Hogy kapcsolódsz a témához?

Amszterdamban önkénteskedtem fél évig prostituáltakkal, és Zürichben voltam másfél hónapig gyakorlaton. A prostitúció a doktori témám szociológia szakon. Régebben a Rákospalotai Leánynevelő Intézetben voltam gyakorlaton, most pedig a szerhasználókkal dolgozó Megálló Csoport Alapítványnál dolgozom, itt is markánsan jelen van a téma. Magyarországon gyakorlatilag nem létezik ellátórendszer a prostituáltak számára. Van egy-két menedékház, de minden nagyon kezdetlegesen működik.

 

Amszterdamban és Zürichben csak magyar nőkkel foglalkoztál?

Mindenféle nemzetiségű nővel, de mivel beszélek magyarul, főleg a magyar nőkkel építettem kapcsolatot.

 

Mennyire nehéz a nők bizalmába férkőzni?

Nem nehéz. Főleg, mert külföldön vannak, annak már nagyon örülnek, ha valaki tud velük magyarul beszélgetni, van kapcsolódás. De arról, hogy mennyire vannak elnyomva, ki a futtatójuk, honnan jönnek, milyen körülmények közül, már nehezebb beszélniük.

 

Hogy kerülnek a magyar nők Zürichben?

Általában futtatók viszik ki őket. Sokszor körforgásban dolgoznak Ausztria, Németország, Hollandia, Svájc között, mindenhol eltöltenek egy kis időt. Mindenütt más a szabályozás, Zürichben például három hónapra kapnak munkaengedélyt egy évben, ezt az időt általában ingázva használják fel. Például úgy, hogy kinn dolgoznak két hetet, aztán itthon vannak két hetet. Emellett sokan dolgoznak illegálisan, de ők is ingáznak Magyarország és Svájc között.

 

A futtatók is magyarok?

Általában igen. Újabban a futtatók gyakran itthon maradnak, mert esetleg körözik őket, vagy túl sok információja van róluk a rendőrségnek. Ilyenkor egy prostituáltat neveznek ki, hogy kinn kontrollálja a nőket, ők lesznek a futtatók kezének a meghosszabbítása.

 

Mennyire kényszerből mennek ki a nők?

Minden esetben szó van valamilyen kényszerről. A futtató gyakran barátként vagy férjként funkcionál, és egy szerelmi viszonyba van beágyazva a futtatás. Ez gyakran társul egy gazdaságilag teljesen kilátástalan helyzettel, nem jutnának máshogy pénzhez. Én nem találkoztam olyan prostituálttal, akinél ne lett volna kényszerítő erő, és nem szenvedett volna attól, hogy prostituáltként kell dolgoznia. Egy nő azt mondta egyszer, amikor arról kérdeztem, hogy mit gondol arról, hogy Svájcban legálisan dolgozhat, hogy „jó, hogy van ez a munka és lehet vele pénzt keresni, de még jobb lenne, ha nem létezne és akkor nem kéne ezt csinálna.” Ez egy jó megfogalmazás. Azt gondolom, hogy ha valakit a szegénység kényszerít arra, hogy prostituáltként dolgozzon az is egy kényszer. Alapvetően az állam feladata lenne az, hogy energiát és pénz fektessen abba, hogy az állampolgárai ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy nap, mint nap erőszakot kelljen átélniük, hogy legyen valamennyi pénzük.

 

Futtató nélkül lehet valaki prostituált?

Olyat már láttam, hogy valakit külföldre hoz a futtatója, aztán feljelenti a futtatót és egyedül csinálja tovább, de ez nagyon ritka, főleg, hogy a futtató helyett ne jönne egy másik férfi. Ahhoz, hogy valaki külföldön dolgozzon prostituáltként, kell egy kapcsolatháló, ahhoz hogy tudja, például, hogy hol kell szállást találni, engedélyt szerezni. Ezeket az információkat a külföldi szociális ellátórendszerek igyekeznek megadni, de a Magyarországról induló prostituáltak mindezt nem tudják. Sokszor a futtatón kívül még más is futtatóvá válik, például egy nő kivesz egy szobát, és a szállodatulajdonos is követeli, hogy adjon le neki egy részt a keresetéből. És a nők kiszolgáltatottak.

 

De futtatás tilos.

Igen, mindenhol.

 

Akkor a legális prostitúció is átfolyik az illegálisba.

Igen. Ráadásul például Zürichben nagyon sok nő dolgozik illegálisan, az erre kijelölt zónákon kívül, ezeken a helyeken a rendőrség rendszeresen bírságol, így olyan mintha olyan helyen dolgoznának, ahol a prostitúció nincs dekriminalizálva. Aztán egy idő után sokszor a hatóságok kiutasítják a prostituáltat az országból, a sok pénzbírság miatt.

 

Miért dolgozik valaki ott, ahol tilos?

Ez a futtatón múlik, de ott nem kell adót fizetni, többet lehet keresni, és lehet szállodában dolgozni. A legális zónákban úgy adóznak, hogy vesznek egy jegyet, és azzal megfizetik az adót aznapra. De sok prostituáltnak nincs rá pénze, hogy megvegye a jegyet: a futtatóknak le kell adni a pénzt, pénzt kell haza küldeni, fizetni a szállást. Közben jönnek a rendőrségi razziák, megbüntetik őket a legális zónákban is, hogy ha nem vesznek jegyet.

 

Mernek segítséget kérni a nők?

A segítők irodája Zürichben az egyik zóna közepén működik, így folyamatosa kapcsolatban vannak a segítők a nőkkel, ettől kiépül a nők és a segítők között a bizalom. Sok hivatalos ügyet nem tudnak egyedül elintézni, nem ismerik a rendszert, sokszor a nyelvet, muszáj segítséget kérniük. A kinti szociális munkások azt hangsúlyozzák, hogy ne menj a megszabott árak alá, csak azt csináld, amiben megállapodtál a klienssel, ne tűrd el, ha a kliens erőszakoskodik, de ezekben a helyzetekben a nők ki vannak szolgáltatva, nehezen tudják megvédeni magukat. Nagyon sok esetben történik erőszak, de nem feltétlenül nyomja meg a nő pánikgombot, mert a futtató által terrorizálva van, hogy minél több pénzt vigyen haza.

 

Van nőgyógyászati szolgálat?

Igen, de sokszor nem tud igazán hatékonyan működni, ha külföldi nőkről van szó. Az egyszerűbb nemi betegségeket kezelik kint, de a komplexebbeket már nem kezdik el kezelni, mert a nők ingáznak és nincs biztosításuk.

 

Mi történik, ha terhesek lesznek?

Általában, amit a futtatóik akarnak. Sokszor elvetetik a gyereket, de volt például olyan eset, hogy egy nő meg akarta tartani a gyereket, a futtató megfenyegette, hogy akkor nem dolgozhat, kirakja a lakásból, haza kell mennie. Nem volt hova mennie, és ráadásul a negyedik hónapban volt, nagyon gyorsan kellett dönteni, de végül saját döntést hozott és megtartotta a gyereket. Sokszor a nőknek van már gyereke, és többek között azért dolgoznak kinn, hogy eltartsák a férjüket és a gyerekeiket.

 

Ki van ezekkel a gyerekekkel?

Van, hogy a nagyszülők, vagy már eleve a gyermekvédelemben vannak a gyerekek, legritkábban a férj. Sokszor a normatívval ellentétes, fordított családfenntartói viszony alakul ki, a nő válik a pénzkeresővé a családban. Folytattam például ilyen beszélgetéseket, hogy „az én férjem nem mehet közmunkára, ha én ennyit keresek, ne végezzen ilyen megalázó munkát”. Sokszor a férfiak a nők által kint megkeresett pénzből luxustárgyakat vesznek maguknak, például Audit, arany ékszereket.

 

A férfiakat nem zavarja, miből él a nő?

Ez nekik nagyon kényelmes helyzet, hogy a barátnőjük, feleségük hozza folyamatosan a pénzt. Ők többnyire nem dolgoznak. Sokszor a nagyszülőknél van a gyerek, de a feleség együtt van a férjjel, és akkor élnek együtt, ha otthon van. Legtöbbször a barát, férj ambicionálja, hogy menjen ki a nő dolgozni. Leggyakrabban ez egy mélyszegénységből kiinduló állapot, és a túlélési stratégiákban nagyon erőteljesen megjelenik a férfi elnyomás.

 

Ki lehet szállni? Hogy csinálja valaki x évig a prostitúciót, és összeszed annyi pénzt, hogy nyisson egy fodrászatot?

Mindenki arról beszél, hogy az a végső cél, hogy nyissunk a barátommal egy giroszost vagy kozmetikát, de ez nagyon ritkán valósul meg. Iszonyatosan traumatizált nőkről beszélünk, akik komplex társadalmi hátrányokkal küzdenek, muszáj lenne segítséget kapniuk itthon, hogy ki tudjanak szállni a prostitúcióból. És egy itthon maradt férjnek vagy a futtatójának ez annyira kényelmes helyzet, hogy nem áll érdekükben, hogy valóban közösen belekezdjenek például egy vállalkozásba.

 

Ahol majd dolgozni kell. Hány éves korig lehet folytatni a prostitúciót?

Bárhány. Ötven év körüli prostituáltakkal is dolgoztam Zürichben és Amszterdamban is.

 

Milyen a viszonyuk a szexhez?

Mivel sokszor a mélyszegénységből vagy a gyermekvédelemből kerültek ki, kevés a tudásuk a szexualitásról, sosem kaptak információkat. Sokan éltek át abúzust, azonban sokszor az abúzus nem tudatosul. Ráadásul, ami a munkájuk alatt történik velük, azt nem lehet szexualitásnak nevezni, az erőszak. Annak ellenére, hogy prostituáltként dolgoznak, sokszor nagyon kevés a tudásuk a szexualitásról. Sokszor beszélnek arról, hogy „én nem csókolózom a kliensekkel, mert ez egy munka, én csak a szerelemben csókolózom”. Ahhoz vannak szokva, hogy őket tárgyként kezelik, nem tudják, hogy a szexualitás egy olyan dolog, ami számukra is lehetne örömteli. Ez nekik egy szolgáltatás, sokszor akkor is, ha a barátjukkal vagy a férjükkel létesítenek szexuális kapcsolatot. A túléléshez kellenek legendák. Sokszor mondják, hogy orgazmusuk volt egy klienssel, de ha elkezd velük az ember erről beszélni, akkor kiderül, hogy nem tudják, mi az orgazmus.

 

Ezzel győzik meg magukat, hogy ők nem is áldozatok?

A rendszer is ezt támogatja, ahol a prostitúció dekriminalizálva van.

 

Már kiskorúként bekerülnek a prostitúcióba?

Igen, de általában akkor még Magyarországon dolgoznak, nagykorúként kerülnek ki külföldre. A kutatások azt bizonyítják, hogy a prostituáltak többsége 18 éves kora előtt kezd el prostituáltként dolgozni világszerte.

 

Aki ezt csinálta évekig, tud utána ép ember maradni?

Persze, meg amúgy sem szeretnék senkiről lemondani. De itthon nincs szolgáltatásrendszer, ami professzionálisan tudna segítene nekik. A nőknek itt van a családja, de csak kint vannak reintegrációs szolgáltatások. Kint előfordul, hogy kiszállnak, de iszonyú nehéz egy külföldi környezetben eligazodni, újra megtalálni magát az embernek, új életet kezdeni. De ha visszajön, visszakerül ugyanabba a környezetbe, ahol a prostituált lett, ami egyenes út újra a prostitúcióba.

 

Hogy tudnak kint elhelyezkedni nyelvtudás, végzettség nélkül?

Idáig nehéz eljutni kint, de egyébként a segélyekből is meg lehet élni. Sokszor kinn születik egy gyerek, bekerül a kinti gyermekvédelmi rendszerbe, a nők meg hazajönnek. Ez nagy dilemma, amikor az anyuka szeretné visszakapni a gyereket, viszont itthon mélyszegénységben él.

 

Volt már, hogy valaki visszakapta a gyereket?

Valószínűleg igen, de nyilván a kinti ellátórendszerben sokkal magasabb színvonalon él a gyerek, mint amilyen körülmények között itthon élne a mélyszegénységben, ez okozza a dilemmát.

 

Ha a gyerekek a magyar gyermekvédelemben élnek, van esély visszakapni őket?

Ritkán fordul elő, hiszen a prostituáltakat nem áldozatként kezelik itthon, hanem meg vannak bélyegezve. Kint inkább. Ha családban nőnek fel a gyerekek, akkor is mélyszegénységben élnek, ha az anyjuk prostituált, talán egy picit jobb életszínvonalon, mint a környezetük. Sokan ingáznak, egy hetet dolgoznak Svájcban, aztán visszajönnek egy hónapra, azalatt felélik a pénzt és megint.

 

A gyerekek tudják, mit csinál a mama?

Ez változó, tudok olyan prostituáltról is, aki titkolja, olyanról is, aki nyíltan kezeli a családja előtt, hogy mit dolgozik.

 

A gyerekek is erre a pályára lépnek, továbbadódik a minta?

Ezt nem mondanám, de ugyanabban a reménytelen környezetben nőnek fel, és ezért adódik, hogy ők is ezt csinálják, belekényszerülnek. Volt olyan család, ahol az anyuka a két lányával dolgozott együtt. Van, akinek az a célja, hogy a gyerekeinek más jövője legyen, más kérdés, hogy ez mennyire tud megvalósulni a magyar társadalmi struktúrákkal.

 

Téged megviselnek ezek a történetek?

Megrázó sokszor, nőként különösen, de az, hogy tudom, hogy azzal, hogy beszélgetek, tudok segíteni, sok mindent kompenzál. Sok helyzet lehet traumatizáló, és sok kilátástalansággal találkozom.

 

Nem vagy veszélyben a munka során?

Nem, a futtatók pontosan tudják, kit tudnak terrorizálni és kivel kell kedvesnek lenni, kit kell manipulálni, ezért is tudnak jól működni. Néha futtatókkal is kell kommunikálni a munka során.

 

Mit tudsz elérni a prostituáltakkal dolgozva?

Hogy bizonyos dolgok világosabbak legyenek, például egy abortuszról és a saját életével kapcsolatos kérdésekről ő döntsön, és ne a futtatója, vagy a barátja. Azonban például azt senkinek nem kezdem el magyarázni, hogy szerintem áldozat, ezt neki kell eldöntenie, benne kell adott esetben tudatosulnia.

 

Mondtad, hogy itthon nincs ellátórendszer. Mire lenne szükség?

Először is kellene jogi alap hozzá, ami a prostitúcióra és emberkereskedelemre épít. Magyarországon az utcai prostitúció elvileg a kijelölt zónákban legális, de a zónák nem léteznek. A prostituált büntethető, és mivel nincs kijelölt zóna, mindig szabálysértést követ el. Kellenének alacsony küszöbű szolgáltatások, például óvszert osztani a prostituáltaknak, ami nem csak a járulékos ártalmakat csökkenti, hanem a munka során kapcsolatba lehet kerülni a prostituáltakkal, ami az első lépcsőfok, hogy kapcsolatba kerüljenek az ellátórendszerrel. Kellenek menedékházak, reintegrációs programok, kapcsolatba kellene lépni a külföldi ellátórendszerekkel és velük közösen esetet kezelni, hiszen sokszor ingáznak a nők.

 

Tehát hogy aki ki akar szállni, az új életet tudjon kezdeni.

Igen. És kellenek szakemberek, akiknek van tudásuk arról, hogy traumatizált nőkkel hogy lehet dolgozni. Van néhány szakember, de sajnos a segítő szakmák képzésében kevéssé jelenik meg ez a téma. Pedig ehhez sokat kellene tudni a hímsovinizmus megjelenéséről a társadalomban, a nemi esélyegyenlőtlenségekről.

 

Mit gondolsz, a tiltás vagy a legalizáció a jobb, mikor legalább ellenőrzés alatt történik a prostitúció?

Hozzám legközelebb a svéd modell áll, ott a prostituáltat használó klienset büntetik. A prostituáltak kényszer hatására kerülnek be a prostitúcióba, nagyon sok elnyomás van a hátterében. Két országban is dolgoztam, ahol dekriminalizálták a prostitúciót, de a kitűzött célokat nem érték el, és nagyon sok járulékos nehézséggel jár: ahol legálisan dolgoznak a prostituáltak, ott az emberkereskedelem megnövekszik, szegényebb kelet-európai országokból vagy Ázsiából, Dél-Afrikából kerülnek oda a prostituáltként dolgozó nők. Az is emberkereskedelem, amikor valakit a barátja kényszerít prostitúcióra, de van, akit tényleg elrabolnak, vagy takarításra hivatkozva viszik ki, aztán egy lakásba bezárva találja magát, ahol prostituáltként kell dolgoznia. A prostitúció dekriminalizálásával olyan típusú egyenlőtlenségeket legitimálunk, melyeket nem lehetne.

 

Az Ökotárs Alapítvány az Autonómia Alapítvánnyal, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvánnyal és a Kárpátok Alapítvány-Magyarországgal közösen pályázatot hirdetett magyar civil szervezetek számára az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében. Az Alap átfogó célja, hogy segítse a magyarországi civil társadalom fejlődését, valamint erősítse részvételüket a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a fenntartható fejlődés alakításában.

Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében, a közepes projektek felhívásra, Női jogok és esélyegyenlőség témakörben benyújtott pályázata támogatást nyert.

 

Ez a cikk a https://gyereksorsok.hu oldalon jelent meg

Szerző:SOSBLOGIRO