12 elszánt nő, 12 édesanya úgy döntött, saját példamutatásukkal hívják fel a társadalom figyelmét arra, életmentő lehet, ha egy édesanya kidughatja fejét a tajtékzó hullámok közül, és egy kicsit magára találhat. A Hangák, a Zöldre Érett Nők Közössége a Balázs Gyógyulásáért Alapítvánnyal közösen időt, energiát nem kímélve ajándékozott egy napot édesanyáknak, akikkel előtte soha nem találkoztak, hogy megérezzék, milyen az, amikor csak ők számítanak. A 12 történetet a NLCafén olvashatják.

Alázat, türelem és emberfeletti erő – így jellemzi Szerdahelyiné L. Nóra a kétgyermekes Rung Alízt, akinek egy jókedvű kirándulással fűszerezett álomnapot szervezett. A két édesanya összesen öt gyerekkel vette be a Természettudományi Múzeum termeit, amely nemcsak az izgalmas kiállítás, de az akadálymentesség miatt is remek helyszínnek bizonyult. Így Alíz kisebbik fia, a 12 éves Bálint is könnyedén végigjárhatta a tárlatot, a program során pedig mély szimpátia született a két család között, akik mindenképpen tervezik az újabb találkozást.

„Nagyon szimpatikusnak találtam Alíz vágyát, így a magam három lurkójával lelkesen vállaltam a feladatot. Alízban és a fiúkban pedig egy nyitott, közvetlen családot ismertünk meg a gyerekeimmel” – meséli Nóri.

Ahogy Alíz mondja: egyértelmű volt számára, hogy az álomnap forgatókönyvében mindhármuknak helyet kell kapnia.

„Szeretünk kimozdulni, de mostanában egyre ritkábban szánom rá magam, hogy elinduljak a fiúkkal. Bálint 12 évesen már elég nehéz súlyt jelent, nem könnyű a székből ki-be emelgetni. Ebben mindig a 14 éves Bence segít, most végre támaszkodhattam másra is, ő pedig lehetett ezen a napon csak és kizárólag gyerek” – magyarázza a választását az anyuka.

Feladatok helyett igazi élmény

Bár az Állatkertbe tervezett sétát felülírta az időjárás, Nóri, aki egy három és fél éves, egy ötéves és egy hétéves gyermekkel érkezett a találkozóra, gyorsan megoldást talált. A választás nem véletlenül esett a Természettudományi Múzeumra, ami amellett, hogy izgalmas, akadálymentesített.

"Bálintot kétéves korában érte egy baleset, ezért közlekedik kerekesszékkel. Egyébként nagyon szeret »világot látni«, elmenni otthonról izgalmas helyekre. Bár szavakkal nem tud kommunikálni, mindent megért, és a maga módján közli is az érzéseit, igényeit” – mosolyog Alíz, akinek a felnőtt társaság mellett az is különösen jólesett, hogy nem az ő vállát nyomta a szervezés terhe.

„Ami számomra a leginkább fárasztó, hogy otthon minden programunk, problémánk megoldása, logisztikája egyedül az én feladatom. Nagy öröm volt úgy eljutni valahova, hogy egy percig sem kellett foglalkoznom ezzel, Nóri a legapróbb részletekről is gondoskodott.”

A hétköznapok ugyanis nagyon sűrűek a család számára: Bence a középiskolások kihívásokkal teli életét éli, miközben otthon is sokat segít. Ahogy Alíz mondja: néha úgy érzi, túl sokat is kell kérnie tőle, hiszen idős édesanyja mellett csak rá tud támaszkodni a ház körüli teendőkben.

Bálint szintén iskolába jár. Alíz hetente néhány nap Szigetszentmiklósra viszi, ahol egy speciális intézményben foglalkoznak vele. Ahogy meséli: igazi közösségre találtak ott, ezért pedig nagyon hálás, csakúgy mint amiatt, hogy vezető beosztásban dolgozó anyaként a munkahelyétől is pozitív hozzáállást és rengeteg szeretet kap. Talán ezért van ereje mindezek mellett működtetni az Együtt Bálintkával Alapítványt, amely nemcsak kisfia számára fogadott segítséget, hanem hasonló gondokkal küzdő gyermekeknek és szüleiknek igyekszik támogatást nyújtani.

Nincs álomnap üzenet nélkül

Igazi könnyedséget hozott Alíz és fiai életébe a hétvégi program, amely persze nemcsak azért sikerült feledhetetlenre, mert a két édesanya azonnal megtalálta a hangot egymással. Nagy szerepet játszottak ebben a gyerekek is.

„Az én három kicsim az elején még puhatolózott, hiszen a fiúk azért idősebbek náluk, de aztán látták, hogy minden rendben, és hamar megnyíltak ők is – emlékszik vissza Nóri. – Sőt Bence és a kisfiam még azt is megbeszélték, hogy Alízék búcsúzásra váró akváriumát továbbadják nekünk” – mondja mosolyogva az álomnap biztosítója. Nem csoda, hogy hasonló közös élmények után mindketten egyértelműnek tekintik: lesz következő találkozás. A cél pedig egy Vadasparkban eltöltött nap, ha már az állatkerti délután meghiúsult.

„A mai nap bebizonyította számomra, hogy az utazás, a logisztikai nehézségek ellenére nem szabad megtennem, hogy nem mozdulok ki a gyerekekkel, hiszen látom: igénylik, élvezik a hasonló kirándulásokat. Attól sem zárkózom el, hogy társasággal vágjunk neki az útnak máskor is. Igazi feltöltődés volt számomra új embereket megismerni – összegzi az álomnap tanulságait Alíz, akinek szintúgy jutott a meghitt pillanatokból. – Meghatódtam, amikor Nóri elővette a számunkra készített meglepetéseit. Nekem egy nemezelt virágkitűzőt ajándékozott, a fiúkat pedig egy éppen a kis markukba illő szivárványszínű, horgolt labdával lepte meg. Többször is átvette tőlem és tolta Bálintot, hogy én csak Bencével kéz a kézben sétálhassak. A Hangák kezdeményezése egyedülálló és egyben megható is. Fantasztikus, hogy számomra idegen emberek gondoltak rám, ránk, olyan nőkre és anyákra, akik számára az álomnap életmentő levegővétel.”

De ez a szombat nemcsak Alíz számára szolgált fontos üzenettel.

„Nem hiszem, hogy mi, akik nem ebben élünk, el tudjuk képzelni, valójában milyen energiát kíván meg egy sérült gyermekkel élő család működtetése  – teszi hozzá Nóri. – Az a türelem, emberfeletti erő és alázat, amivel Alízt láttam fordulni a gyerekei felé, figyelmeztetett, hogy mennyire fontos túllendülni az ehhez képest apró nehézségeken: és meglátni az életben, ami jó.”

forrás: http://www.nlcafe.hu/

fotó: sxc.hu