Több brit napilap is beszámolt arról a kisfiúról, akit első osztályos korában kirúgtak az iskolából. Édesanyját utoljára azért idézte be az iskola, mert a fiú egy társát nekilökte a könyvespolcnak; korábbi esetekben lökdösődött, papírokat és székeket dobált, a tanórákon bekiabált, ezek miatt több alkalommal küldték már haza tanítási időben. Az iskola vezetőségének több beszélgetése is volt a szülőkkel, úgy vélik, a másik 215 diákjuk jólléte és fejlődése Harry jelenlétével bizonytalan, ezért döntöttek: ami elég, az elég.
A kirúgás előtt fél évvel Harry már járt szakembernél, aki megállapította, autizmus spektrumzavara és valószínűleg figyelemhiányos hiperaktivitás-zavara is van; a kisfiú szülei szerint az iskola nem vette figyelembe a szakember véleményét (bár elküldte az intézménynek írásban), amiben az állt, az iskolától kiemelt figyelemre és támogatásra, és további orvosi vizsgálatokra volna szüksége.
Az iskola szóvivője szerint a szülőknek megvolt a lehetősége a fellebbezésre, az eltanácsolás náluk mindig a legutolsó megoldás.
A szülők szerint ugyanakkor az iskola a kényelmesebb megoldást választotta, azzal pedig, hogy „rossz gyereknek” bélyegezték meg, csak rontottak a későbbi a beilleszkedési esélyein. „Harry viselkedése az állapota következménye, segítségre van szüksége. Többször kértem, hogy az iskolapszichológus vizsgálja meg, de mintha a falnak beszéltem volna. Úgy érzem, meg sem akarják hallani. (…) Értem, hogy a többi szülő ideges, aggódik, ha megzavarja az órákat, vagy lökdösődik, de nem lehetett volna ezt másképp kezelni? Még csak ötéves. Két héttel az után, hogy először találkoztunk az iskola szaktanácsadójával, már el is tanácsolták.” – nyilatkozta az anya.
Édesanyja a kisfiú születése óta érezte, valami nincs rendben vele. A vártnál 3 hónappal korábban, oxigénhiányos állapotban született. Bár szépen fejlődött, nem szerette, ha megölelik, nem tartott szemkontaktust. Sosem bírta a nagy, zajos tömeget, a hangzavart vagy a hangos zenét, így már a bölcsődében is vizsgálták és jártak vele nevelési tanácsadásra. Az iskolában aztán az első tanítási napon telefonáltak az anyának, vigye haza a fiát, mert egy asztal alatt kuporogva sikít.
Egyre több baj volt vele az iskolában, a szülők tudták, ez már nem biztos, hogy csak beilleszkedési probléma. Az iskola közben kérte őket, vigyék át máshova a gyereket; az anya az interjúban úgy fogalmazott, azóta sem érti, a pedagógusok, tanácsadók, akiknél megfordultak, miért nem foglalkoztak azokkal a helyzetekkel, amik kiváltották a kisfiú dühét. És bár ők próbálják otthon fegyelmezni és világosan kijelölték a határokat, nála egyszerűen nem működnek a máshol bevált módszerek: nem lehet például csak úgy rákiabálni, mert nem tudja feldolgozni, kezelni a kommunikációnak ezt a formáját és kiborul.
Harry az eredeti cikk megjelenésének idején, 2013 októberében – amíg az önkormányzat a számára legmegfelelőbb helyet kereste - egy speciális osztályba járt, szülei akkor attól tartottak, ezek után már nem lesz helye a hagyományos iskolákban. Novemberben volt esedékes a következő vizsgálata, amelyen meghatározták, pontosan hol áll az autizmus- és figyelemhiányos hiperaktivitás-skálán.
A szigetországban 2011-ben 690 általános iskolás gyereket tanácsoltak el, közülünk 230 gyereket „bomlasztó” magatartása miatt, 200-at felnőtt bántalmazása vagy ellene irányuló agresszió, 120-at iskolatársa megtámadása miatt. Riasztó, hogy 250 hétéves vagy annál fiatalabb gyereket felfüggesztettek, közülük 50-en még csak 5 évesek, húszan pedig 4 éven aluliak.
Nagy Britanniában 2013-ban több mint 61.000 diákot diagnosztizáltak enyhe fokú autizmussal, további 158.000 gyereket valamilyen viselkedési, érzelmi vagy szocializációs problémával.
Az egyik brit oktatáspolitikával foglalkozó civil szervezet szerint nagy kárt okoz a gyerekek többségének oktatásában a „kezelhetetlen” 5%. A probléma gyökere sok esetben szerintük az, hogy manapság a szülők egy része képtelen az alapvető és főleg a szociális készségeket átadni gyerekeiknek, kiskorukban túlkorlátozzák őket.
A National Autistic Society, az egyesült királyságbeli, autistákat segítő szervezet ugyanakkor azon az állásponton van, hogy a pedagógusok képzése és a problémás gyerekek kiemelt támogatása volna a megoldás. Szerintük sokszor tűnhet úgy, hogy egy autisztikus gyerek rosszalkodik, pedig csak nem tudja, hogyan kellene értésére adni a körülötte lévőknek, hogy valami nem tetszik neki, valamit nem akar. Ők is úgy vélik, hogy a hagyományos iskolák a súlyosabb esetekben nem megfelelőek, de a tapasztalatok szerint az autisztikus gyerekek nagy része jól teljesít ezekben is.
A szervezet oldalán további szakmai anyagok találhatók autizmussal élő felnőtteknek, szüleiknek, illetve pedagógusoknak (angol nyelven): www.autism.org.uk.
Kép forrása: sxc.hu