Nyolc fiatal tanuló és két kutató (Jeanette Akerström és Elinor Brunnberg) közös munkája azt térképezte fel, mit gondolnak és milyen tapasztalatai vannak a diákoknak az iskolai részvételről. 2010-ben közösen dolgoztak ki ehhez egy kérdőívet, amit aztán 100 fős mintán kérdeztek le.

Az oktatás kutatásában több definíciója is van az iskolai részvételnek, másképpen a diákok iskola életébe való bevonásának. Azonban korábban egyik ilyen kutatásban sem vonták be a diákokat ilyen mértékben. A kutatás vezetői szerint azzal, hogy a fiatalok kutatóként is részt vehettek a projektben, sokkal szélesebb perspektívájú lett a kutatás, a részvételiségnek új dimenzióit fedezték fel. A fiatalok nagy segítséget jelentettek abban, hogy a kérdőívben milyen kérdések szerepeljenek, és azokat hogyan fogalmazzák meg, később, az adatfeldolgozás során, a válaszok értelmezésében is fontos szerepük volt.

A fiatalok a közös munka során megismerték az ENSZ Gyermekjogi Egyezményben foglalt jogaikat, egyenlő partnerekként vettek részt a kutatás minden szakaszában. Az ő megfogalmazásukkal élve a legnagyobb élmény az volt számukra, hogy a véleményüket és a tapasztalataikat meghallgatták és értékelték.

A projekt egyik újítása, hogy az Örebro Egyetem két kutatója interaktív kutatási folyamatot alakított ki, ami azt jelenti, hogy képzettséggel nem rendelkező kutatókat (itt: diákokat) is bevontak, akik a folyamat során sajátították el a szükséges tudást, készségeket, és akiket egyenlő partnerként kezeltek. A kutatást így „kutatókörben” valósították meg.

A „Fiatalok elképzelései az iskolai életben való részvételről” című kérdőív eredményeiből kiderült, alapvetően négy fő területen valósul meg a tanulók bevonása:

1. politikai részvétel: a döntéshozásban való részvétel, pl. iskolai diákönkormányzat, diáktanács révén;
2. részvétel az iskola szociális életében: a részvételiség egyik fontos eleme ugyanis a diákok szerint az iskolai barátok megléte, a tanórákon kívüli programok;
3. részvétel a tanulásban: fontos ugyanis, hogy a diákok azt érezzék, őket is bevonják az órákon, így tudásvágyuk nő, motiváltabbak lesznek, javul iskolai teljesítményük – kiemelték azt is, hogy ez saját felelősségük is, nem csak a tanártól, többi diáktársuktól elvárandó;
4. kommunikatív részvétel: aktív részvétel az iskolai kommunikációban, vitákban – a részvételiség e formája az előző háromnak is szerves része.

Részvétel kommunkáció révén

Az iskolai életben a diákok számára elengedhetetlen, hogy azonos nyelvet beszéljenek: a kutatás eredményei szerint nem csak az számít, hogy a diákoknak mi az anyanyelve, vagy halló-képességük csökkent-e, de az is kiemelkedően fontos, hogy mennyi közös élményük, tapasztalataik vannak társaikkal. A lányok nagyobb arányban érezték azt, hogy időnként társaik kiközösítik őket a beszélgetésekből.

A kortárs kapcsolatokon túl a válaszokból kiderült, a tanár mondandójának érthetősége, a tanár hozzáállása, elkötelezettsége. Nehéz motiváltnak lenni, ha a tanár túl gyorsan beszél, nem egyértelmű, vagy megfelelően kontextualizált a mondanivalója. A hallássérült, vagy más fogyatékossággal élő diákok többi társukhoz képest gyakrabban érzik magukat lemaradva, vagy kizárva a tanóra menetéből, mert a tanár nem megfelelően kezeli a helyzetet.

Politikai részvétel

A megkérdezettek döntő többsége szerint nagyon fontos, hogy részt vehessenek az iskolai döntésekben – ezen a területen a fiúk motiváltabbak abban, hogy nagyobb beleszólásuk legyen a mindenkit érintő ügyekbe. A középiskolások aktívabbak ebben a kérdésben, a valamilyen fogyatékossággal élő tanulók pedig elégedetlenebbek részvételi lehetőségeikkel többi társuknál.

Különösen kiemelték a következő területeket: az iskolai élet szervezése, annak megvitatása, hogy a tanárok és a diákok hogyan tehetnének többet a pozitív légkör kialakításáért, az étkeztetéssel, az iskolai létesítményekkel és a tanórákon kívüli közös programokkal kapcsolatos kérdések – ezekben szeretnék leginkább, ha meghallgatnák őket.

Részvétel az iskola szociális életében

Az iskola nem csak a tanulás helyszíne a fiatalok szerint, hiszen itt találkoznak barátaikkal is. Több megkérdezett egyenesen azt válaszolta, nem is járna iskolába, ha ott nem lennének barátai – akik támogatják a tanulásban, segítenek neki. Mások szerint a kortársak sokszor elvonják figyelmüket a tanórákról – mint kiderült, a fő különbség közöttük ott rejlik, hogy a diák a iskolát elsősorban munkahelynek, vagy társasági élete egyik helyszínének tartja-e.

Részvétel a tanulásban

A megkérdezettek szerint elengedhetetlen a tanulásvágy a jó iskolai teljesítményhez, de ide kapcsolódik a teljesítménnyel kapcsolatos felelősségérzet is, illetve, hogy milyen elvárások vannak velük szemben, mindezek befolyásolják tanulmányaikat. Saját motivációikon kívül azonban a tanárral való együttműködést is kiemelték, mint a tanulásban való eredményesség egyik fontos elemét. Fontos számukra továbbá, hogy érezzék, kortársaik és a tanárok figyelnek arra, amit mondanak, és tiszteletben tartják azt. Tévedni, rossz választ adni szerintük az iskolában is lehet, emiatt azonban nem kéne őket elítélni vagy kinevetni. Az is számít, milyen az osztályban uralkodó hangulat, amiért nem csak a diákok felelősek.

A tanár is felkeltheti a gyerekek érdeklődését, tanulásvágyát, ha a fiatalok azt látják, lelkes, pozitív, élvezi a munkáját és elkötelezett iránta. A válaszadók szerint az is fontos, hogyan tanít, hogyan adja elő az anyagot, illetve, hogy világos elvárásai legyenek a diákokkal szemben. Jó, ha tágabb kontextusba tudja helyezni a tananyagot, és ha olyan példákkal tudja szemléltetni, amihez a tanulók kapcsolódni tudnak, ami ismerős számukra. Pozitív élmény számukra, ha a tanórákon aktívak lehetnek, és ha úgy érzik, a tanár odafigyel válaszaikra. Külön kiemelték továbbá az egyenlő bánásmód fontosságát.

A kutatás kitért az iskolai erőszak kérdésére is. A megkérdezettek által tapasztalt kortársak közötti rossz bánásmód sokkal gyakoribb volt (lányok esetében 20%, fiúknál 4% érintett), a felnőttek által elkövetett valamilyen bántás – ez utóbbiak többnyire szóbeliek voltak, pl. a tanár megkérdőjelezte a fiatal képességeit, vagy kifejezetten csak egy fiatalt szidott le. Nagyon kevesen merik azonban az ilyen eseteket jelenteni, többségük, aki ezt mégis megteszi, valamilyen fogyatékossággal él.

Hogyan erősíthető a fiatalok iskolai részvétele?

Tapasztalataik szerint a közvetlen demokrácia az iskolák esetében célravezetőbb forma a képviseleti rendszernél – így mindannyiuknak egyenlő esélye lesz kifejezni véleményüket az őket érintő ügyekben.

A kutatás eredményei szerint motiváltabbak a fiatalok, ha:

• ismerik a tananyagot, a tantárgy célját, az értékelés módját
• ismerik az iskola szabályzatát, illetve jogaikat és kötelességeiket
• lehetőségük van arra, hogy beleszólásuk legyen az iskola életébe – ebben az esetben fontos tudniuk, hogy ez hogyan, és mely területeken valósulhat meg. Különböző tapasztalataikból az iskola közös szellemi alapja alakítható ki, ami minden érintett véleményét, elképzeléseit tükrözi.
• nem érzik magukat a tanároknál alacsonyabb rangúnak – ha a tanárok és a diákok is ismerik a jogaikat és kötelességeiket, és ahhoz tartják magukat, olyan munkahely jöhet létre az iskolában, ahol mindenki jól érzi magát és eredményesen tud dolgozni.

További információk az együttműködés és a részvétel erősítéséről: http://www.participationworks.org.uk/topics/education