Régóta tudjuk, hogy lelki fájdalmaink és titkaink magunkba temetése hosszú távon nem csupán boldogtalan személyiséggé tesz bennünket, hanem fizikai egészségünket is tönkreteheti. Ez a könyv nemcsak arról szól, hogy őszintén tárjuk fel bajainkat hozzátartozóinknak és barátainknak vagy az intézményes segítőknek, hanem arról is, hogy problémáink elmondása vagy leírása révén felfedezhetjük a bennünk lakozó elbeszélőt, és szöveggé alkothatjuk mindazt, amire korábban talán nem is találtunk szavakat. A könyvből megtudhatjuk, hogyan tették ezt előttünk mások, hogyan tegyük mi magunk, és hogyan formálódhatnak homályos emlékfoszlányaink történetekké. Ettől persze jó testi-lelki hatásokat várhatunk. De nemcsak ez a fontos, hanem az is, hogy ezzel talán életünk legnagyobb kalandja kezdődik el...
Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, „beleesik"? Ez a könyvecske – noha az emberek többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja – az előbbi feltevésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük.
A könyv biztos kézzel vezeti végig az érdeklődőt a védőoltásokkal kapcsolatos legfontosabb kérdéseken. A legújabb kutatási eredményeket és klinikai tapasztalatokat figyelembe véve íródott, kritikusan nagyító alá véve az oltásokról nyújtott sokoldalú és objektivitásra törekvő elemzéseket. Segítségével bepillantást nyerhetünk abba, hogy Nyugat-Európában milyen szempontok alapján alakítják ki szülők és orvosok közösen és szabadon gyermekeik és saját maguk oltási naptárát. A könyvben helyet kaptak a legfrissebb magyarországi vonatkozások is.
Minden úgy kezdődik, hogy kibújva a világba, elveszítjük az anyaméh biztonságot nyújtó melegét. Aztán azt hisszük, a legszeretettebb lény, az anyánk, csakis és kizárólag a miénk, szinte a tulajdonunk. A csalódás gyors és letaglózó, amit újabb és újabb csapások követnek: szüleink szeretetéből részt követelnek testvéreink, a barátok, az egész ellenséges külvilág. Felcseperedvén megint csak fájdalmak felhőzik a lelkünket, szerelmek jönnek és mennek, szeretet és gyűlölet között téblábolunk. Az imádott társról kiderül, hogy dühítő hibái vannak, a jó emberekről, hogy valójában rosszak, s a világ bizony nem is olyan szép. Romba dőlnek az illúziók, ismét veszteségek sorjáznak elő, immár szeretteink elvesztése, hogy aztán rádöbbenjünk: lassan már nekünk integet a halál. Nem vesszük észre, hogy miközben álmok és emberek tűnnek tova, beteljesedik egy élet, a mi életünk, a mi személyiségünk, amely csak könnyek és veszteségek árán válhat felvértezetté a megpróbáltatásokkal szemben. Emberré lettünk, érett, örülni és alkotni képes, néha szenvedő, de gyakrabban boldog, az életet élvezni tudó személyiséggé.
Kik azok a mérgező szülők? Esetleg Ön is az áldozatuk volt, vagy még ma is az? Netán úgy bánik saját gyerekeivel, ahogy Önnel tették a szülei? Magánéleti kapcsolatai rendre kudarcot vallanak? Fél az intimitástól, vagy éppenséggel annyira ragaszkodik a partneréhez, hogy mindent elnéz neki? Nehezen érvényesíti az érdekeit, és gyakran meghátrál vagy fellázad, ha ellenállásba ütközik? Ezekre és még számos hasonló kérdésre kap választ ebben a ragyogóan világos, közérthető könyvben, amely helyenként megdöbbentő példákkal illusztrálja, milyen sérüléseket okoz a gyerek lelkében a destruktív szülői magatartás, és teszi a felnőtt embert – nemritkán egy életre – a szülők rabjává. A könyvből azt is megtanulhatja, hogyan léphet ki a szülők árnyékából. Ez a bátor, nyílt hangvételű, mély együttérzéssel megírt könyv, amely a sorsfordítás, a gazdagabb emberi kapcsolatok és a boldogabb, teljesebb élet lehetőségét kínálja az olvasónak.
Gyakran megesik velünk, hogy görcsbe szorul a gyomrunk, a torkunkban gombócot érzünk, kiüt rajtunk a hideg veríték. Félünk valamitől? Nem, hiszen sokszor alig értjük, mi riasztott meg bennünket, és mégis rettegünk valami ismeretlentől, megmagyarázhatatlantól, irracionálistól. A pontosan leírható félelem határmezsgyéjén túl kezdődik a szorongás titokzatos és baljós világa, a sötét szobától, a mélységtől, a bezártságtól és még számtalan más, valójában tökéletesen veszélytelen dologtól való érthetetlen iszonyodás.
A német pszichoanalitikus típustanában négy szorongásos alapforma: a szkizoid, a depresszív, a kényszeres és a hisztérikus személyiség hétköznapi vagy már kóróssá vált tünetegyüttesét vázolja fel megdöbbentő és egyben lenyűgöző érzékletességgel.
A bűntudat olyan zavar, amelyet nem tartanak betegségnek vagy rendellenességnek, hanem olyan panaszok, amely az emberi faj evolúciós folyamatainak jellegzetességeivel függ össze. Ez a szenvedés elkerülhetetlen, de küzdeni lehet ellene és többé-kevésbé enyhíthető. A neves pszichológus e könyvében épp ilyen gyógyászati célzattal, tanácsokkal szolgál a velünk született félelmi mechanizmus túlzásainak mérséklésére szolgáló gyógyszerek ajánlásától a pszichoterápiák alkalmazásig.
A szerző fő célja mindenekelőtt a szülők fogékonnyá tétele arra, hogyan akadályozzák meg gyermekeikben a súlyos bűntudat kialakulását.
Az emberi játszmák folytatása ez a kötet, amelyben a népszerű szerző tovább megy annál, hogy megállapítsa: mindannyiunknak van egy szülői, egy felnőtt valamint egy gyermeki énje, és ezek játszmákat játszanak egymással és másokkal. Ebben a könyvben már a gyermek sem „szabad" – hiszen sorskönyvvel a fejünkben jövünk a világra, attól függően, hogy akarnak vagy nem akarnak bennünket, hogy milyen családba születünk, és így tovább. Sorsunk nem a csillagokban van megírva, hanem a tudattalanunkban – állítja Berne -, és kíméletlenül elmondja azt is, hogy hogyan.
Az agresszivitás, a pusztításhajlam, a rombolás vágya ősidőktől fogva sajátja az emberi természetnek – legalábbis így tartja a közhiedelem. Korunk egyik legjelentősebb pszichológusa, e világsikert aratott, számos nyelvre lefordított tudományos alapmű szerzője azonban vitába száll ezzel az önfelmentő vélekedéssel, és elképesztő ismeretanyag felhasználásával, elmés és lenyűgözően logikus érveléssel bizonyítja, hogy a fenti tulajdonságok a modern idők „vívmányai", a mai ember kevéssé rokonszenves személyiségjegyei.
Valamennyiünkkel előfordult már, hogy hirtelen, jelentéktelen ok miatt, sőt anélkül valami megfoghatatlan, a tudat ismeretlen mélységeiből előtörő vak düh fogott el, amikor ölni tudtunk volna a tekintetünkkel, és nemcsak azzal; amikor egy másik embert legszívesebben ízekre szaggattunk volna. Valamennyien be voltunk már börtönözve az irracionális gyűlölködés rácsai mögé, ahonnan szabadulni semmivel sem könnyebb, mint egy igazi cellából. Állat ősünk tört volna elő belőlünk, vagy az újabb idők rémségeire reagáltunk így? Nem tudhatjuk. A szálak belevesznek a végtelenbe. Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy kinyomozza a megfoghatatlan gyűlölet okát, megpróbáljon segíteni rajtunk, akik egyszerre vagyunk mások lelkének potenciális gyilkosai és ugyanakkor szerencsétlen áldozatok.