Még ha nem is ássuk bele magunkat mélyen az addiktológia elméleteibe, a függőségekről sok mindent tudunk. Szenvedélybeteggel találkozik az orvos, a pszichológus, a szociális munkás, a pedagógus, a rendőr, olykor a jogász is. De szakmai kompetenciáktól függetlenül jelen van az életünkben, hiszen ha hiszünk a kimagaslóan nagy számoknak, az alkoholfüggők 800 000-re becsült számának, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy meglepően sok családot érint a kérdés, és az alkohol csupán egy szenvedélyszer a sok közül.
Az aligha vitatható, hogy a függőség rendszerszinten gyakorol hatást, az egyén addikciója és a család működése oda- és visszahat egymásra. Családterápiás megközelítésben a szenvedélybeteg családtag az indexszemély, aki magán hordoz olyan tüneteket, melyek a rendszer egészéhez, vagyis a család működéséhez tartoznak. A függőség oldaláról érintettként vagy hozzátartozóként sokan megszólítva érezhetik magukat, éppen ezért néhány tévhitet érdemes eloszlatni. Mik ezek?
A fű a kapudrog. Valóban így van?
Hosszú ideig elfogadott volt az az nézet, miszerint a marihuána használata jelenti a belépőt a drogfogyasztás világába, a fű az úgynevezett kapudrog, ami ajtót nyit más szerek használatához. Ez az állítás azonban nem veszi számításba az alkoholhasználatot, mint a pszichoaktív szerekkel való első találkozás lehetőségét. Az alkoholfogyasztással, a kipróbálással, majd a fogyasztási gyakoriság növelésével a kulturális és társadalmi normák is lényegesen megengedőbbek, mint a marihuána esetében. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy drog és alkohol között egyenlőségjel tehető, amennyiben az a kérdés, hogy pszichoaktív hatásúak-e. Ritkán gondolunk az alkoholra úgy, mint bármely szerfüggőség nyitányára, mégis megfontolandó, hogy kapudrogként nevesítsük azzal együtt, hogy jelentős hányadban a függő személyek választott szere is alkohol marad.
Ha kevesebbet fogyasztok, kilábalok a függőségemből. Valóban így van?
A szociális fogyasztás vagy rekreációs fogyasztás fogalma ismert a szakirodalomban, de ezt a meghatározást akár el is felejtheti egy felépülni vágyó függő. A felépülésközpontú terápiás programok az absztinencia kialakításának elvét vallják, miután a tapasztalatok azt támasztják alá, hogy egy szerrel szemben kialakított addikció aktív periódusából való kilépés csak a szer teljes elhagyása mellett valósulhat meg. Gyakorta hagyja el visszaeső függők száját az, hogy egy pohárnál nem tudtak megállni, következett a második és a harmadik, egészen addig, míg visszarendeződött a függőség eredeti forgatókönyve. A szervezet és a psziché kódolta a szert, nem lehet a forgatókönyvet visszafele olvasni, vagyis a mérték vesztett fogyasztástól haladni a mértéktartó szerhasználat felé, a felépülés fejezete a szermentességgel kezdődik.
A függőség csupán akaratgyengeség. Valóban így van?
A függőség meghatározásának, kezelési lehetőségeinek több modellje alakult ki. A kezdeti elképzelések a morális modell elnevezéssel foglalhatóak össze. Ennek értelmében az addikció az egyén választása, egyfajta akaratgyengeség, ami abban akadályozza az egyént, hogy nemet tudjon, pontosabban nemet akarjon mondani a szenvedélyszer használatára. A modell kialakulását követően számos újabb elmélet született a bővülő tudományos ismeretek és klinikai tapasztalatok alapján, melyek cáfolják azt, amit a morális modell megfogalmaz. Ennek értelmében az addikcióra betegségként tekinthetünk, mely viselkedéses jellemzők alapján manifesztálódik, és habár kialakulásában pszichológiai és szociológiai faktorok is szerepet játszanak, emellett számolni kell a biológiai tényezőkkel, egyfajta biológiai sérülékenységgel is. Feltételezhető, hogy az idegrendszeren belül a jutalmazási rendszer működési jellemzői hozzájárulnak mindehhez. A fizikai függőség kialakulásával a szer már nem élvezeti cikk többé, hanem a mindennapi funkciók gyakorlásának minimumfeltétele. Ezt tudja felülírni egy hosszabb távú terápia, nem megfeledkezve arról, hogy egy betegséggel állunk szemben.
A biofű kevésbé káros, hiszen természetes. Valóban így van?
A biofű kapcsán akár azt is mondhatnánk: nyomokban növényi eredetű összetevőt is tartalmaz. Valójában semmi sem bio, ami a biofűhöz köthető, egy szintetikus kannabinoidról van szó, ami a dizájner drogok számos fajtájával párhuzamosan vált népszerűvé. Napi használati gyakorisága lényegesen sűrűbb, mint amit a marihuána kapcsán megszokhattunk, a „klasszikus” drogokhoz mérten a negatív hatások intenzívebben, rövidebb időn belül és csak részben bejósolható módon jelentkeznek. Ez a bio tehát nem az a bio, amit az egészségünk megkíván.
A családtag függő, kényszergyógykezelés szükséges. Valóban így van?
Jelenleg nincsen arra mód, hogy bárkit akarata ellenére addiktológiai kezelésbe lehessen vonni. Azt is hozzátehetjük: szerencsére, hiszen önálló elhatározás és belső indíttatás nélkül eredménytelen a kezelés. A motiváció és a szenvedésnyomás a kulcs abba a zárba, ami az ajtót nyitja a felépülés felé. Éppen ezért a hozzátartozók kényszergyógykezelés iránti igényének hangoztatása helyett más módon tudnak szembesülni saját, családtagként megélt nehézségeikkel. Hozzátartozói csoporton azokkal oszthatják meg elakadásaikat, kérdéseiket, akik hasonló cipőben járnak, családterápiában pedig a szenvedélybeteg érintettel karöltve (amennyiben motiválható egy ilyen lehetőségre) tudnak megoldást keresni a rendszerszintű problémákra.
A tájékozódás, a releváns információk beszerzése mindenképpen fontos lehet függő és hozzátartozó számára egyaránt, de a prevenció és a kezelés kapcsán egyaránt alaptétel, hogy a megszerzett információ még nem egyenlő a megvalósítással. Mindezt figyelembe véve a függő terápiájának fontos eleme lehet a pszichoedukáció, amely során megismeri saját betegségét, a lehetséges következményeket és a praktikus teendőket. Mind a függő, mind a hozzátartozó oldaláról a változást segíti a tájékozottság és a téves berögzülések korrigálása. Lássuk be, utóbbi az előítéletek leküzdésében sem hasztalan, függetlenül attól, hogy bármilyen módon érintettek vagyunk-e a kérdésben.
Ez a cikk a divany.hu-n jelent meg.
Szerző: Marjai Kamilla