- A családsegítő központok a nyolcvanas évek közepén az első olyan kísérleti jellegű szervezetek voltak, amelyek azt kívánták elismertetni, hogy a családoknak adódhatnak olyan problémái, amelyeknek a megoldása meghaladja saját erejüket – mondta el a műsorban dr. Herczog Mária. - Az akkori családsegítők első modellprogramja a szociális munkás képzés magyarországi megjelenését is jelentette, és ez egy fontos áttörés volt a korábbiakhoz képest. A gyerekjóléti szolgálatokat viszont az 1997-es Gyerekvédelmi Törvény hívta életre, mégpedig annak az elismerésével, hogy decentralizálni kell a rendszert, és a problémákat ott kell megoldani, ahol ezek keletkeznek. Ez nagyon hasonló persze a családsegítők profiljához, de az idők során különböző irányba fejlődött a kétfajta intézmény, bár kétségkívül sok az átfedés. A családsegítők elsősorban a felnőttekkel foglalkoznak, pl. a munkanélküliség, a hajléktalanság, vagy a legkülönfélébb egyéni családi problémák megoldásával, míg a gyermekjóléti szolgálatok kizárólag és elsősorban a gyerekekre fókuszálnak, ami persze nem azt jelenti, hogy nem foglalkoznak a család egyéb ügyeivel, a szülők problémáival, hiszen a gyerekek problémáit ne lehet megoldani ezek nélkül. De a középpontjukban a gyerekek jogainak érvényesítése, a gyerekek védelme áll. Optimális esetben a két szervezet nagyon szoros együttműködésben tud működni, de egymástól függetlenül.

Dr. Herczog Mária szerint ez az egyesítési szándék ez akár még azt is jelenthetné, hogy egy szakmailag kiérlelt álláspont alapján egy integrált szolgáltatási csomag keletkezik, de sajnálatos módon nem erről van szó.

- Ezzel az összevonással tovább lehet szűkíteni a kapacitásokat, amelyek már most is elviselhetetlenül szűkek, másrészt így majd úgy fog tűnni, hogy mindenki mindent csinálhat, hiszen adott esetben a gyermek védelme is a család védelmét szolgálja. Nagyon sokan harcoltunk az elmúlt két évtizedben azért, hogy erre ne kerüljön sor. A gyermekek szükségletei és szempontjai alá fognak rendelődni egy csomó olyan más szempontnak, ami emiatt sokkal kevesebb figyelem fog rájuk esni.

Kövesdi Péter műsorvezető elmondta, hogy Czibere Károly, az Emmi szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központban tartott múlt heti sajtótájékoztatóján arról is tájékoztatást adott, hogy egyfelől tíz százalékkal több pénzt akarnak adni ennek az összevont szolgálatnak, másfelől nőni fog a szolgálatban dolgozóknak a bére, harmadrészt pedig decentralizálni próbálnak, mivel járásközponti fenntartású család- és gyermekjóléti központokat hoznának létre, ahol helyben dönthetnének és helyben használhatnák föl a megnövelt forrást. Ráadásul azt is mondta, hogy mindez a szakma egyetértésével történt.

- Tragikusan erőforráshiányosak mind a családsegítő, mind a gyerekjóléti szolgálatok. Azok a kollégák pedig, akik ezekben az intézményekben dolgoznak, krónikusan alulfizetettek – reflektált minderre dr. Herczog Mária. - Évek óta harcol a szociális szakma azért, hogy a béreket valamilyen módon legalább közelítsék a pedagógus bérekhez, pedig a pedagógusbérek is szégyenteljesen alacsonyak. A szociális szakemberek körében a béremelések messze-messze elmaradtak, akár az egészségügyben, akár az oktatásban dolgozókéhoz képest az elmúlt 10-15 évben. Másrészt pedig, ami a decentralizálást illeti: az hogy járási szintre viszik a fenntartást az éppenhogy centralizálást jelent. Az alapvető gondot az jelenti, és ezt Budapestről nagyon nehéz megérteni, hogy minden kis faluban elméletileg kellene hogy legyen szolgáltató, hiszen a problémát ott kellene megoldani ahol keletkezik, a gyerekek és családok lakóhelyén. Igen ám, de ott nincs szakember, nincs kapacitás, nincs közlekedés, és ezért éppen hogy elviszik onnan az eddig még valamilyen módon működő szolgáltatókat. Ha egy településre kijár egy szociális munkás, és mondjuk hetente kétszer két órát ott tölt, azt valóban nem lehet helyi szolgáltatásnak nevezni. De ami ennél sokkal tragikusabb, hogy ha ez a kollega, akinek négy órában kellene ellátnia elláthatatlan mennyiségű dolgot, ezek után megpróbálná valami szakellátáshoz, pl. pszichológushoz, fejlesztőhöz, bármilyen szakemberhez küldeni a gyermeket vagy a családot, az száz kilométeren belül nem lesz, és ezt a járás sem fogja tudni nagyon megoldani. Tehát itt az a katasztrofális helyzet, hogy nincsenek szakemberek és szolgáltatások a családok és gyerekek a számára, akik így totálisan ellehetetlenülnek.

Sokkal jobb megoldás lehetne a mobilszolgálatok működtetése dr. Herczog Mária szerint, ami azt takarná, hogy pl. pszichológus vagy logopédus menne a családhoz, ha arra lenne szüksége, nem pedig a családnak kellene előteremteni a közlekedési költséget, ha hasonló szolgáltatásokat szeretne a gyermek számára igénybe venni.

A műsor teljes egészében meghallgatható a Civil Rádió archívumában.

A dr. Herczog Máriával zajló beszélgetésre a Reggeli október 26-i műsorának 7.00 és 7.30 közötti sávjában került sor.

Fotó: sxc.hu