Jelentés az ifjúságügyről

ifjusagugyMiből lehetne a cserebogár? címmel jelent meg 2015 decemberében az elmúlt két év ifjúságügyi kutatásait összegző kiadvány, melyben a szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy az általuk elemzett területek esetében hiányos, felemás a működés, az egyik legfontosabb ifjúságügyi szereplő, a magyar kormány pedig a saját maga által kijelölt úton halad, továbbá nem különösebben érdekli ki és miként reagál a döntéseire, és különösen nem fontosak a döntések hosszú távú hatásai.

A kötet szerzői összegzésként úgy vélik, hogy „az állandó változások a fiatalok számára nem progressziót, reformot, előrelépést jelentenek, hanem sokkal inkább bizonytalanságot, az igazodási lehetőségek elvesztését. Ifjúságkutatási adatok szerint (Nagy-Székely, 2014) mára a fiatalok által megjelölt legégetőbb problémák első helyét a hagyományos problémákkal (lakás, család, munkahely) szemben a kilátástalanság vette át. Nem csoda hát, hogy a migráció, ezen belül is a kivándorlás kérdése lett az egyik leginkább akkut ifjúsági probléma.

 

Bár a jelenség össztársadalmi szintű, a fiatalok a legdinamikusabb társadalmi csoport, akik elsősorban a „lábukkal szavaznak”. Szakértői becslések szerint már (Portfolio, 2015) mintegy 5-700000 állampolgár ment külföldre az elmúlt öt évben és a folyamat egyre gyorsulni látszik. A tanulók majd fele (45%), a 35 év alattiak több, mint harmada (33%) tervezi elhagyni az országot (Tárki, 2015).”

 

A kötet írása, szerkesztése során az azt jegyző szakemberek az alábbi ajánlássort fogalmazták meg a közpolitikai cselekvés ösztönzéseképp:

 

1. Létre kell hozni az ifjúságpolitikai kereteket meghatározó – nemzeti, politikai és szakmai konszenzuson alapuló – ifjúsági törvényt, kormányzati ciklusokon túlmutató időtávra megalkotva.

 

2. Ki kell kérni az ifjúsági szervezetek véleményét valamennyi, a korosztályt érintő kérdésben, különösképp jogszabályalkotás, -változtatás esetén.

 

3. Létre kell hozni a legitim civil-kormányzati párbeszédet, az ISZEF-et nemcsak létszámában kell kinyitni, de működési mechanizmusait is át kell alakítani.

 

4. Át kell alakítani a Nemzeti Ifjúsági Stratégia intézkedési terveinek rendszerét, biztosítani kell, hogy folyamatosan legyen érvényes intézkedési terv, mégpedig olyan, amely mind formájában, mind tartalmában politikai és ifjúságszakmai konszenzust élvez.

 

5. Támogatni kell az önálló ifjúságsegítő képzési rendszer (bachelor, master, doktori fokozat) felépítését.

 

6. Biztosítani kell az ifjúságszakma fejlesztése érdekében a nem iskolarendszerű képzéseket, továbbképzéseket. Az államnak kell a forrásokat ehhez biztosítania, míg a tényleges ifjúságszakmai tevékenységet végző szervezeteknek kell megállapodniuk a képzési szükségletekről, és arról, hogy a képzések megtartásával az ifjúságszakmát ténylegesen gyakorló (nem csak ilyen képzéseket tartó) szereplők közül kiket bíznak meg.

 

7. Támogatni kell a szakrendezvényeket és a szakmai periodika újraindítását, ezzel biztosítva az ifjúságügy tudományos hátterét.

 

8. Válaszolni kell a vándorlás kihívásaira – az ilyen irányú nemzeti (nem csak állami és civil szervezeti, de társadalmi) stratégia és annak megvalósítása egységes keretben kell kezelje a Magyarországon születettek belföldi és nemzetközi vándorlását, a külhoni magyarok Magyarországra vándorlását (ami egyúttal a szülőföld elhagyása), a nem magyar nemzetiségű uniós polgárok és harmadik országok polgárai vándorlásának kérdéseit.

 

9. Meg kell erősíteni az állampolgári nevelést. A parlamentbe jutott pártoknak támogatásuk egy részét fiatalok politikai-állampolgári képzésére kelljen fordítani, amiben kvótás részvételi lehetőséget kell biztosítani a pártban, illetve ifjúsági szervezetében nem tag fiatalok számára (a politikai ifjúsági szervezetek támogatásának feltételéül kell szabni, hogy más – nem azonos politikai családhoz tartozó – hasonló szervezetekkel közös programokat is kelljen rendezniük, például döntésszimulációs gyakorlatokat).

 

10. Erősíteni kell a családi életre nevelést. Egyetlen családmodell propagálása helyett, a tudatos családalkotás kompetenciáit erősítő, gyakorlati tapasztalatokat és azok feldolgozását biztosító programokat kell finanszírozni.

 

11. Biztosítani kell a középiskolai közösségi szolgálatban rejlő potenciálok komplex fejlesztéssel történő kibontakoztatását. Ki kell képezni pedagógusokat a szolgálat teljesítése során szerzett tapasztalatok feldolgozásának, általában a saját tapasztalatokból való tanulás kompetenciái kialakításának támogatására. A kiképzettek által diákjaikkal végzett munkát el kell ismerni a munkaterhelésben. Ettől függetlenül is elő kell segíteni, hogy a közösségi szolgálat tapasztalatával mind több fiatal vállaljon önkéntes közösségi tevékenységet, de nem a kényszer, hanem a lehetőség erejét használva.

 

12. Biztosítani kell, hogy 2016-ban – és a továbbiakban is négy évente – országos reprezentatív ifjúságkutatás során felvegyék azokat az adatokat, amelyek a korábbi kutatások során felvett – és még releváns – adatokkal együtt idősoros elemzéseket tesznek lehetővé, kutatói szakmai konszenzus alapján.

 

13. Be kell kerüljön a gyerekjogok oktatása (minden korosztály számára) a Nemzeti Alaptantervbe, és folyamatosan, évfolyamról évfolyamra legyen a tananyag része. Így történhet meg a gyerekek széleskörű tájékoztatása arról, hogy mik a jogaik és hova fordulhatnak segítségért.

 

14. Meg kell ismertetni a szülőkkel és a nagy nyilvánossággal a gyerekjogokat, illetve a gyerekjogi szemléletet, értsék meg annak jelentőségét.

 

15. Fel kell állítani az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának javaslatával összhangban az önálló gyerekjogi ombudsman (helyettes) intézményét.

 

16. Növelni kell az ifjúságszakmai célokra szánt forrásokat, közvetlenül fiatalokat szolgáló közösségi intézmények működtetésére normatív finanszírozást kell bevezetni – ezzel a helyi közösségek egésze számára is szakmai segítséget adni a települések lakosságmegtartó képességének javítására.

 

17. Átláthatóbbá és nyilvánosan indokolttá kell tenni a nem normatív finanszírozást.

 

18. Tartalmaznia kell a települések fejlesztését szolgáló pályázatoknak kötelező közösségi alprogramot, nem elég betont és vasat építeni. A pályázatok legyenek két lépcsősek, a második körben már kelljen helyi közösségi munkát végezni a szükségletek feltárása, a fejlesztések fenntartásáért való helyi közösségi felelősségvállalás kialakítására.

 

19. Támogatni kell, hogy a kisebb ifjúsági civil közösségek tevékenységüket közvetlen környezetük kétkezi és anyagi segítségével végezhessék, a jelentősebb helyi és országos szervezetek pedig az állami források jóval átfogóbb bevonásával sikeresen intézményesülhessenek.

 

A Miből lehetne a cserebogár? – Jelentés az ifjúságügyről című teljes kötet letölthető az alábbi linkre kattintva: http://www.ifjusagugy.hu/kotetek/IJE14-15.pdf

 

Tovább a kategóriában: Figyeljetek Ránk! »