A kérdőíveket két mintán kérdezték le. Az első mintában 985 olyan roma felnőtt szerepelt, akiknek háztartásában legalább egy olyan gyermek volt, aki kimaradt az iskolából. A másik mintában 979 olyan roma felnőtt válaszolt a kérdésekre, akiknek mindegyik gyermeke iskolába vagy iskola előtti oktatási intézménybe járt. A résztvevők etnikai hovatartozását önbevallásukra alapozták. Bukarestből és az ország 30 megyéjéből 66 kompakt roma közösséget választottak ki a 2002.évi népszámlálás adatai alapján.
A kutatás részét képezték a 2010 februárja és márciusa között 6 közösségben szervezett fókuszcsoportok. A csoportos beszélgetések a következő témákat érintették: iskolai távolmaradás és lemorzsolódás, gazdasági helyzet, oktatás költségei, diszkrimináció, szegregáció, mediáció hiánya a pedagógusokkal, roma szülők és közösségek, korai házasságok, a közösség véleménye az iskoláról, mint a társadalmi mobilitás eszközéről, iskolai élmények, etno kulturális oktatás hiányosságai. A fókuszcsoportok résztvevőinek összetétele tükrözte a nemi, lakóhelyi (város-vidék) és kulturális különbözőséget (integrált-tradicionálisabb).
A kötet három nagyobb fejezetből áll, melyeknek fontosabb megállapításait ismertetjük, és bemutatunk néhány hasonló magyarországi kutatási eredményt is. A kiadvány első fejezete az óvodai oktatást tárgyalja, a második fejezet az iskolai oktatásra fókuszál, a harmadik rész a diszkriminációt tekinti át.
1. Az óvodai iskolaelőkészítő
Romániában nem kötelező az óvodai, iskolaelőkészítő év, szemben a hazai rendszerrel, ahol idáig a gyerekek 5 éves kortól voltak kötelesek óvodában járni, melynek célja az volt, hogy az iskola megkezdéséhez szükséges alapvető készségekkel, képességekkel rendelkezzenek. Az újonnan elfogadott közoktatási törvény szerint három éves kortól lesz kötelező az óvodai részvétel. A törvény soféle szempontból vet fel kérdéseket, de már technikai szempontból sem megoldható, hiszen 30-40 ezer új óvodai férőhelyre lenne szükség, és a túlzsúfoltság már így is sok helyen elviselhetetlen a gyerekek és az ott dolgozók számára is.
A tanulmány írói mellett számos hazai szakember is úgy véli, hogy minél hosszabb ideig jár egy gyermek minőségi óvodába, annál sikeresebb lesz az iskolai előmenetele. Romániában nem kötelező az óvoda, kevés a férőhelyek száma, a roma gyerekek óvodáztatási aránya nagyon alacsony. A „lemorzsolódott” mintában szereplő gyerekek körében 4.2%, az „iskolalátogató” mintában 8.1 % az óvodába járó gyerekek aránya. Az utóbbi mintában szereplő szülőkre jellemző, hogy jóval dinamikusabbak a munkaerőpiacon, s ez maga után vonja, hogy gyermekeiket könnyebben felveszik az intézményekbe. A munkával, munkahellyel rendelkező szülők gyerekeinek 28.2%-a járt óvodába, szemben a teljes minta 8.3%-ával. Ez ellentmond az EU célkitűzéseinek, és a tagállamok számára kötelezően előírt fejlesztési kötelezettségeknek, hiszen nem csak a dolgozó szülők esetében, hanem a hátrányos helyzetű gyerekek számára is kiemelkedően fontos a rendszeres óvodába járás.
A romániai kutatásban az óvodából való kimaradás legfontosabb okaként az óvoda hiányát említik (29.6%). A romák által lakott településeken, településrészen gyakran nincs óvoda, így ha a szülők számára fontos is lenne gyermekük elhelyezése, ez nem megoldható.
Szabó-Tóth Kinga 2005-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében folytatott empirikus kutatása során 25 óvodát vizsgáltak. Megállapították , hogy a roma és nem roma gyerekek iskolai felkészítésében egyaránt alapvetően fontos szerepe van az óvodának, azonban sok településen nem áll rendelkezésre megfelelő számú férőhely (a nem dolgozó szülők három- vagy négyéves gyerekeit ezért nem fogadja az óvoda). A szerző azt is megállapította, hogy nem kellően motiváltak a roma szülők gyermekük óvodáztatásában, illetve szegénységük meggátolja őket abban, hogy az óvodába járáshoz megfelelő ruházatot biztosítsanak a kisgyereknek. Fontos okként szerepel még a nem megfelelő kommunikáció az intézmények és a szülők között.. Ezek a tényezők együttesen, illetve külön-külön is hatással vannak arra, hogy a cigány gyerekek nem tudnak sikeresen teljesíteni az általános iskolában. A sikertelen iskolai „életút” hozzájárul kedvezőtlen társadalmi helyzetük újratermelődéséhez.
Havas Gábor 2002-ben végzett óvoda kutatása során megállapította, hogy országosan 35-40 olyan település van, ahol mindenképpen érdemes lenne óvodát létesíteni, hiszen a településen az óvodáskorú gyermekek száma meghaladja a 20 főt. Elsősorban a romák által az ország egyéb területeihez képest magasabb létszámban lakott Baranya, Borsod és Szabolcs megyékben van intézményhiány a meglévő szükséglet ellenére. A szerző több kutatásában kiemelte az óvodai oktatás fontosságát, amelyből területi és gazdasági okok miatt a legrászorultabb családok gyermekei nem vagy túl rövid ideig részesülnek.
A szülők iskolai végzettsége szintén hatással van gyermekeik óvodába járására, minél magasabban iskolázottak a szülők, gyermekeik annál nagyobb valószínűséggel járnak óvodába. A romániai kutatás adatai szerint a középfokú végzettséggel rendelkező szülők gyerekeinek 43.6%-a volt óvodás, szemben a teljes minta 27.9%-ával, az analfabéta szülők gyermekeinek 97.8%-a nem járt óvodába. Az óvodai oktatásban eltöltött idő szintén meghatározó a gyerekek későbbi tanulmányai során. A 3 éves roma gyerekek óvodai részvétele tizenkettede nem roma társaikénak, 4 éves korban hetede, míg 5 éves korukra ez az arány ötödére „csökkent”.
Magyarországon Kézdi Gábor és Kertesi Gábor vizsgálata egyértelmű összefüggéseket mutatott ki a szülők iskolai végzettsége és az óvodáztatás hossza között: minél magasabb a szülők végzettsége, annál több évet jár a gyermek óvodába. A társadalom középrétegeinek gyerekei kb. 90 százalékban legalább három évig óvodások, ugyanakkor a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek közül a 0-7 osztályt végzett anyák gyerekeinek csak a fele, a 8 osztályt végzett anyák gyerekeinek 70 százaléka jár legalább 3 évig óvodába.
Az óvodai ellátás igénybevétele mindkét országban költségekkel jár, amely megterheli az alacsony jövedelmű roma családokat. A román kutatásban az óvodából való kimaradás második leggyakrabban említett oka az anyagiak hiánya, a szülők 23.6%-a említette ezt. A magyarországi kutatási eredmények hasonlóak. Havas Gábor 2004-ben publikált tanulmányában az óvodáztatás hiányának okai között ugyancsak kiemeli a nem megfelelő anyagi háttért. A szülők számára gondot jelent a gyerekek felöltöztetése megfelelő ruhába (különösen télen), és gyakran a gyerekek utaztatása sem megoldott. Az óvodák mindkét országban a megfelelő ruházat elvárásán kívül az un. tisztasági csomag bevitelét is kérik, még ha nem is hivatalosan, illetve egyéb plusz költségek (pl. kirándulások, színház, fényképezés) is terhelik a szülőket.
A romániai kutatás során a megkérdezett szülök egyharmada (31.3%) az oktatásra való felkészülés igénye miatt íratta be gyermekét az óvodába, egyéb fontos indokként szerepelt még a szocializáció (18.3%). A szülők óvodával kapcsolatos attitűdjének legfontosabb eleme a pedagógusokról alkotott vélemény (36.1%). A magyarországi kutatások szintén hangsúlyozták, hogy az óvónőknek meghatározó szerepük van a szülők óvodához való viszonyulásában, nyitottságuk, elfogadásuk fontos tényező a szülők számára. Pik Katalin kutatási eredményei azt mutatják, hogy az óvodai dolgozók sokszor tanácstalanok a roma gyerekek óvodai nevelésével kapcsolatban. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a roma gyerekek többsége egy évet jár óvodába, ezután a nevelési tanácsadóba küldik, ahol a szakemberek még egy óvodában eltöltendő évet javasolnak számukra. Kutatásai során azt a hipotézist is vizsgálta, amely szerint a roma szülők esetleg féltik a gyerekeiket az óvodától. A 2000-ben megjelent tanulmány egyik megállapítása, hogy a roma szülők egy része nem szívesen viszi gyerekeit integrált óvodába, mivel tartanak a nem romáktól és attól, hogy konfliktus esetén a nem roma óvónő nem védené meg őket. A Szabó-Tóth Kinga (2007) által végzett kutatás kiemeli, hogy azok az óvodák érnek el sikereket a roma gyerekek óvodai „életútja” során, amelyek nyitottan közelítenek a szülőkhöz, ahol a kapcsolattartás túlmegy a formalitásokon. Ezekben az óvodákban az óvónők azonnal, helyben kezelik a konfliktusokat, és adnak választ a szülők kérdéseire. Prikryl Edina 2007-ben Szécsényben végzett vizsgálata során, azt tapasztalta, hogy a pedagógusok nem mindig rendelkeznek megfelelő tudással a roma családok kultúrájával, értékrendjével, sajátos szokásrendszerével kapcsolatban, amelyből következik, hogy a gyerekek jelzéseit nem megfelelően értelmezik, így a problémák kezelése sem adekvát. Ott, ahol a pedagógusok napi kapcsolatban vannak a szülőkkel, és az esetleges félreértéseket azonnal tisztázni tudják, sikeresebb lehet a szülő-oktatási intézmény együttműködése, ezáltal az elégedettség mindkét fél részéről.
2. Az iskolai oktatás
Ebben a fejezetben a gyerekek iskolai részvételét, illetve a lemorzsolódás mértékét tárgyaljuk. A 2002 évi népszámlálás adatai szerint Romániában átlagosan 6,8 évet töltenek a romák iskolában, ugyanez a mutató a többségi társadalomban 11,2 év, az iskolázatlan romák aránya 34%. A 2007-es EUMAP kutatás adatai szerint a roma gyerekek 76%-a vesz részt az alapfokú oktatási rendszerben. A kutatásban résztvevő 2037 gyerek/fiatal közül 597 fő volt 7-11 éves, akiknek a 44,22%-a nem járt iskolába, a 636 fő 12-16 éves, akiknek 64.62%-a morzsolódott le vagy soha nem járt iskolába.
Ezt a megdöbbentő adatot támasztja alá Szolár Éva Bihar megyei cigányok között 2005-ben végzett kutatása is, amelyből kiderül, hogy a felnőttek csupán 31,2%-a tud írni és olvasni, annak ellenére, hogy szinte kivétel nélkül eltöltöttek valamennyi időt az iskolában.
Magyarországon Babusik Ferenc adatai szerint a roma diákok 10%-a nem fejezi be az általános iskolát. Hazánkban ezen a területen jelentős változás történt a tankötelezettség életkori csökkentésével, amely valószínűleg maga után vonja, hogy alacsonyabb lesz az általános iskolát befejezett diákok száma, illetve csökkenni fog a továbbtanulás aránya az eleve aluliskolázott roma népesség körében.
A romániai kutatás egyik kulcskérdése, hogy megtalálja a a romák alacsony iskolai sikerességének és nagy arányú lemorzsolódásának.valódi okait. A mintába került szülők 57%-nak legalább egy gyermeke lemorzsolódott az iskolából. A kérdőívben rákérdeztek a szülők iskolai végzettségére, ami összefüggést mutatott gyermekeik iskolai részvételével, minél alacsonyabb a szülők iskolai végzettsége, gyermekeik annál nagyobb arányban morzsolódtak le, vagy eleve nem jártak oktatási intézménybe. Ezt az adatot támasztja alá az is, hogy óvodába is legalacsonyabb arányba az analfabéta szülők gyermekei jártak. Az iskolalátogató gyerekek szüleinek 20%-a volt analfabéta szemben a másik csoport szüleinek 38%-val. A befejezett alsó tagozat aránya az első csoportnál 22%-volt, míg a másik csoportnál 14%. A középiskolát/szakiskolát befejezett szülők aránya az iskolalátogató gyerekeknél 18%, szemben a másik csoport 2.66%-val.
A hazai oktatási rendszerben a gyerekek oktatásban való részvétele közel 100%-os az iskolaköteles korig. A Havas Gábor-Kemény István-Liskó Ilona 1994-es reprezentatív kutatásának adati alapján a cigány lakosság 9,1%-a egy osztályt sem végzett el, 32,1% -nak 1-7 osztály volt a legmagasabb iskolai végzettsége. A Liskó Ilona által 2002-ben végzett kutatás adatai szerint a roma fiatalok kétharmada 16 éves koráig, négyötöde 18 éves koráig elvégzi az általános iskolát.
A román vizsgálatban a kutatók megkérdezték a szülőket gyerekeik iskolázottságával kapcsolatos elképzeléseikről. A legmagasabb arányban a szakképesítés, szakma (19.6%) megszerzését jelölték meg, amelyet szorosan követett az írni-olvasni tudás (18.2%), harmadik helyen a középiskola elvégzése (16.4%) szerepelt. A szülők legmagasabb befejezett iskolai végzettsége és a gyermekeik iskolázottságával kapcsolatos elvárások azt mutatták, hogy a szülők jelentős része legalább egy szinttel magasabb oktatási szint teljesítését jelölte meg gyereke számára, mint amivel ő rendelkezik.
Az iskolai lemorzsolódás, illetve a kimaradás okaként a szülők első helyen a gazdasági okokat említik (41,8%). Második helyen a szülői engedékenység, illetve távollét szerepel (27%). A szülők 12.5%-a szerint az iskolarendszerben lévő hiányosságok miatt maradt ki gyermekük az oktatási rendszerből. Okként szokták említeni a diákok házasságát is, de a kutatás alapján ez az arány kevésbé számottevő (6.6%).
A roma tanulók otthoni tanulásának a családok szegénysége miatt hiányosan vannak meg a feltételei, ami szintén hozzájárul az iskolai sikertelenséghez, majd lemorzsolódáshoz. A gyerekek 53% otthon nem tud a házi feladat elvégzésére, tanulásra koncentrálni, 82%-nak nincs saját szobája, és 67%-nak nincs íróasztala. A diákok 17%-a egyáltalán nem foglalkozik a házi feladatával, 46%-a pedig kevesebb, mint egy órát tölt a házi feladat elkészítésével. A szülők alacsony iskolai végzettségéből adódóan közel felük (48.3%) alig tud segíteni gyermeke házi feladat elkészítésében. A városi szülők fele, a vidékiek kétharmada indokolta anyagi okokkal az iskolai kimaradást. Az iskolába járást értelmetlennek tarja a városiak 17%-a, a falusiaknál ez az arány 9%. A szülők 21%-a azt gondolja, hogy a lányok számára elegendő az alapfokú oktatás. Ezt a vélekedést alátámasztja az a szomorú tapasztalat, hogy az iskolázott roma asszonyok számos esetben nem tudtak elhelyezkedni, ami nem erősíti a tanulás iránti motivációt.
Babusik Ferenc a magyarországi iskolai lemorzsolódásokat vizsgálva érdekes következtetésre jutott. Azt gondoljuk, hogy a lemorzsolódás okai összetettek: óvoda hiánya, nyelvi, kulturális hátrány, kistelepülés elzártsága, stb. A szerző többváltozós elemzésének eredménye szerint nincs hatása a lemorzsolódásra a település lélekszámának, regionális elhelyezkedésének, az iskola méretének, a roma gyerekek arányának vagy az elsősök között a veszélyeztetettek arányának. Összefüggést talált ugyanakkor az iskolavezető attitűdje és a lemorzsolódás mértéke között. Ahol az intézményvezető kizárólag a családok anyagi, szociális és lakáskörülményeivel magyarázza a gyerekek iskolai sikertelenségét, ott a legmagasabb a lemorzsolódók arány a roma és nem roma diákok körében is.
A romániai kutatás kitér a roma nyelvoktatás vizsgálatára is. Romániában 1990 óta joguk van a roma nyelv tanulására a roma diákoknak az iskolában. A kutatás adatai szerint az oktatási intézmények 51,2%-ban volt lehetőség ennek a jognak a gyakorlására. Romániában a roma népesség közel kétharmada beszél valamelyik roma nyelven. Magyarországon a roma anyanyelvű romák aránya kb. 30%, az iskolában a szülők kérésére oktatható roma nyelv.
Az iskolai oktatás egészét negligáló szülők elsődleges okként szintén az anyagi körülményeket (55,8%), másodikként egyenlő arányban (13.7%-13.7%) a gyerekek háztartáson belüli munkáját és az iskola értelmetlenségét említették. A gyerekek 30%-a alkalmanként dolgozik otthon, de 16%-a rendszeresen segít a háztartási munkákban.
A roma lakosság egy részének nincs személyi igazolványa – ennek magadása állandó lakhelyhez kötött – ezáltal nem tudják igénybe venni a szociális, egészségügyi, oktatási stb. szolgáltatásokat. A megkérdezettek gyerekinek 10,7%-a nem rendelkezet az állampolgárságát igazoló papírokkal.
3. Iskolai diszkrimináció és szegregáció
Az első átfogó szegergáció kutatást 2002 -ben végezték Romániában. A kutatás az iskolák heterogenitásának mértékét a roma diákok iskolán belüli aránya alapján állapította meg. Heterogén iskola, amelyikben a roma diákok aránya nem haladja meg az 50%-ot, roma többségű iskola, ahol a roma diákok aránya 50-70%, roma dominanciájú iskola, ahol a roma diákok aránya magasabb 70%-nál.
A kutatás időpontjában a vidéki iskolák 87,9 %-a heterogén , 6,4%-a roma többségű és 5,8%-a roma dominanciájú iskola volt. Az Oktatási Minisztérium 2006-os adatai alapján 606 szegregált oktatási intézmény volt Romániában:162 óvoda, 315 alsó tagozat, 112 felső tagozat és 17 szakképző intézmény, szakmunkásképző. A szegregált intézményekbe járt a roma óvodások 42,9%-a, az alsó tagozatosok 52,74%-a, a felső tagozatosok 39.51%-a és szakképző intézményekbe, szakmunkásképzőbe járók 42,26%-a. A 2008-ban készült szegregáció kutatás adatai alapján emelkedett a szegregált intézményekbe járó roma gyerekek aránya. Az óvodába járó roma gyerekek 60%-a, az alsó tagozatos roma diákok 64.5%-a, a felső tagozatosok 53%-a szegregált intézményben tanult.
A kötetben tárgyalt empirikus kutatás adatai azt mutatják, hogy a roma anyanyelvű családok gyerekeinek 64%-a szegregált osztályban tanult. A kérdezettek 72.2%-a úgy gondolja, hogy szerencsésebb lenne, ha gyerekeik heterogén osztályokba, iskolákba tanulhatnának.
Magyarországon az ismert társadalmi, gazdasági okok miatt „szegény-cigány gettó régiók” alakultak ki, amelyekben nőtt az etnikailag homogén roma iskolák száma. Havas Gábor 2000-ben, 2004-ben és 2010-ben végzett kutatásokat az említett régiókban, s megállapította, hogy közel 100 olyan település van elsősorban az ország észak-keleti és délnyugati régiójában, melyek gettónak tekinthetők, valamit kétszáz azoknak a településeknek a száma, ahonnan a nem roma lakosság tömegesen elvándorol. Havas Gábor felhívja a figyelmet arra, hogy a leszakadó, gettósodó településekre a 18 éven felüli népesség rendkívül alacsony iskolázottsági szintje és a szintén alacsony iskolázottsági ráta jellemző. A szegregáció megakadályozását, csökkentését célzó rendeletek ellenére a hazai szegregáció mértéke romlott, habár vannak részterületek, ahol pozitív eredményeket tapasztaltak a kutatók, pl. az eltérő tantervű, un. gyógypedagógiai osztályok számának csökkenése.
Összegzés helyett
Bízunk abban, hogy a kötet szubjektív bemutatása felkeltette az olvasók figyelmét annyira, hogy érdeklődéssel lássanak hozzá a tanulmányok részletes megismeréséhez.
Felhasznált szakirodalom
Babusik Ferenc:Roma gyerekek óvodáztatása
http://www.ofi.hu/tudastar/roma-gyerekek
Babusik Ferenc : Késői kezdés, lemorzsolódás- Cigány fiatalok az általános iskolában Delphoi Consulting-2003 www.delphoi.hu/download-pdf/roma-altisk-3.pdf
Derdák Tibor – Varga Aranka: Az iskola nyelvezete – idegen nyelv. Regio 1996/2..
Fleck Gábor-Cosima Rughinis: Come closer Bucharst 2008
http://books.google.com/books?id=ck_kFYKjeBkC&;printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_navlinks_s#v=onepage&q=&f=false
Forray R. Katalin – Hegedűs T. András: Cigányok, iskola, oktatáspolitika;
Oktatáskutató Intézet Új Mandátum; Budapest; 2003.
Havas Gábor – Kemény István – Liskó Ilona (2002): Cigány gyerekek az általános iskolában. Oktatáskutató Intézet – Új Mandátum Kiadó, Budapest.
http://mek.oszk.hu/09500/09513/09513.pdf
Havas Gábor: Halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek és az óvoda In.: Iskolakultúra 2004/4 http://www.biztoskezdet.hu/uploads/attachments/havas_hhh_ovoda.pdf
Havas Gábor (2008): Esélyegyenlőség, deszegregáció. In: Fazekas Károly – Köllő János – Varga Júlia (szerk.): Zöld könyv a magyar közoktatás megújulásáért. Ecostat. http://www.biztoskezdet.hu/uploads/attachments/ZKTartalom%5B1%5D.pdf
Liskó Ilona: Cigány tanulók a középfokú iskolákban, In.. Új pedagógiai Szemle 2002 november http://www.ofi.hu/tudastar/cigany-tanulok-kozepfoku
Liskó Ilona: A hátrányos helyzetű tanulók iskoláztatási esélyei In. Edutacio 2006/1. http://oitk.tatk.elte.hu/hu/node/40
Neményi Mária: Kisebbségi identitások vizsgálata a szociálpszichológiában. Roma származású gyerekek identitásstratégiái http://www.mtaki.hu/docs/080611_12/rovid/nemenyi_maria_kisebbsegi_identitasok.pdf
Pik Katalin: A cigány gyerekek és az óvoda esete I. In: Esély 2000/6 http://www.esely.org/kiadvanyok/2000_6/pik.pdf
Pik Katalin: A cigány gyerekek és az óvoda esete II. In.: Esély 2001/1. http://www.esely.org/kiadvanyok/2001_1/PIK.pdf
Kézdi Gábor-Kertesi Gábor: Az óvodáztatás hatása a tanulói kompetenciákra és az óvodai ellátottság Magyarországon, 2008 http://econ.core.hu/file/download/okt31/produktum506.doc
Radó Péter: Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról. NEKH, Bp, 1997.
Szabó-Tóth Kinga: Adalékok a roma gyerekek óvodáztatásának kérdésköréhez In.: Új pedagógiai szemle 2007 március-április
http://epa.oszk.hu/00000/00035/00112/2007-03-mu-Szabo-Toth-Adalekok.html
Szolár Éva: A cigány gyerekek esélyei a romániai iskolarendszerben In.: Új Pedagógiai Szemle 2007 július-augusztus http://www.ofi.hu/tudastar/cigany-gyerekek-eselyei