A nemzetközi SOS Gyermekfalvak és az Európai Bizottság egy átfogó jelentést adott ki, amelyben kutatási eredményeket és ajánlásokat tett közzé az alternatív ellátásban élő gyerekek helyzetéről. A tanulmány a rendszerszemléletű megközelítés jelentőségére hívja fel a figyelmet a gyerekvédelemben és az alternatív ellátások területén, és kiemeli az elszámoltathatóság fontosságát az ellátás és az elhelyezési folyamat során.
A Towards the Right Care for Children (A gyerekek jó ellátása) című jelentés kutatási eredményeket mutat be a szubszaharai Afrikából, Ázsiából, illetve Dél-és Közép-Amerikából, és esettanulmányokat ismertet Chiléből, Ecuadorból, Indonéziából, Nepálból, Nigériából és Ugandából.
A tanulmány az ENSZ szükségesség és megfelelőség elvei és iránymutatásai alapján fogalmaz meg javaslatokat az alternatív ellátási rendszer megújításáról. A kutatás szerzői megjegyzik, hogy számos kormány, különösen a fejlődő és közepes jövedelmű országokban nem védi megfelelően a szülői gondoskodás nélkül maradt gyerekek jogait. A kormányok a helyi és a nemzetközi segélyszervezetekre, a hit-alapú csoportokra és az egyéni vállalkozásokra támaszkodnak, hogy az alternatív gyermekgondozás nagy részét ők biztosítsák a rászoruló gyerekeknek.
A jelentés az ellenőrzések és értékelések összegzése után rámutat arra is, hogy az alternatív gyermekgondozási létesítmények - beleértve az árvaházakat, (gyermekotthonokat) lakásotthonokat, és a nevelőszülői ellátást - országról országra eltérőek, azonban elégtelennek minősíthetők, vagy teljesen hiányoznak.
A jelentés a többi között felszólítja az állami kormányokat, hogy a szülői gondoskodás nélkül maradt gyerekek ellátásáért vállalják a felelősséget és legyenek számon kérhetőek. Az országoknak hosszú távú stratégiát kellene létrehozniuk az alternatív ellátási rendszer reformja érdekében, amelynek ki kell térnie a tennivalók sürgős azonosítására, illetve a legkárosabb gyakorlatok megszüntetésére.
Az alternatív ellátás fontos része a gyermekvédelmi rendszernek és illeszkedik a tágabb szociális védelmi rendszerbe, amely számos ágazatot fog át a pedagógusoktól kezdve az egészségügyi dolgozókig . A kutatások azt mutatják, hogy sok fejlődő és a közepes jövedelmű országban ezek az ágazatok elkülönülnek az alternatív ellátástól.
A szerzők hangsúlyozzák a rendszerszemléletű megközelítés fontosságát, hogy jobb legyen a gyermekvédelmi rendszer, beleértve a szakemberképzést, a szociális munkások, bírók, rendőrök, tanárok és egészségügyi dolgozók oktatását, mindazokét, akik kapcsolatba kerülnek a veszélyeztetett gyermekekkel.
A veszélyeztetett családok és a családba fogadó rokonok támogatása nagyon fontos, hogy megelőzzék a család szétesését, ahogy a kapuőr (elhelyezések követése) szerepkőr működtetése is. Létfontosságú, hogy a gyermekek és fiatalok közvetlenül vehessenek részt az ilyen döntésekben, és a döntéshozóknak konzultálnia kell a reformstratégiákról az szakellátásba került gyerekekkel és fiatalokkal. A minőségi ellátás függ az egyénekre szabott gondozási-nevelési tervektől és a támogatástól, amelyet a gyermekek és fiatalok a szakellátás elhagyásakor kapnak.
Összességében a jelentés hangsúlyozza: ahhoz, hogy a fenntartható alternatív ellátás jobb legyen Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában, nem lehet előre gyártott, kész megoldásokkal előállni, hanem komplex, ország-specifikus erőfeszítésekre van szükség , hogy a különböző tényezőket a külföldi finanszírozástól kezdve a helyi kulturális gyakorlatokig figyelembe vegyék.
Nigel Cantwell, a jelentés társszerzője szerint általános feltételezés, hogy az alternatív gyermekgondozási rendszereknek a nemzeti törvények, szabványok és politikák jelentik a fő kihívást. A kutatások azt mutatják, hogy ez nem így van. A végrehajtás és az alkalmazás, amely sikertelen. A megoldáshoz minden egyes ország helyzetének alapos ismeretére van szükség, annak érdekében, hogy a változások megfelelően és értékelhető módon megtörténhessenek.
A jelentés angolul az alábbi linken keresztül érhető el: