A szemináriumon szó esett a jelen európai és hazai helyzetről, és olyan jó gyakorlatokról, amik a szakemberek segítségére lehetnek a megvalósításban.
Az Európai Bizottságot a Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás osztályvezetője, Jiri Svarc és a Regionális Politikai Főigazgatóság szakértője, Eva-Maria Szávuj képviselte. Olyan, nemzetközileg elismert szaktekintélyek is előadtak továbbá, mint Dr Jan Pfeiffer pszichiáter (Az intézményi ellátásról a közösségi ellátásra való áttéréssel foglalkozó európai szakértői csoport képviseletében), és Petri Gábor emberi jogi képviselő (Mental Health Europe).
A meghívott előadók között volt Dr Herczog Mária, Egyesületünk elnöke is. „A Biztos kezdet program az intézménykiváltás szolgálatában” c. előadásában betekintést nyújtott a Biztos kezdet program eddigi hazai történetébe, céljaiba, eszközeibe, ill. abba, hogyan járulhat hozzá az intézménykiváltáshoz.
Az eredeti, Nagy-Britanniában kidolgozott programot Magyarország 2003-ban adaptálta. A „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégiai Program (2007- 2032, fő céljai: gyermekszegénység csökkentse, gyermeki jogok érvényesítése, kirekesztés, szegregáció csökkentése és ennek keretében többek között a korai képességgondozás) adta meg működtetési kereteit, azzal a kitétellel, hogy a külső források kezdeti bevonása után 2-3 évvel át kell térni fokozatosan a hazai forrású finanszírozásra. Így 2008 és 2011 között összesen 49 Biztos Kezdet Ház kezdte meg működését.
A program célkitűzései jóval túlmutatnak a gyerekek jóllétének biztosításán és szüleik támogatásán. A helyi szolgáltatások megerősítése, a szakemberek képzése/továbbképzése, a szemléletváltás ugyanis hosszú távú befektetés. A Biztos Kezdet Házakban a korai fejlesztéssel, a felzárkóztatással és az integrációval javulnak az oda járó gyerekek kilátásai, függetlenül társadalmi- gazdasági hátterüktől. A program ugyanis az erősségekre épít, legyen szó akár a gyerekekről, akár a szülőkről. Holisztikus, átfogó, komplex szolgáltatásokkal, ismeretterjesztéssel, elfogadó, befogadó szemlélettel nyit feléjük, ilyen környezetben pedig könnyebb a különböző prevenciós, segítő szolgáltatások biztosítása, végső soron pedig az anyák visszasegítése a munkaerőpiacra, ill. a gyerekek útjának egyengetése a közösségbe.
Dr Herczog Mária szerint ez az a látásmód, szemlélet, ami előrelendítheti itthon az intézménykiváltást a gyermekellátásban. Magyarország volt az egyetlen rendszerváltó ország, ahol csökkent, és nem nőtt a szakellátásban lévő gyerekek száma.
A sikerhez elengedhetetlen a családi, közösségi nevelés támogatása és erősítése, a pozitív szülőség terjesztése (és oktatása), és annak elismerése, hogy a szülői készségek fejleszthetők. Fontos továbbá annak felismerése, hogy fejleszteni kell a helyi univerzális és célzott szolgáltatásokat, a helyi együttműködések rendszereit. Mindezekkel az esetek többségében megelőzhető lenne a gyermek kiemelése a családból, ill. a családjukon kívül nevelkedő gyerekek családba kerülése is könnyebbé válna.
Ezek a szolgáltatások és folyamatok ráadásul viszonylag egyszerűen mérhetők, értékelhetők, így tudatosítható a szakmában és a szélesebb közösségben is társadalmi és gazdasági hasznosságuk, megtérülésük.
A szemináriumon megjelenített más programok: a magyarországi kiváltás folyamatának jelene és jövője, közös európai útmutató és eszköztár, a magyarországi kiváltás folyamatának támogatása a 2014-2020-as uniós fejlesztési időszakban. A jó gyakorlatok kapcsán szó esett pl. a cseh intézménykiváltás programjának tapasztalatairól (a csehországi szociális ellátás területén dolgozó Šárka Skřížková, Vyšší Hrádek előadásában), a pszichiátriai betegek közösségi ellátásának svéd modelljéről a személyes ombudsman, „personal ombudsman” intézményén keresztül (Petri Gábor), vagy a hazai fogyatékosügyi területről (Pordán Ákos, Kézenfogva Alapítvány).
Az előadásokból kiderült, hogy más országokkal összevetve jól halad Magyarországon a fogyatékkal élők és a pszichiátriai betegek intézeteinek kiváltása. Ugyanakkor – talán éppen azért, mert a gyermekvédelem területén kisszámú, és kevésbé erős civil szervezetek működnek, nincsenek kliensszervezetek – a gyerekotthoni ellátások kiváltása nem halad, nincs nemzeti intézménykiváltási stratégia sem a gyermekvédelemben, sem az egészséges, sem a fogyatékos gyerekek számára. A tervezett intézkedések, amelyek szerint 12 évnél fiatalabb gyereket nem lehet gyermekotthonban elhelyezni, 2014. január 1-et követően, sajnálatos módon azon a feltételezésen alapul, hogy az érintett gyerekeket az intézményes helyett nevelőszülői ellátásba kellene átvinni, és nincs program a megelőzésre, korai beavatkozásra, családtámogatásra, szülői készségek megerősítésére, ahogy a családba való visszagondozásra sem. Ez eleve esélytelenné teszi a vállalkozást, hiszen minden fejlett országban súlyos problémát jelent a nagy számú alkalmas nevelőszülő alkalmazása, segítése, másrészt ahhoz, hogy nagyon fiatal, fogyatékos, többes testvéreket, szüleikkel rendszeres kapcsolatot tartó, sokproblémás, traumatizált gyerekeket nevelőszülőknél lehessen elhelyezni, nem a tervezett csökkentett, hanem jelentősen megnövelt erőforrásokra lenne szükség.
Az alapvető cél a gyerekek vérszerinti családban tartása, a családok segítsése kellene, hogy legyen, ami ma nehezen kommunikálható, hiszen ebben az esetben nagyon sok szegény, munkanélküli, függőséggel, súlyos gondokkal küzdő, halmozottan hátrányos helyzetű, roma, fogyatékos családtagot is jelentő családok támogatsát jelentené, ami éppen nem tartozik a politikai prioritások közé.
Az intézeti ellátások kiváltásának magyar nyelvű útmutatója itt tölthető le: Alternatív gondoskodás a gyermekekről – Útmutató