Két történet alapján dolgozott a cikk szerzője, az egyik a Today show-ban megjelent történet egy hét éves kisfiúról, aki „ellopta” a szülei autóját egy kis sétakocsikázásra, míg végül a rendőrök kapták el. A másik történet szintén egy hét éves kisfiúról szól, amelyet a CNN sugárzott, aki szintén „ellopta” a szülei autóját, őt is a rendőrség csípte nyakon. Két különböző hét éves kisfiú. Egyikük fehér, a másik pedig fekete...

A fehér kisfiú, Preston, hivatalos volt a Today show-ba, ahol családjával együtt jelent meg. Az apa tudva, hogy gyermeke már biztonságban van, a történtekre gyermeki csínytevésként tekint vissza, valamint azt nyilatkozta, hogy ez bármelyik amerikai gyermekkel megtörténhet, csakúgy, mint Preston-nal.

Amikor a műsorvezető, Meredith Vieria, Prestont kérdezi, hogy miért rejtőzött el a rendőrök elől, ő úgy felel: „Mert akartam”, erre Meredith megnyugtatólag a következőket válaszolja: „Nem hibáztatlak érte”. Mivel Preston nem túl közlékeny, az édesanyja siet segítségére: „Azt mondta nekünk, hogy csak tudni akarta milyen egy igazi autót vezetni.” Mikor Vieira ismét kérdezi, hogy miért menekült el a rendőrök elől, a kisfiú vállrándítással válaszol. Vierra kimenti a kínos szituációból: „Csak haza akartál menni, ugye?”

A műsorvezető ezután elmondja még, hogy a család összes tagja az eseményeket követően elment a templomba hálát adni, hogy a gyermek megúszta a történteket nagyobb baj nélkül. És a büntetés? Négy nap videojáték nélkül.

A műsorban még a következő párbeszéd érdekes a műsorvezető és a gyerek között.

Vieira: „Mit gondolsz fair büntetést kaptál?”

Preston: „Igen.”

Vieira: „Érted, hogy mit tettél?”

Preston bólint.

Vieira: „És ugye tudod már, hogy nem volt a legokosabb dolog?”

Preston egyetértőn bólint.

Vieira: „Fogsz még egyszer ilyet csinálni?”

Preston: „Nem.”

Majd a műsorvezető kicsit viccelődik Prestonnal, hogy inkább játékautókkal próbálkozzon a későbbiekben.A végén pedig együtt vonják le a konklúziót: „Sosem tudhatod, mi történik a kisgyermekekkel”.. és végül Vieira zárómondata: „Kishaver, látjuk egymást a templomban!”

Térjünk ki kicsit a videóra is:

Pont olyan, mint amit a Today show-tól várunk. Szívmelengető történet, happy end-del. A kisfiú megkapta a neki szánt társadalmi szerepet: alapvetően jó gyerek, aki kíváncsi volt és talán egy kicsit heves. Mikor nem válaszolt Vieira kérdéseire, a műsorvezető kisegítette. És a legfontosabb, hogy Preston megtanulta a leckét, így nem is szükséges nagyon megbüntetni.

Az előző történet szöges ellentéte a CNN storyjának Latarian Miltonról, a fekete hétéves fiúról, aki elvitte szülei autóját egy kis sétakocsikázásra.

Nézzük a videót itt először:

Első ránézésre nem csak azért meglepő, mert teljesen más szemszögből ábrázolja a történetet, hanem mert szinte arcul csap minket a kisfiú már most tönkretett identitása. Erre rásegít az abszolút lesarkított cím, mely azt üzeni „Szerencsére, nem a te 7 éves fiad!”, a környezet megváltoztatásával, egy szépen berendezett interjúhelyiség helyet a „rideg” utcán egy nem túl jó környéken. Továbbá játszottak még a felvétel felgyorsításával is, hogy az még extrémebb, ijesztőbb hatást keltsen.

Az interjút készítő itt is megkérdezi a gyereket, miért vitte el az autót, aki ezt válaszolja: „Mert ezt akartam csinálni. Mókából, vicces rossz dolgokat csinálni.” A riporter tovább kérdez: „Tudtad, hogy nagy bajt is okozhattál volna, mondjuk, megölsz valakit?” Latarian válasza: „Igen, de valami vagány dolgot akartam csinálni a barátaimmal.”

A riporter rákérdez a fiúnál, hogy szerinte milyen büntetést érdemelne. Latarian nagyon hasonló választ ad, mint Preston: „Csak egy kis... hmm... videójáték megvonás mondjuk az egész hétre.” A történet kibővítésére a riporter még elmondja, hogy a rendőrség azt tervezi, hogy a gyermek ellen vádat emel lopás vádjával, de mivel „túl fiatal ahhoz, hogy javítóintézetbe menjen, a rendőrség azt mondta, hogy szeretnék őt mindenképpen az igazságszolgáltatási rendszerben látni, hogy valamiféle segítséget kaphasson”.

Az összegzés itt, természetesen nem az, hogy ez a gyerek is ártatlan és csak egy kicsit heves, mint Preston. Ő egy „fiatalkorú bűnelkövető”, akinek szüksége van „valamiféle segítségre”. Minél hamarabb rakják be Latarian-t a (börtön?) rendszerbe, annál jobb.

Sajnálatos módon Latarian kommentárja alátámasztja az összes rossz elképzelést. Azt mondja, szeret rossz dolgokat csinálni, vagánynak hívja magát, dacosnak tűnik. (Az interjú végén tűnik csak kicsit szégyenlősnek, mikor rájön, hogy a nagymamájának kell kifizetnie a kárt, amit okozott az autóval.)

Egyféleképpen lehet értelmezni: Latarian egy fiatalkorú bűnelkövető, mindenképpen az igazságszolgáltatási rendszerbe kell kerülnie, mivel tisztán látszik, hogy egy elvetemült gyerek. Ha valaki hisz abban, hogy a fekete emberek hajlamosabbak a bűnelkövetésre,a lejátszott video eloszlatja minden fennmaradó kétségüket is.

Az előzőek bizonyítják, hogy az emberek, már gyermekként kezdik elsajátítani a sztereotípiákat, azt, ahogy mások milyennek látják őket. Ahogy Ann Ferguson megírta a „Bad Boys: Public Schools in the Making of Black Masculinity” (Rossz fiúk: Ahogy az iskola alakítja a fekete férfiakat) című könyvében, a fekete gyerekek, különösen a fiúk, be vannak skatulyázva, mint fiatalkorú bűnözők; nem elragadóan csintalan gyerekek, mint a fehér kisfiúk, a feketék az elejétől kezdve veszélyesen rosszak. A gyermekekkel folytatott kutatások bizonyították, hogy ők maguk is hajlamosak ezt a gondolatot elfogadni, mint a híres játék baba kísérletben, ahol az afrikai származású amerikai gyerekek szívesebben játszanak a világosabb bőrű babával, mert szebbnek tartják (internalizált rasszizmus). A cikk írója úgy véli, hogy a két történet megmutatja, hogy a gyerekek hogyan tanulnak meg úgy gondolni magukra, mint deviánsak és rosszak, mivel ezt sugallja feléjük az őket körülvevő társadalom. Latarian, emlékezzünk csak, hét éves, mint Preston. Mindketten gyerekek, de nagyon különbözően bántak velük és bánnak majd velük a jövőben is...

Forrás (The Huffington Post)

foto:sxc.hu