügyi és foglalkoztatási rendszer területén. Dr. Gellér Judit, az Európai Roma Jogok Központjának (ERRC) munkatársa elmondta, hogy a roma nők és gyerekek különösen kiszolgáltatottak az állami és nem állami szervek által alkalmazott erőszaknak. A szervezet 2008 óta 61 romák elleni erőszakos támadásról értesült, amelyek ügyében a fenti időszakban indított nyomozások és az áldozatoknak nyújtott segítség a civilek szerint nem volt megfelelő.

Az Alaptörvény negyedik módosításának elfogadása után már csak érdekességképpen jegyeznénk meg, hogy a CEDAW Bizottság is felszólította a Kormányt, hogy az Alkotmánybíróság azon határozatával összhangban, amely szerint a család definíciója túl szűkre szabott, módosítsa a vonatkozó definíciót, és a továbbiakban család fogalmán ne csak a férfi és nő közötti házasságot, illetve a szülő- gyermek közötti viszonyt értse, hanem alkalmazza a Bizottság 21. számú általános ajánlását, amely a házasságon és a családi kapcsolatokon belüli egyenlőségre vonatkozik.

A civilek egyértelmű szemléletváltozást vélnek felfedezni a kormányzati intézkedések mögött, ami immár nem a nők és férfiak társadalmi egyenlősége, hanem a hagyományos, korlátozó nemi szerepek értékként előtérbe kerülése mellett köteleződött el. Ezt támasztja alá többek között a 2012-ben elfogadott Nemzeti Alaptanterv konzervatívabb felfogása is, amely a hazafias, erkölcsi nevelésre és a családi életre való felkészítésre fókuszál, és amelyben a nemek egyenlősége sem a fejlesztési területek, sem pedig a nevelési célok meghatározása során nem jelenik meg. És ezt a szemléletet erősíti a foglalkoztatás terén Keveházi Katalin, a Jól-lét Alapítvány munkatársa szerint az új nyugdíjszabályozás jogosultsági idejének megváltoztatása is, ami immár ugyan a gyermekgondozással eltöltött időt beszámítja, de ezzel szemben a felsőoktatásban eltöltött időt nem veszi figyelembe a nyugdíj korhatár elérésének megállapításakor, ezzel is azt üzenve, hogy a nők anyai szerepköre fontosabb, mint a képzettségük. A fentihez hasonló intézkedések hátterében a civilek szerint a foglalkoztatásban fennálló nemi egyenlőtlenségek leplezésének, a tradicionális család támogatásának, és a nők gondozási tevékenységekben való kiemelt szerepvállalásának erősítési szándéka látszik.

Bár a Bizottság felhívja a Kormány figyelmét, hogy erősítse meg együttműködését a civil nőszervezetekkel az Egyezmény végrehajtása és ennek monitorozása során, az alternatív jelentésben közreműködő szervezetek egyhangúlag állítják, hogy az utóbbi idő tapasztalatai alapján az állami szereplők nem működnek együtt velük, sőt, nem is kommunikálnak e szervezetek képviselőivel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemek közötti egyenlőség kérdéseivel foglalkozó háromoldalú – állami, civil, és egyéni szakértőkből álló – konzultatív testület a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsa immár harmadik éve nem ülésezett. Talán e ténynek is köszönhető, hogy a jelenlegi erős aggályokat megfogalmazó CEDAW jelentés részletesen foglalkozik mindazon kérdésekkel, amit egy hazai konzultációs folyamat során hatékonyan át lehetett volna beszélni, megelőzve ezt az újabb súlyos, a hazai viszonyokat elmarasztaló nemzetközi kritikát.

foto:un.org