(...)

Az élettársi kapcsolatok Családjogi Könyvben történő szabályozása nagy vitákat vált ki. Noha azonos nemű partnerek is élhetnek a hatályos Ptk. alapján ún. de facto élettársi kapcsolatban, az élettársi viszonyban élők többségét különnemű partnerek alkotják, akik vagy közös, vagy egyikük gyermekét nevelik, de természetesen élhetnek együtt gyermek nélkül is. Indokoltnak tekinti-e, s ha igen, milyen vonatkozásban azt, hogy helyzetük jogilag rendezett vagy rendezettebb legyen? 

Az ezredfordulón az egyik rangos oxfordi folyóiratban megjelent összehasonlító jogi tanulmány világosan kimutatta: az élettársi kapcsolatok mikénti szabályozása erős ideológiai és politikai befolyásnak van kitéve, döntő mértékben függ attól, hogy konzervatív vagy liberális erők vannak-e éppen hatalmon. Ezt az élettársi viszony szabályozásának vagy szabályozási elképzeléseinek a rendszerváltozás utáni magyarországi története is jól mutatja. A szakértői megközelítés más: elsősorban a demográfiai tények által alátámasztható társadalmi igényekből indul ki, és figyelembe veszi a jogrendszer hosszabb távú sajátosságait. Mindezek együtthatásaként ma is helytállónak tartom a 2002-ben elfogadott Koncepció azon elképzelését, amely a de facto élettársi viszonyt – a felek szándékának megfelelően – családjogi kapcsolatnak tekinti, de nem emeli azt a házasság „szintjére”, a tartós együttéléshez pedig többletjogokat, így tartást, lakáshasználatot, illetve a használati jog öröklését fűzi.

Ez összhangban áll nemcsak a nemzetközi joggyakorlatban, például a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága által követett elvekkel, hanem – amint az az Alkotmánybíróság legutóbbi, a családvédelmi törvény restriktív jellegű család fogalmát megsemmisítő határozatából egyértelműen kitűnik – az Alaptörvényben rögzített alkotmányos követelményekkel is. Az AB határozat indokolásából az is kiolvasható, hogy nincs alkotmányos alapja a gyermeket nevelő és a gyermektelen élettársak jogai és kötelezettségei közötti megkülönböztetésnek, ha az együttélés tartós. A Kormány által elfogadott szakértői javaslat szerint pedig a két esetkörben csak a tartósság időbeli kritériuma más. Azt a megoldást pedig, hogy egy kódexen belül a gyermektelen élettársak viszonya a Kötelmi Könyvben szerződésként, a gyermekeseké a Családjogi Könyvben legyen szabályozva, kodifikációs technikai szempontból nonszensznek tartom.

A Javaslat a jelenleginél nagyobb súlyt fektet arra, hogy a különélő szülők közös szülői felügyeletet gyakoroljanak, de nem tervezi megvalósítani azt az Európában korántsem példátlan megoldást, hogy az egyik szülő akarata ellenére is elrendelhesse a bíróság a bontás utáni közös szülői felügyeletet. Egyetért-e a jelenleg javasolt szabállyal?

A közös szülői felügyelet a szülők nagymértékű együttműködési készségét feltételezi, ami különösen fontos az egymástól külön lakásban, pláne különböző településen élő anya és apa esetén. A közös szülői felügyelet jogszabályi elismerése, 1995 óta felgyülemlett gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen fokú együttműködést kikényszeríteni nem lehet, ha megpróbálnánk, annak csak a gyermek inná meg a levét. Magyarországon a válási kultúra nem áll olyan szinten, hogy ítélettel más belátásra lehetne bírni azt a szülőt, aki ezt a szoros együttműködést elutasítja. Ezért a közös szülői felügyelet – a szülői felelősség valamennyi elemének elvileg közös gyakorlása – elrendelésére továbbra is csak a szülők megállapodása esetén lesz lehetőség. Ugyanakkor ennek keretén belül a felek megállapodhatnak például ún. „váltott elhelyezésben” is. Ha pedig közös felügyeletre nincs lehetőség, a kapcsolattartás új, rugalmasabb szabályozása lehetővé teszi, hogy a felügyeleti jogoknak csak egy részét gyakorló különélő szülő minél intenzívebben vehessen részt a gyermek életében.

A kapcsolattartás körében új rendelkezések igyekeznek segíteni a gyermektől különélő szülő és a gyermeket gondozó szülő közötti sokszor áldatlan viszonyon. Melyeket emelné ki különös súllyal?   

A gyermekkel való kapcsolattartás módja, gyakorisága, terjedelme az elmúlt évtizedben az elvált szülők jogi vitáinak egyre jelentősebb részét teszi ki, ami egyáltalán nem szolgálja a gyermek érdekét. A gyermeket nevelő szülő a széles körű kapcsolattartásra vonatkozó igényeket zaklatásnak tekinti, a különélő szülő a bővebb láthatást is kevesli. A Javaslat a kapcsolattartást gyermeki jogként kezeli, amit csak kivételesen, indokolt esetben lehet korlátozni, ugyanakkor jogszabályi kereteket szab megvalósulásának a gyermek kiegyensúlyozott életvitele érdekében. A kapcsolattartás ma is meglévő kereteit bővíti, amikor lehetővé teszi annak időtartama alatt a gyermek külföldre vitelét is, ha a gyámhatóság, illetve a bíróság másként nem rendelkezik. A szülők elmérgesedett viszonya esetére törvényi szinten rendelkezik az ún. felügyelt kapcsolattartás lehetőségéről, a kapcsolattartás akadályozása, szabályainak megszegése esetén a vétkes féllel szemben szankciók alkalmazását írja elő. Ilyen szankció a kártérítés, a kapcsolattartás korlátozása, annak megvonása. Lényeges, hogy a szülői felügyelettel összefüggő bármely vitában igénybe vehető a mediáció, amit a gyámhatóság, illetve a bíróság a gyermek érdekében a felek számára kötelezővé tehet. Látnunk kell azonban, hogy ez az a terület, ahol egyes esetekben a jog hatóköre véget ér; a különélő szülők között végletesen eldurvult, rossz viszony esetén a törvény sem képes „csodát tenni”.

Tovább a teljes cikkre (ptk2013.hu)

foto:sxc.hu