A 44 éves asszony arról is beszélt, hogy albérletbe nem tudtak menni, mert a környékben romáknak senki nem adja ki a lakását. A családot képviselő Molnár Noémi ügyvédjelölt mindehhez azt fűzte hozzá: a bíróság rosszallását fejezte ki, de nem látta indokoltnak súlyosabb jogkövetkezmény alkalmazását. A család tagjainak esetében ez volt az első alkalom, hogy a törvény előtt álltak.
Papp Gáspár, A Város Mindenkié csoport aktivistája szerint a magyar állam elenyészően keveset költ a rászoruló emberek lakhatásának támogatására, és még bünteti is azokat, akik a lakhatási válsághelyzetükre kényszerből azt az utat „választják”, hogy a tulajdonos engedélye nélkül költöznek be egy ingatlanba. A lakhatási jogokért küzdő civil szervezet álláspontja szerint Magyarországon a megfizethető lakások hiánya miatt sokakat fenyeget a hajléktalanná válás veszélye.
A hajléktalanság a legtöbb esetben nemcsak azt jelenti, hogy emberek a biztonságot és intim teret nyújtó lakhatásuk elvesztésével az utcára vagy az emberhez méltatlan körülményeket nyújtó hajléktalan-ellátórendszer intézményeibe kényszerülnek, hanem azt is, hogy a családok szétszakadnak. Sokak számára az egyetlen lehetőség arra, hogy a hajléktalanná válással járó következményeket elkerüljék, ha üresen álló ingatlanokba – lakásokba, raktárakba vagy üzlethelyiségekbe – költöznek a tulajdonos engedélye nélkül.
Papp Gáspár szerint az önkényes beköltözés szociális probléma, amit állami bérlakásprogrammal lehetne orvosolni. A szóban forgó épületet egy tavalyi áramrendszer-sérülés miatt hagyta sorsára az önkormányzat. A bérleti szerződéssel rendelkezőknek más lakásokat ajánlottak, a jogszerűtlenül ott lakókat szélnek eresztették. Közéjük tartoztak a kedden bíróság elé citált Danóék is, akik úgy fogalmaztak, megpróbálják egy darabig meghúzni magukat a „patkányok lakta szeméttelepen”. Így nevezték azt a helyet, ahol jelenleg is élnek. A család többször kérte, hogy legálisan bérelhessenek a kerületben lakást, de azt elutasították.
Szerző: Rab László, Népszabadság
fotó: sxc.hu