A soroksári Qualitas Középiskola földrajztanárjáról azt állítják, perverz vicceket mesél az órán, jobb jegyet ajánl szexért, és célzásokat tesz a diáklányok nemi életére. Az egyik diák szülei feljelentést tettek az ügyben. (Origo, 2016. február 1.)
Budakeszin az óvodából vittek el bilincsben a rendőrök egy óvodapedagógus férfit, akit szexuális erőszak miatt vettek őrizetbe. A bíróság előzetes letartóztatásba helyezte. Sajtóhírek szerint a szülők többsége kiáll a pedagógus mellett. (Népszava, 2014.november 6.)
A kislányokat éjszakára a saját lakásába vitte a Cseppkő utcai gyermekotthon nevelője, és egy ágyban aludt a gyerekekkel. Bűncselekmény hiányában a rendőrség megszüntette a nyomozást a szexuális visszaélés gyanújába keveredett nevelő ellen. A gyermekotthon igazgatója szerint jelenleg a gyermekvédelemben nincsenek kellőképpen megfogalmazva az intimitás határai. A nevelő közös megegyezéssel változtathatott munkahelyet, és ismét gyerekekkel dolgozik. (Index, 2011.február 4.)
Hét évre súlyosbították a mohácsi rajztanár börtönbüntetését. A férfi a bíróság szerint több kiskorú diákjával fajtalankodott. (Dunántúli Napló, 2013.november.12.)
Egy dunakeszi iskolaigazgató-helyettes nyolc éves börtönbüntetést kapott szemérem elleni erőszak és kiskorú veszélyeztetése miatt. (Népszava, 2014. január 22.)
Egy 12 éves gyermek édesanyja tett bejelentést a rendőrségen pedofília gyanúja miatt a nagykanizsai piarista iskola egyik tanára ellen, aki sajtóinformációk szerint már nem először keveredett hasonló ügybe. A férfit jogerősen másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, és öt évre eltiltották a tanári hivatástól. (HVG, 2015. július 2.)
Ügyek az elmúlt évekből a teljesség igény nélkül. Az egyik legutóbbi, nagy port kavart eset a Burattino Hátrányos Helyzetűeket Segítő Iskolaalapítványnál történt, ahol az egyik alkalmazott éveken át szexuálisan molesztálta a diákjait. Az ügyészség vádat emelt a férfi ellen, aki 4 éven keresztül összesen 26 fiút rontott meg. A férfit a nevelése, és a felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettével vádolják, és fegyházbüntetés kiszabását indítványozzák. Jelenleg előzetes letartóztatásban van. Hosszú út vezetett azonban idáig. B. Tamás 2005 és 2009 között a Kossuth Lajos Gyermekotthon és Általános Iskolában gyermekfelügyelőként dolgozott, ahol rendszeresen bántalmazta a tanulókat. Szexuális együttlétre kényszerítette a gyerekeket és egyéb módszereket is kitalált, hogy kínozza őket. Például azt követelte tőlük, hogy egymással verekedjenek. A férfit ezután, 2009-ben felvették a csepeli alapítványi iskolához, mert ott nem ismerték az előéletét. A csepeli Burattino Iskolában azért nem tudták, hogy B. Tamás ellen eljárás folyik, mert egyrészt erről az előző munkáltató nem tájékoztatta az intézményt, másrészt pedig B. Tamás minden további nélkül kapott erkölcsi bizonyítványt. A botrány óta a jogalkotó megnyugtatóan szabályozta a kérdést. Eszerint, aki ellen kiskorúval szemben elkövetett szexuális visszaélés gyanújával eljárás folyik, nem kaphat olyan erkölcsi bizonyítványt, amellyel gyermekekkel foglalkozó bármely munkakörben elhelyezkedhetne, illetve a kiszabott büntetés letöltését követően sem végezhet ilyen munkát. (A második gyermekbarát intézkedéseket tartalmazó törvénymódosítási csomag elfogadásával 2014. január 1-jétől az erkölcsi bizonyítványban megjelenik, ha valakit gyermek ellen elkövetett bűncselekmény miatt eltiltottak a foglalkozásától. Így a gyermekek sérelmére súlyos bűncselekményeket elkövetők nemcsak tanári, nővéri, orvosi vagy nevelői munkát nem végezhetnek, hanem olyan munkakörökben sem dolgozhatnak, mely során huzamosabb időt töltenek gyermekek között. Szigorítás, hogy már nemcsak a szexuális, hanem más, brutális bűncselekmények elkövetőit is eltilthatják.) A jövő kilátási legalább ennyiben bíztatóak. Az iskolában nem csak a múltját tudta eltitkolni a férfi, hanem folytatólagosan éveken át követett el szexuális bűncselekményeket. Hogyan lehetséges ez? Az elkövető „profi” volt, az ott dolgozók gyanútlanok, és a bántalmazás felismerésében képzetlenek, a gyerekek pedig megfélemlítettek és kiszolgáltatottak. Vajon hány óvoda, iskola, gyermekotthon lehet az országban –függetlenül fenntartójuk állami, civil vagy egyházi voltától - ahol a gyerekek valódi biztonságban lehetnek?
Családon belüli erőszak[1]
Becslések szerint évente tízezrek válnak szexuális erőszak áldozataivá Magyarországon. Az Országos Kriminológiai Intézet még 2003-ban készült vizsgálata szerint Magyarországon legalább 141 ezer felnőttet ért gyerekkorában szexuális erőszak/bántalmazás. Az abúzusok nagy része a családon belül történt: az esetek túlnyomó többségében az elkövető az áldozat rokona vagy ismerőse volt. A szexuális erőszak ismert sajátossága a kiemelkedően magas látencia. A gyerekkori erőszakot a megkérdezettek kevesebb mint fele, 45%-a mondta el valakinek. Vagyis minden második szexuálisan bántalmazott gyerek soha senkinek nem árulta el, hogy mi történt vele. Jelentős a különbség a nemek szerint: míg a lányok 56%-a addig a fiúknak mindössze 15%-a mondta el a valakinek a bántalmazást. Feljelentés ezeknek az eseteknek is mindössze 8%-ában történt. Ez azt jelenti, hogy 100 ügyből 92 nem jutott a hatóságok tudomására. Valamennyi feljelentés esetén, az áldozat lány volt. Az ORFK tájékoztatása szerint tavaly 354, fiatalkorúak sérelmére elkövetett szexuális erőszakkal összefüggő eljárás zárult le. A rendőrség azt nem közölte, hogy hány esetben indítványoztak vádemelést.
A szexuális bántalmazások jelentős része tehát soha nem derül ki. Amikor egy eset mégis nyilvánosságot kap, akkor a tehetetlenség, döbbenet, és a felháborodás a legfőbb reakciók. Vagy nyomdafestéket nem tűrő módon szidjuk a pedofilt[2], vagy nem beszélünk az esetről, elhallgatjuk, úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna. Egyik út sem visz előre. Még az sem egyértelmű, hogy mi számít szexuális abúzusnak. Nem tanultuk meg hol van az a határ, amelyet nem szabad átlépni, mert a másik jogait, emberi méltóságát megsértjük vele. Erről soha nem tanítottak az iskolákban a tanárok, akiktől hiába várnánk el, hogy beszéljenek erről, amikor azt feltehetően ők sem tudják. A felsőoktatási intézményekben, még a pedagógusképzésben is hiányzó fejezet, miképpen lehetne segíteni az áldozatoknak, milyen jelekből lehet észrevenni, hogy baj van. Nyilvánvaló, hogy iránymutatásra, szabályozásra, módszertani útmutatásra, cselekvési tervre lenne szükség, mit tegyenek a tanárok, a szülők, amikor a gyerekeket szexuális abúzus éri, illetve hogyan lehetne megelőzni ezt, mégsem történik semmi.
Civil szervezetek az áldozatokért
Mindeddig nem kezdődött társadalmi párbeszéd, vagy vita a szexuális visszaélésekről. Civil kezdeményezések azonban vannak. 1991 óta működik az Eszter Alapítvány, amely a szexuális bántalmazások gyermek áldozatainak nyújt segítséget. Céljuk, hogy a hozzájuk forduló gyerekek feldolgozhassák a velük történt traumákat. Az ESZTER Ambulancián évente mintegy 70-100 új jelentkezőt regisztrálnak. A Burattinó iskolának a krízis időszakában a leghathatósabb támogatást gyerekeknek, szülőknek pedagógusoknak ők nyújtották. Az ambulancia szolgáltatásai ingyenesek, azt bárki igénybe veheti, akit szexuális erőszak vagy abúzus ért. A segítségre nagy szükség van, hiszen az Országos Kriminológiai Intézet vizsgálata szerint a szexuális abúzust elszenvedők között az öngyilkossági kísérletet elkövetők aránya több mint kilencszer, azok aránya pedig, akik álltak már pszichiátriai kezelés alatt több mint háromszor annyi volt, mint azok között, akik nem voltak szexuális bántalmazás áldozatai. A gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzus olyan súlyos, traumatikus élmény, amelyhez a megbélyegzettség, tehetetlenség, árulás élménye kapcsolódik.
http://eszteralapitvany.hu/wpcontent/uploads/2015/04/Seg%C3%ADt%C5%91szakmak%C3%B6zi_k%C3%A9zik%C3%B6nyv_T%C3%81MOP_v%C3%A9gs%C5%91_02.pdf
A "Civilek a Gyermekekért - 7 lépésben a megelőzésért" program célja, hogy bővítsék a gyermekekkel napi szinten kapcsolatban álló felnőttek ismereteit a gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélések megelőzéséről, a veszélyhelyzetek elkerüléséről, és a témáról való hatékony kommunikációról. A Norvég Civil Támogatási Alap finanszírozásával megvalósuló program a gyermekek környezetében élő civilek oktatásán, a témára való érzékenyítésén keresztül kívánja erősíteni a felnőttek felelősségvállalását a megelőzésben. A program résztvevői megtanulhatják, hogyan beszéljenek őszintén és nyíltan erről a kényes témáról, mi az, amit fontos szem előtt tartaniuk ahhoz, hogy megfelelően tudjanak kezelni egy felmerülő helyzetet. http://www.csagyi.hu/projektek/aktualis/civilek-a-gyermekekert-7-lepesben-a-megelozesert/item/1037-civilek-a-gyermekekert-7-lepesben-a-megelozesert
A szexuális zaklatás megelőzését, kezelését és szűrését szolgálja a „Chicoca fája” program, amely egy mexikói bábfilmről kapta a nevét. A prevenciós program a bábfilmre épül, amely egy szexuális zaklatás történetét dolgozza fel a kezdeti tünetektől a megoldási javaslatokig, két kismajom elbeszélése alapján. A filmet kifejezetten erre a célra készítették az óvodás és általános iskolás korosztály számára, de vetítették olyan zárt intézetben is, ahol súlyos magatartási problémás, bűnelkövető nagykamasz lányok éltek, és rájuk is hatással volt a mese. A „Chicoca fája” című prevenciós programot mexikói szakemberek dolgozták ki, és több mint 25 éve sikeresen működik a gyermekek elleni szexuális bántalmazás felismerésére, a gyerekek segítésére. A Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület gyermekbántalmazással foglalkozó szakemberei 1997-ben dolgozták ki a program magyarországi adaptációját. A három napos kurzuson gyerekekkel foglalkozó szakembereket - védőnőket, tanárokat, szociális munkásokat, nevelőszülőket – képeznek ki arra, hogy miután ezt a filmet levetítik a különböző életkorú gyerekeknek, hogyan beszélgessenek velük, és szakemberként hogyan kezeljék az így felismert bántalmazást, veszélyeztetést, és megfelelő szakemberekhez irányíthassák őket, szükség szerint.
Jó hír, hogy Magyarország is bekerült a „PROMISE”-ba, az izlandi gyerekház projektbe, amelynek célja, hogy gyermekbarát[3] eljárást biztosítson az áldozatoknak, és segítse a rehabilitációjukat. A program fontos része, hogy ne a gyereknek kelljen szexuális vagy egyéb bántalmazás, elhanyagolás áldozataként a nyomozás, vizsgálat, eljárás során számtalan intézménybe, szakemberhez elmennie, számára ismeretlen emberekkel és körülményekkel találkozni, hanem az amúgy is ijesztő folyamat során ő egy helyen tartózkodik, és a vizsgálatot végzők jönnek el oda. Úgynevezett gyermekmeghallgató szobák, helyiségek vannak, amelyek nem a rendőrségen, hanem semleges helyen működnek. Ezeket a helyiségeket nemcsak a rendőrség és az igazságszolgáltatás munkatársai használják, hanem valamennyi gyermekekkel foglalkozó segítő szakember. Tudnunk kell, hogy jelenleg hazánkban ez pontosan fordítva történt, azaz a rendőrkapitányságokon és bíróságokon alakították ki a gyermekmeghallgató szobákat. Gondoljuk el mennyire gyermekbarát helyzet, mikor a TEK erői bevetés előtt felsorakoznak a kapitányság előterében, miközben a kiskorú sértett és törvényes képviselője ugyanitt várakoznak, (megtörtént eset).
Híres iskolák - hírhedt tanárok
Sajnos gyakran előfordul, hogy egy tanár visszaél tekintélyével, társadalmi helyzetével, rangjával, a felügyeletére bízott gyerekek érzelmeivel, bizalmával, kiszolgáltatottságával. Az egyik ilyen eset a Pannonhalmi Bencés Főapátságban történt. Várszegi Asztrik elismerte, több mint egy évtizeddel ezelőtt egy bencés tanár pszichésen bántalmazott, és - mint fogalmazott - illetlen érintésekkel zaklatott több diákot. A pannonhalmi főapát egyházjogi eljárást indított a bencés tanár ellen, és értesítette a Vatikán illetékes hivatalát a történtekről. A Nők Lapjának elmondta: „azért, hogy többé ilyen soha ne fordulhasson elő, teljesen újjáalkottuk gyermekvédelmi szabályzatunkat. Pszichiáter és pszichológus szakemberek kísérik iskolai nevelőmunkánkat és diákjainkat. Célunk az, hogy minden diákunk legyen tisztában a veszélyforrásokkal és meg is tudja magát védeni. Ebbe a munkába a szerzetesek és az iskola mellett a szülőket is be kell vonnunk.” http://bences.hu/cikk/gyermekvedelem.html
A Pannonhalmi Főapátság egyesületünkhöz eljuttatott tájékoztatója szerint „a bencés tanár ellen indított egyházjogi eljárás következtében az érintett személy bencés rendhez tartozása megszűnt, őt az illetékes római hatóság laicizálta, azaz nem egyházi személy többé. A magyar rendőrség elévülés miatt nem indított nyomozást az ügyben. A Bizottság alapelvként célul tűzte ki a további, lehetséges érintettek felkutatását, a tények minél pontosabb feltárását. Ugyanilyen fontosságú a bántalmazottak, a rendtársak, civil munkatársak, tanárok, prefektusok pszichés támogatása és a támogató személyek és szervezetek tájékoztatása is. Kifejezetten a pszichiáter feladata volt, hogy minden csoportot - a sértetteket is beleértve - megismertessen a bántalmazás fogalmával, fajtáival és a megelőzés fontosságával.”
A pannonhalmiak minden bizonnyal felismerték a veszélyt, és a maguk eszközeikkel lépéseket tettek az ilyen ügyek megelőzésére. Nem ez történt azonban a főváros egyik jó nevű oktatási intézményében ahol 25 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy fény derüljön a történtekre. Annak az iskolának a vezetői, ahol Sipos Pál tanított a legtöbben még csak nem is sejtették, hogy a diákok körében valósággal istenített, rendkívül népszerű tanár maga is vadászterületnek tekintette az oktatási intézményt. Négy éven keresztül a gimnázium tanáraként szexuális visszaéléseket követett el a rábízott tanulókkal szemben. Negyed évszázaddal később, amikor a botrány kirobbant az is kiderült, hogy a szülők, és a tanárok egy része tudott arról, hogy a zseninek tartott tanár szexuális zaklatta tinédzserkorú diákjait, de nem tettek rendőrségi feljelentést, mindössze azt kérték tőle, hogy azonnal mondjon fel. Az oktató hirtelen távozását és botrányos cselekedeteit tabuként kezelték, a gyerekeket magukra hagyták az ügy feldolgozásával. Csak találgatni lehet miért nem tettek feljelentést a rendőrségen. Vajon a botránytól féltek? Meg akarták kímélni a gyermekeiket a büntetőeljárás gyötrelmeitől? Az iskola hírnevén nem akartak csorbát ejteni? Arra gondolhattak, hogy amiről nem beszélnek az nem létezik? Mivel az ügy titokban maradt, ezért Sipos Pál később újra gyerekek közelében dolgozhatott az MTV-ben, ahol ifjúsági műsorokat készített. A volt magyar tanárt botrányos ügyei ellenére soha nem vonhatták jogilag felelősségre, nem indulhatott eljárás ellene, mert az esetek büntetőjogi értelemben 25 év után már elévültek. Rozgonyi Krisztina médiajogász szerint azonban csak a rendőrségi nyomozást követően derülhetett volna ki, hogy valóban elévült-e a diákokat molesztáló középiskolai magyartanár ügye. (Az ORFK közleménye szerint nem indulhat eljárás olyan ügyben, amelyben az eljárás megindítása előtt megállapítást nyert, hogy a büntethetőség elévült.) Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium egykori diákja az Origónak azzal érvelt, hogy az esetek óta eltelt ugyan 25 év, de azt nem lehet tudni, hogy a távozását követően mikor, mit csinált a következő munkahelyén, a köztévében. Rozgonyi Krisztina szerint Sipos Pálnak legalább bocsánatot kellene kérnie a meggyalázott fiúktól, lányoktól. Hozzátette: az nem lehet megoldás, hogy félrevonul, álljon ki, és vállalja tetteinek a következményét!
Eddig azonban sem Sipos Pál, sem az egykori pannonhalmi bencés tanár, sem a többi kevésbé ismert szexuális bántalmazó nem állt ki a nyilvánosság elé, hogy bocsánatot kérjen. Mindenki hallgat: nemcsak az elkövetők, az áldozatok is félnek megszólalni. A médiajogász szerint azonban az áldozatoknak nem szabad magukba fojtani a szenvedéseiket, mert a legfontosabb feladat, hogy megvédjük a gyerekeket. Ehhez pedig az kell, hogy minél többen merjenek kiállni és elmondani: velem is megtörtént.
A szexuális bántalmazás bármelyik diákkal megtörténhet. Tévhit, hogy az csak a hátrányos helyzetű, rossz anyagi körülmények között élő, az érdekérvényesítésre képtelen családok gyermekeit érinti, (a Trefort Ágoston Gimnázium egy belvárosi elit iskola, ahová művészek, orvosok, politikusok gyerekei is járnak.) Gyurkó Szilvia, az ESZTER Alapítvány Jogsegély Szolgálatának munkatársa az Indexnek azt mondta, hogy mindenhol ugyanolyan arányban történik gyerekekkel szemben abúzus, mindössze annyi a különbség, hogy a gyermekvédelem kevésbé figyel fel a rendezettnek látszó családok gyerekeire. A szakember komoly problémának tartja, hogy nem beszélünk eleget – és elég jól – a gyerekeinkkel a szexről, tabusítunk témákat, szavakat. Az érintett gyerekek azért nem tudják, nem akarják elmondani, ami történt velük, mert fogalmuk sincs róla, hogy kinek és hogyan beszélhetnének erről.
A tabuk ledöntését tűzte ki célul a hazai független színházak élvonalába tartozó PanoDráma, amely Más nem történt című előadásában a Sipos Pál-ügyet dolgozza fel. http://www.jegy.hu/program/panodrama-mas-nem-tortent-57297 Pass Andrea író-rendező drámapedagógus a Népszavának adott interjúban elmondta: az előadás segít abban, hogy a hallgatás helyett végre beszélni kezdjünk erről a témáról. A Sipos-ügy érintettjei közül is többen látták már az előadást, volt, aki beszélgetett is a társulattal a látottakról.
Kitekintés
A szexuális bántalmazás nemcsak Magyarországon jelent komoly problémát. Az Európa Tanács[4] már több éve megkongatta a vészharangot, hogy minden ötödik gyerek valamilyen szexuális erőszak áldozata Európában. Az esetek 70-85 százalékában az elkövető egy olyan ember, akit a gyermek ismer, és megbízik benne. Az áldozatok azonban félnek beszélni a velük történtekről, ezért az esetek 90 százalékát soha nem jelentik be a rendőrségen – olvasható az ET közleményében. A strasbourgi székhelyű szervezet azoknak a társadalmi tabuknak a ledöntését kéri tagállamainak kormányaitól, amelyek miatt a pedofilok bűnei titokban maradhatnak. Az Európa Tanács 47 tagállama tavaly májusban döntött úgy, hogy ezentúl minden évben november 18-át a gyermekek szexuális kizsákmányolása és megerőszakolása elleni küzdelem európai napjának szenteli. A szervezet ebből az alkalomból közzétett egy gyermekeknek készült animációs filmet, amelynek címe Mondd el valakinek, akiben megbízol. A rajzfilm fő üzenete a gyerekeknek az, hogy "amit az alsóneműjük rejt, az csak az övék", és senki sem tehet velük olyat, amitől kényelmetlenül vagy megszégyenítve érzik magukat. https://www.youtube.com/watch?v=jT19VTThjAU
A molesztálás, szexuális zaklatás, visszaélés, abúzus jelen van az iskolákban, a sportegyesületekben, az oktatási-nevelési intézményekben, és fájdalmas elismerni, de az egyházi körökben is. Ez olvasható a püspöki konferencia 2013-ban kiadott nyilatkozatában, amely hangsúlyozza, hogy a lengyel társadalomnak alapos oktatásra van szüksége, hogy megtanulja, miként védje meg a gyerekeit. A dokumentumot azután adták ki, hogy az egyházat már hosszú ideje vádak érik, miszerint eltitkolják a papok gyerekekkel szemben elkövetett szexuális visszaéléseit. Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó botrány akkor robbant ki, amikor a vatikáni csendőrség Josef Wesolowski számítógépén mintegy százezer pornográf fotót és videót talált. A papi rendből azóta kizárt volt érsek a nyolcvanas évektől dolgozott a vatikáni diplomáciában. 2008 és 2013 között apostoli nunciusként szolgált a Dominikai Köztársaságban, ahol tanúvallomások szerint 8-17 év közötti fiatalok sérelmére követett el nemi erőszakot. Ferenc pápa a pedofilvádak miatt visszahívatta Rómába, ahol ügye az elsőfokú hatóságként eljáró vatikáni Hittani Kongregáció elé került, amely kizárta a papi rendből. Másodfokú perét azonban határozatlan időre elhalasztotta a vatikáni bíróság a volt érsek rosszulléte miatt. A Vatikán elutasította a lengyel államügyészségnek azt a kérését, hogy a Szentszék adja ki a lengyel hatóságoknak a pedofíliával gyanúsított Josef Wesolowskit. Döntésüket azzal indokolták, hogy az egykor érsek vatikáni állampolgár, és pápai nunciusként diplomáciai mentességet élvez. A Dominikai Köztársaság is kérte a kiadatását, amelyet ugyancsak elutasított a Vatikán.
A gyermekpornográfia bűncselekményét Ferenc pápa 2013-ban vezette be az egyházi jogba. Szerinte a római katolikus papok két százaléka pedofil. Ez világszerte összesen nyolcezer embert jelent. Mint mondta: a katolikus egyházat lepraként fertőzi a pedofília, és a szexuális bántalmazók között püspökök és bíborosok is vannak. A katolikus egyházfő bocsánatot kért a pedofil papok által elkövetett bűncselekmények áldozataitól. Tavaly új bírói hatóság létrehozását hagyta jóvá, a testület azoknak a püspököknek az ügyében jár el, akik szándékosan eltussolták vagy nem jelentették a kiskorúakon elkövetett papi erőszakot. A püspökök ellen abban az esetben is eljárást indítanak, ha nem intézkedtek annak érdekében, hogy megelőzzék a gyerekek elleni szexuális visszaéléseket. Az áldozatok jogait képviselő szervezetek hosszú idő óta követelik egy olyan bíróság megalakítását, amely azoknak a püspököknek az ügyében is jogosult eljárni, akik nem közvetlenül érintettek a gyermekmolesztálási ügyekben. A katolikus egyházfő zéró toleranciát hirdetett a szexuális bántalmazóknak, és 2013 végén bizottságot alakított az egyház tagjai által elkövetett pedofil visszaélések gyermekáldozatainak védelme érdekében. A testület tagjai között két egykori áldozat is van.
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága korábban elégtelennek nevezte a vatikáni jelentést, amely a szexuális visszaélések elleni fellépéssel foglalkozott. A világszervezet szerint a Szentszék évtizedek óta fedezi a gyermekeket molesztáló és megerőszakoló papokat. Amikor valakiről kiderül, hogy pedofil bűncselekményeket követ el, akkor azonnal áthelyezik egy másik egyházmegyébe, esetleg egy másik országokba. A hatóságokat nem értesítik az esetekről, és nem kizárt, hogy az egyházi személy ismét gyerekek közelébe kerül. Az ENSZ ezért felszólította a Szentszéket, hogy hozza nyilvánosságra mindazok nevét, akik gyermekeket molesztáltak, és tegye lehetővé, hogy polgári bíróság előtt felelősségre vonhassák őket. A Gyermekjogi Bizottság arra kérte a Vatikánt, hogy az ügyben 2017-ig tegyen jelentést. Az ENSZ szerint világszerte tízezrével lehetnek ismeretlen áldozatok.
A világszervezet hírnevét is beszennyezik a pedofil ügyek. Nyilvánosságot kapott, hogy az ENSZ békefenntartói szexuális szolgáltatásokat követeltek a gyerekektől ételért és vízért cserébe a Közép-Afrikai Köztársaságban. Egy belső jelentésből kiderült, 2013 decembere és 2014 júniusa között francia katonák megerőszakolták a kiszolgáltatott, sok esetben árván maradt gyermekeket. A The Guardian szerint a jelentést Anders Kompass, az ENSZ egyik svéd humanitárius vezetője adta át a francia hatóságoknak, miután megelégelte, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának tagjai, akik megkapták a jelentést, nem léptek az ügyben. Kompasst ezután felfüggesztették tisztségéből és az ENSZ eljárást indított ellene, mert a vizsgálat eredményét az eljárási folyamat megsértésével átadta a francia hatóságoknak. Végül felmentették a vádak alól. A Ban Ki-Moon főtitkár által felkért bizottság szerint Kompass semmi rosszat nem tett azzal, hogy kiadta a belső dokumentumot, és az ENSZ óriási szervezeti kudarcának nevezte, hogy nem léptek fel időben a katonák ellen.
Szinte nincs olyan európai ország, ahol időnként nem robbannak ki botrányok pedofília miatt. Ilyen volt például Írországban az úgynevezett Cloyne-jelentést, amelyet 2011-ben tett közzé az ír kormányzat. A dokumentumban feltárják azokat az eseteket, amelyeknél egyházi személyiségek követtek el szexuális visszaélést kiskorúakkal szemben az egyházmegyében. A jelentésben összesen 19 katolikus papról tesznek említést, akik szexuálisan bántalmaztak gyermekeket a kilencvenes években. A dokumentumban az is szerepel, hogy 1996-ban a Vatikán arra utasította az ír egyház tagjait, hogy hallgassanak a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos ügyekről. Napvilágra került az, hogy Kildare és Leighlin püspökségben 1975-2004 között több mint háromszáz gyermekkel szemben követtek el szexuális visszaéléseket. A jelentés szerint a felelősök szemet hunynak ezen esetek fölött. A botránysorozat ezzel még nem ért véget. Egy évvel később, 2012-ben derült fény arra, hogy a katolikus egyház legfőbb vallási méltósága nem lépett fel pedofil bűncselekmények ügyében, jóllehet tudomása volt az incidensekről. Az ügy 1975-ig nyúlik vissza. Akkor az egyházi vezetőt egy 14 éves fiú – aki maga is szexuális zaklatást szenvedett el egy pedofil paptól – átadta több más olyan gyermek személyes adatait, akik ellen ugyanez a pap hasonló bűncselekményeket követett el. Sean Brady akkori bíboros azonban nem értesítette a rendőrséget, így a pedofil pap, még további másfél évtizedig folytathatta a gyermekek elleni szexuális visszaéléseket. A botrány kirobbanása után az ír és északír állami vezetők egyhangúan lemondásra szólították fel az egyházi vezetőt, de ennek ő nem tett eleget. Enda Kenny ír miniszterelnök keményen bírálta az egyházat, mivel az szerinte akadályozza azoknak a pedofil bűncselekmények kivizsgálását, amelyeket ír egyházi személyiségek követtek el. Írország bejelentette vatikáni diplomáciai képviseletének bezárását. Az ír katolikus egyház vezetője végül a botrány kirobbanása után két évvel vonult vissza, mert betöltötte 75.életévét, és ebben az életkorban minden püspöknek kötelező benyújtania lemondását a pápának, aki eldönti, hogy elfogadja-e azt, vagy sem. Az ír kormány nem először rántotta le a leplet az egyházról. A kilencvenes években kirobbant Magdolna-mosodák miatti botrány után a kormány 700 oldalas dokumentumban tárta a nyilvánosság elé nemcsak a szexuális bűncselekményeket, de a Magdolna nővérek tevékenységéről szóló megdöbbentő vizsgálat eredményét is. Mintegy 30 ezer nő 1922 és 1996 között egyházi mosodákban dolgozott fizetés nélkül, rossz körülmények és bántalmazások közepette, többen meg is haltak. A lányokat, ha teherbe estek vagy „más erkölcstelenséget” követtek el, állami gondozásba vették. Súlyosan kizsákmányolták, olykor szexuálisan is bántalmazták őket, elvették a gyerekeiket. A magdolnás nők ügye 1993-ban kapott nyilvánosságot, amikor az egyik mosodában meghalt 155 nő holttestét jeltelen sírokban megtalálták és exhumálták. A mosodák nyereségért dolgozó vállalkozások voltak, amelyeket négy vallási közösség működtetett. 2002-ben a Magdolna mosodákkal összefüggő botrány már felkeltette a nemzetközi sajtó figyelmét is, amikor bemutatták Peter Mullan, ”A Magdolna nővérek” című filmjét, amely Kathy O’Beirne „Kathy története” című, saját életrajzi könyve alapján készült. Az ír kormány nemzeti szégyennek nevezte a történteket, bocsánatot kért, és kompenzációt nyújtott a túlélőknek. Egy 2013-ban készült jelentés az állam felelősségét is megállapította a mosodák működtetésében, és a nők kizsákmányolásában.
Nagy-Britanniában tavaly több mint 1400 ismert ember ellen indult vizsgálat pedofil bűncselekmények miatt. A gyanúsítottak közt politikusok, zenészek, sportolók, rádiós és televíziós személyiségek, illetve színészek is vannak. Sok ügy évtizedekkel ezelőtt történt, de csak most indíthattak vizsgálatot. 154 iskola, 75 gyermekotthon, és 40 egyházi intézmény ellen is indult eljárás. A vizsgálatok közt szerepel egy azóta elhunyt parlamenti képviselő ügye is, aki a gyanú szerint összesen 144 kisfiú ellen követett el szexuális erőszakot. Cyril Smithet soha nem sikerült felelősségre vonni, mert politikai befolyását felhasználva megakadályozta a nyomozást. A politikust végül egy észak-walesi gyermekotthonokban történt visszaélésekkel foglalkozó egység leplezte le. Ez az ügy indította el azt a láncreakciót, melynek köszönhetően 2012-től 2015-ig 71 százalékkal megugrott az olyan pedofil visszaélések vizsgálatának száma, melyeket évtizedekkel korábban követtek el. A nyomozók szerint több ezer áldozatról lehet szó. Ugyancsak nagy vihart kavart, amikor néhány éve kiderült, hogy a gyerekek egykori kedvence, a híres brit BBC-s műsorvezető Jimmy Savile ötvennégy éven át összesen 450 gyereket molesztált. A botrány alig egy évvel a férfi halála után robbant ki, amikor az egyik televíziós csatorna bemutatta azt a dokumentumfilmet, amelyben több egykori áldozata is mesélt arról, hogy a műsorvezető molesztálta őket. A film lavinát indított el, egyre több egykori áldozat jelentkezett a rendőrségen. Kiderült az is, hogy a BBC több munkatársa is tudott a népszerű riporter pedofil ügyeiről, de nem jelentették a rendőrségen. Napvilágot kapott, hogy a BBC egyik műsora is feltárta a férfi rémtetteit, de az összeállítás nem került adásba.
Ausztria egyik katolikus elitiskolájában Kremsmünster apátságban az 1970-es évektől tette tönkre a gyerekek életét az igazgató, és a tanárok, akik szexuálisan zaklatták és bántalmazták őket. Mivel a kolostornak igen erős volt a befolyása, ezért évtizedekig minden ügyet el tudtak fedni. Eljárás ugyan többször is indult, de sosem vezetett eredményre. A Profil című osztrák lap szerint a szülők hiába tettek feljelentést testi sértés miatt, a csendőrség nem intézkedett. A rendszer végül 2010-ben omlott össze, amikor egyszerre ötvenen vállalták, hogy beszélnek az ügyről. Elmondásuk szerint az iskolában erőszakos rituálék voltak, ilyenkor a 10-12 éves áldozatokat térdre kényszeríttették, és úgy kínozták. Ezután a zokogó osztálytársaknak kellett ütniük a bűnöst. Esténként pedig a gyerekeknek ki kellett elégíteniük az igazgatót. Több tanuló is öngyilkos lett. A szadista rendszer élén egy pedofil, állig felfegyverzett szerzetes, Alfons atya állt. Szobájában éveken keresztül illegálisan tartott fegyvert, amivel a gyerekeket fenyegette. A rendőrség 12 ember ellen indított nyomozást, de tizenegy ellen elévülés miatt megszüntették az eljárást. Egyedül az igazgató ellen folyik még eljárás. Kínzással, a fegyvertartási törvény megszegésével, súlyos testi sértéssel, fiatalkorúak szexuális zaklatásával, nemi erőszakkal és hatalmi viszonnyal való visszaéléssel gyanúsítják.
Németországban valóságos lavinát indított el 2010-ben a berlini Canisius jezsuita gimnázium igazgatója, amikor beismerte, hogy három tanáruk szexuális bűncselekményeket követett el a diákok ellen az 1970-es és '80-as években. Az intézmény vezetője nem zárta ki, hogy az egykori paptanárok által megrontott áldozatok száma három számjegyű lehet. A jezsuita intézményben kirobbant botrány után több németországi katolikus iskolából érkezett hír korábbi szexuális zaklatásokról. Hasonló eset történt egy evangélikus egyházközségben is. A német jezsuita rend külön megbízottat nevezett ki az ügy feltárására. Az ügy felderítésével megbízott ügyvéd elmondta, hogy országszerte több mint 120 ilyen jellegű szexuális bűncselekmény történt. Még a regensburgi dóm gyermekkórusa is belekeveredett a botrányba. A kórus karnagya 30 évig a pápa testvére, Georg Ratzinger volt. A vádak szerint a kórus volt tagjai rendszeresen veréseknek és szexuális zaklatásoknak voltak kitéve. A ma már nyugdíjas Georg Ratzinger azt nyilatkozta, nem tudott a szexuális zaklatásokról, de azt nagyon sajnálja, hogy néha megpofozta a kórus tagjait. A német katolikus püspöki konferencia elnöke bocsánatot kért a paptanárok által korábban elkövetett szexuális bűncselekmények miatt, és hangsúlyozta, a német katolikus egyház az ügy átfogó kivizsgálása mellett van. Kifejtette: nem elég az ügy feltárása, hanem biztosítani kell a gyermekek, illetve diákok fokozottabb védelmét szexuális bűncselekményekkel szemben. Mint mondta: az ilyen jellegű visszaélések súlya az egyházon belül különösen nagy, mert a gyermekek, illetve a fiatalok körében különleges bizalom él a papok iránt. A gyermekbántalmazási és szexuális zaklatási botrányok hatására kilépési hullám indult a katolikus egyházból. A német katolikus püspöki konferencia adatai szerint 2010-ben 180 ezren, 2011-ben 126 ezren 2012-ben pedig 118 288 hívő hagyta el az egyházat. Németországban kampány indítottak, amelynek célja meggyőzni a pedofilokat, hogy merjenek orvoshoz fordulni segítségért. A BBC beszámolója szerint a 2005-ben kezdődött prevenciós program 11 különböző központban működik. A segítséget kérők ügyeit még azokban az esetekben is titokban tartják, hogyha valaki gyermekek ellen követett el szexuális bántalmazást. A pedofilokat segítő program hátterében nem az van, hogy az áldozatok helyett az elkövetőket támogassák. A potenciális elkövetőket elsősorban azért kell segíteni, hogy megakadályozzák az áldozattá válást. Eddig több mint 430 ember kezdte el a kezelést, és több mint 5350-en kértek tanácsot, illetve információt a terápiáról. Már hosszú várólisták alakultak ki. A nőtlen pedofilok egy rejtett része a lakosságnak. Sokan soha nem követtek el bűncselekményt, ezért nem kerültek a rendőrség látószögébe. Mégis félnek az emberek haragjától, előítéleteitől, ezért soha senkinek nem mernek beszélni nemi hajlamukról. A legújabb kutatás szerint a férfiak 3-5 százaléka szexuálisan a gyerekekhez vonzódik. Ez független a társadalmi, gazdasági háttértől.
Belgiumban 2010-ben Roger Vangheluwe bruges-i püspök lemondott, miután elismerte, hogy szexuálisan molesztálta egy unokaöccsét. Ezt követően több százan fedték fel évtizedekig őrzött titkukat, hogy papok, vallásoktatók, illetve az egyház támogatta ifjúsági mozgalmakban részt vevő nevelők szexuális bántalmazták őket. Összesen 489 panasz érkezett ahhoz a vizsgálóbizottsághoz, amelynek feladata a katolikus egyházi személyekhez kötődő szexuális visszaélések feltárása volt. Az esetek nagy részében 12 éves koruk környékén kezdődtek a visszaélések 1950 és 1990 között. 13-an öngyilkosságot követtek el.
Hollandiában tízezer és húszezer között van azoknak a száma, akiket valamilyen szexuális zaklatás ért 1945 és 2010 között a holland egyházban. A 2011-ben készült jelentésből az is kiderül, hogy a több száz bántalmazó között voltak papok, és szerzetesek is. Mintegy 800 feltételezett elkövetőt sikerült azonosítani. A bizottságot, amelyet a protestáns Wim Deetman volt holland miniszter vezetett, a holland katolikus egyház bízta meg tavaly a kutatással és a jelentés elkészítésével. Deetman szerint nehéz elhinni, hogy az egyházi vezetők nem tudtak a veszélyről. A szexuális visszaélésekről szóló jelentés szerint minden tízedik holland gyereket ért már szexuális zaklatás. Az olyan intézetekben, mint a kollégium és nevelőintézet, a gyermekek egyötödét bántalmazták szexuálisan.
Kanadában az 1980-as évek végén óriási botrányt váltottak ki azok a leleplezések, amelyek egy új-fundlandi árvaházban az 1950-es és 1960-as években gyermekek ellen elkövetett visszaélésekről szóltak. Az egyházi hierarchiát is vádak érték amiatt, hogy nem ítélte el ezeket a pedofil eseteket súlyuknak megfelelően.
Az Egyesült Államokban szex botrány rázta meg az egyik legtekintélyesebb amerikai bentlakásos iskolát, a Rhode Island-i St. George-ot. Tavaly decemberben jelent meg egy újságcikk, amelyben az iskola egyik volt diákja azt állította, hogy a 70-es évek végén az intézmény egyik tanára rendszeresen megerőszakolta. Ezután 40 egykori diák törte meg a hallgatást, hogy nemi erőszakot követtek el ellenük, vagy molesztálták őket. A nyomozók eddig 12 elkövetőről tudnak, akik között vannak az iskola alkalmazottai, diákok, egy tiszteletes és egy kórusvezető is. Az áldozatok által feltárt legutóbbi zaklatás 2004-ben történhetett. Az elitiskola vezetői elismerték, hogy a 70-es évek óta eltussolták az ügyeket, hogy így védjék az intézmény hírnevét. Az 1896-ban alapított bentlakásos elitiskolába olyan befolyásos családok gyerekei jártak, mint az Astor, a Vanderbilt, és a Bush család. Az éves tandíj 56 ezer dollár, vagyis 16 millió forint. A rendőrség szexuális és más bűncselekmények, valamint az elmulasztott feljelentések ügyében nyomoz. Rhode Islanden a nemi erőszak bűncselekménynek nincs elévülési ideje. Ugyancsak az Egyesült Államokban egy 2004-es vizsgálat 4400-ra tette a pedofil papok és 11 ezerre gyermekáldozataik számát 1950 és 2002 között. A legnagyobb visszhangot kiváltó botrány Bernard Law bíboros, bostoni érsek nevéhez kötődik, aki 2002-ben lemondásra kényszerült, mert védelmébe vette a bűnösöket.
Ausztráliában 2013 áprilisában vizsgálat indult egyházi, társadalmi vagy közintézményekben elhelyezett gyermekek rovására elkövetett szexuális visszaélések ügyében. Ötezer feltételezett áldozatot hallgatnak meg. Az ausztrál miniszterelnök 2009-ben nagy nyilvánosság előtt, az egész nemzet nevében kért bocsánatot az elfelejtett ausztráloktól, és az egykori migráns gyerektől, akiket gyerekként testileg vagy lelkileg bántalmaztak, és szexuálisan zaklattak. „Elfelejtett ausztráloknak” azt a mintegy 500 ezer gyermeket nevezik, akik 1989-ig különböző intézményi ellátásokba (állami és egyházi) kerültek, és gyakran váltak visszaélés áldozatává. Mintegy 7000 – hivatalos úton - Ausztráliába érkező migráns gyerekre is ugyanez a sors várt 1970-ig. Kevin Rudd, ausztrál kormányfő a nemzeti emlékezet napon kijelentette: a nemzetnek foglalkoznia kell azokkal, akik nem kaptak megfelelő ellátást. Mint mondta: szégyenkezve tekintenek vissza arra, hogy azokat a kisgyerekeket, akik megbíztak az intézményekben, a gyermekotthonokban, fizikailag, és szexuálisan bántalmazták, kegyetlenül megalázták őket.
Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök a nemzet nevében bocsánatot kért az elkövetett bűnökért. Sok országban még várni kell az ilyen gesztusokra. Kérdés, hogy meddig.
Amit mindenkinek tudni kell!
A szexuális visszaélések minden formájának büntetőjogi következményei vannak.
A törvény kiemelten bünteti azt a bűncselekményt elkövető személyt, akinek a gondozására, nevelésére, felügyeletére volt bízva az áldozattá vált gyermek.
Az a tény, vagy vélelem, miszerint a gyermek beleegyezésével történt a visszaélés, nem mentesíti az elkövetőt a büntetőjogi következményektől.
Társadalmi helyzetétől, munkájától függetlenül lehet valaki elkövető, aki gyakran családtag, rokon, a család barátja, tanár, önkéntes, edző, vagy a gyermekintézmény dolgozója. Helytelenül járunk el, ha arra összpontosítunk, hogy eltudjuk-e képzelni az általunk jól ismert személyről - akár munkatársról -, hogy lehet-e elkövető.
Tudnunk kell: ha saját gyanúnkat és/vagy a gyermek jelzését nem vesszük komolyan, akkor a gyermek további bántalmazásnak lehet kitéve.
A gyermeket ért szexuális bántalmazás az egész élettartamra kiható súlyos negatív következménnyel járhat. Az időben nyújtott megfelelő segítség enyhíti a következményeket és segít a gyermeknek megérteni és feldolgozni a vele történteket.
A szexuális bántalmazás gyanúja elég ahhoz, hogy hatósági eljárást kezdeményezzünk. Nem a jelzéssel élő személy dolga bizonyosságot szerezni a bűncselekmény elkövetéséről, vagy az elkövető kilétéről. Ismeretlen elkövetővel szemben is indulhat nyomozás. Minden állampolgár és a gyermekek érdekeit képviselő társadalmi szervezet élhet jelzéssel és tehet büntetőfeljelentést.
A gyermekekkel munkájuk során nap mint nap kapcsolatba kerülő szakemberek jellemzően pedagógus, óvodapedagógus munkakörben foglalkoztatottak. Ők Magyarországon felsőfokú tanulmányaik, és ami még aggasztóbb, a pedagógus továbbképzések választékában sem kapnak, illetve találnak a gyerekekkel szembeni rossz bánásmódról, különösen pedig a szexuális visszaélések megelőzéséről, felismeréséről, a jelzési kötelezettségről és a segítségnyújtás alternatíváiról kellő ismereteket. A szerény választékot szinte kizárólag civil szervezetek kínálják és az Országos Gyermekegészségügyi Intézet, www.ogyei.hu
Tájékozódás az elérhető szervezetekről, képzésekről :
Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: http://www.kek-vonal.hu/index.php/hu/
ESZTER alapítvány és ambulancia: eszteralapitvany.hu
Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete: http://www.macsgyoe.hu/kapcsolat.html
Család, Gyermek, Ifjúság Közhasznú Egyesület: www.csagyi.hu
“Kézenfogva”- Összefogás a Fogyatékosokért Alapítvány: www.kezenfogva.hu
Angol nyelvű weblapok:
Kézikönyvek, szakmai anyagok:
http://eszteralapitvany.hu/
Módszertani segédlet a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések eseteire- Felismerés és Jelzés
Összeállította: Kovács Szilvia (Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálata Budapest, 2012)
[1] Családon belüli erőszak: ha valaki hozzátartozója biztonságát, testi- lelki épségét veszélyezteti, vagy károsítja, önrendelkezésében korlátozza, testi erőszakot követ el ellene vagy annak elkövetésével fenyeget, illetve tulajdontárgyait tönkreteszi, az áldozat számára elviselhetetlenné teszi az együttélést. A partnerét bántalmazó szülő 50-70%-ban gyermekét is bántalmazza, illetve a gyermek tanújává válik a bántalmazásnak. A bántalmazott szülő rendszerint megfélemlítés alatt él, ezért különösen nehéz az áldozatnak az erőszakhelyzetből való kilépés, és a szakembereknek a feltárás. http://www.ogyei.hu/upload/files/gyermekb_modszertani_ajanlas.pdf
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint a szexuális bántalmazás körébe tartozik minden olyan cselekmény, amelynek során valamely szexuális aktivitásba bevonnak egy gyermeket, ha a gyerek életkoránál, fejlettségénél fogva nem tekinthető felkészültnek, érettnek erre, illetve ha ez a magatartás ellenkezik az adott ország törvényeivel, az elfogadott társadalmi normákkal. A szexuális visszaélés megvalósulhat gyermek és felnőtt, gyerek és gyerek között, ha a gyerek kora és fejlettsége alapján feltételezhetően bizalmi vagy hatalmi viszonyban van a bántalmazóval, és e cselekmény az elkövető igényeinek kielégítésére irányul.
[2] Sokan – nemegyszer szakemberek is – tévesen értelmezik a pedofíliát, illetve a gyerekek elleni szexuális visszaélést minden esetben pedofíliának tekintik. Nem minden elkövető pedofil, aki gyerekeket szexuálisan bántalmaz, molesztál. A ma elfogadott tudományos álláspont szerint a pedofília betegség, amely kóros és ellenállhatatlan vonzódást jelent a gyerekekhez. Ugyanakkor a gyerekekhez más okból közelítők nem biológiai késztetés okán teszik ezt. Aki a változatosságot keresi, a mindent kipróbálás vágya hajtja, vagy éretlen személyiség, aki fél az egyenrangú felnőtt kapcsolattól, a gyerekek testét és szolgáltatásait áruba bocsátja, és ebből hasznot húz, az nem minősül betegnek, hanem súlyos bűncselekményt elkövetőnek. A két típust határozottan meg kell egymástól különböztetni, bár a beteg sem mentesíthető cselekménye következményeitől. (Herczog Mária, Neményi Eszer, Rácz Andrea (2002): A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélésekről. Család, Gyermek, Ifjúság könyvek. Budapest, 10 old.)
[3] http://birosag.hu/allampolgaroknak/gyermekkozpontu-igazsagszolgaltatas
http://www.jogiforum.hu/hirek/29559
[4] Európa Tanács programok – elérhetők itt- http://www.coe.int/en/web/children/lanzarote-convention - A Lanzarote-i Egyezményt Magyarország tavaly ratifikálta.