A szakemberek egyetértettek abban, hogy a rendszerváltás óta eltelt ugyan 25 év, azonban sokan, a szakemberek közül sem ismerik saját jogaikat, vagy nem érzik úgy, hogy ezek érvényesíthetőek lennének, így nehezen tudják, akarják a gyerekekkel megismertetni azokat. Sokféle nehézségbe is ütköznek a vállalkozó szelleműek: konzervatív a gyerekek tanítása, a velük való bánásmód, anti-demokratikus környezet jellemzi az iskolák többségét. Problémát jelent az is, hogy a szülők, diákok és a tanárok nem működnek együtt. Mindannyian félnek hallatni a hangjukat, hiszen ők maguk sem hiszik el, hogy tényleg vannak jogaik, és a jól informált állampolgári részvétel iránti igény, a partneri kapcsolat, egymás tisztelete ritka jószág.

A civilek nagyon sok kezdeményezést tettek a helyzet megváltoztatásáért, de egyik próbálkozás sem hozott átütő sikert. Ennek legfőképpen politikai okai vannak, hiszen a nem kormányzati szervezetek gyakran nem szívesen látott szereplői az oktatási rendszernek, a nyilvánosságnak. Felhívták a figyelmet arra, hogy mindenekelőtt többféle kutatásra lenne szükség, ami értékelhetővé teszi, hogy mire és milyen módon lenne leginkább szükség az ismeretek terjesztése, gyakorlása terén, hiszen mindaddig nem esélyes a képzés, ameddig nincsenek pontos felmérések, adatok a jelenlegi helyzetről. A Gallup Intézet több évvel ezelőtt készült vizsgálata szerint az Európai Unió akkori 27 tagállama közül Magyarország az utolsó helyen szerepelt a gyerekek saját jogainak ismeretében. Sajnos nincs okunk azt feltételezni, hogy a helyzet azóta javult.

A Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület a szakemberek képzésében látja a megoldást, ezért is vesz részt egy Uniós pályázat megvalósításában, amelynek célja, hogy a gyerekekkel foglalkozó szakemberek tudását növelje és képességét fejlessze azért, hogy minél jobban tudják védeni, képviselni, illetve tisztelni a kiszolgáltatott helyzetben lévő kiskorúak jogait. A projekt az intézményi ellátásban élő, a fogvatartott és az igazságszolgáltatási rendszerbe került gyerekek jogait szeretné érvényesíteni, hogy képessé váljanak részt venni az őket érintő döntések meghozatalában. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az alapoknál kell elkezdeni a tréninget, vagyis a „gyerekbarát nyelvre” kell megtanítani az intézményi dolgozókat. Ha ugyanis a nyelv megváltozik, akkor a hozzáállás is másmilyen lesz. (A projektről bővebben itt tájékozódhatnak.)

Az iskolák esetében azonban már az is gondot okoz a civil szervezeteknek, hogy bejussanak az oktatási intézménybe. Az Oktatáskutató-és Fejlesztő Intézet munkatársa ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a diákok 42 százaléka részt vesz a tanítás utáni foglalkozásokon délután négy óráig. Szerinte ez jó lehetőség a civil szervezeteknek, hogy a gyerekeket tanítsák. Hozzátette: azzal a lehetőséggel is élhetnének a civilek, hogy javaslatokat tesznek a tanároknak, mert ők az adott óraszám 10 százalékában szabadon dönthetnek arról, hogy mit tanítanak. A szakértők szerint azonban ez csak akkor működne, ha az emberi jogok oktatása már széles körben elterjedt volna az iskolákban. Mivel ez nem történt meg ezért a civilek azt tapasztalják, hogy a rendszert veszélyeztető ellenségként kezelik őket. Másrészt a tanárok túlterheltek, nem kapnak módszertani segítséget, és nem kérik számon rajtuk e kérdések oktatását, noha az része a kerettantervnek.

A találkozón elhangzott, hogy az ombudsman jelentése szerint 2012-ben az új kerettanterv bevezetése után romlott a helyzet az emberi illetve a gyermeki jogok oktatása terén az iskolában. Nincs összhangban az elmélet és a gyakorlat, a tanároknak nincs idejük extra órák megtartására a demokratikus jogokról. Igény azonban lenne rá. Az Unicef Ébresztőóra elnevezésű országos iskolai programja keretében a gyerekek jogairól, az őket érintő bántalmazásról tartanak előadásokat, amelyek igen népszerűek mind a tanárok mind a diákok körében. A tanárok annak ellenére vesznek részt a programban, hogy az nem kötelező számukra.

A civil szervezetek véleménye szerint már az óvodában fontos lenne elkezdeni a demokratikus értékek átadását a gyerekeknek, például az erőszakmentes kommunikáció, konfliktuskezelés, egymás tiszteletének és elfogadásának tanításával, példájával. Ehhez azonban támogató politikai és szakmapolitikai környezet szükséges. Felmerült az is, hogy a főiskolákon és az egyetemeken kellene tanítani az emberi jogokat, és a különféle okokból speciális emberek jogait (nők, gyerekek, fogyatékosok, migránsok, stb.), hogy a kikerülő szakemberek számára egyértelmű és természetes legyen ezek gyakorlása és tanítása.

A szakemberek fontos célnak nevezték a lehetőségek feltérképezését, az együttműködést, a közös fellépést. Ez különösen fontos, hiszen az Európai Unióban és más donorszervezeteknél is egyre inkább csökkennek az anyagi források, így csak közösen lehet eredményt elérni, noha nyilvánvaló az érdekek ütközése, mindenki hasonló forrásokért küzd. Megállapodtak abban, hogy párbeszédet kezdeményeznek az állami szereplőkkel, a különböző magáncégekkel és intézményekkel is.

A találkozón részt vett szervezetek:

Tom Lantos Intézet: http://www.tomlantosinstitute.hu/hu/

Haver Informális Zsidó Oktatási Közhasznú Alapítvány: http://haver.hu/

Demokratikus Ifjúságért Alapítvány: http://i-dia.org/

Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet: http://ofi.hu/

Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület: http://www.csagyi.hu/

Társaság a Szabadságjogokért: http://tasz.hu/

Alapvető Jogok Biztosának Hivatala: http://www.ajbh.hu/

Amnesty International Magyarország: http://www.amnesty.hu/

European Youth Centre Budapest ( Európai Ifjúsági Központ): http://www.coe.int/t/dg4/eycb/default_EN.asp

Artemisszió Alapítvány: http://artemisszio.blog.hu/

Fotó: sxc.hu